Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-09 / 14. szám
KÜLÖNVÉLEMÉNY FOCI Mexikótól lefelé egész Közép- és Dél-Amerikában, kivétel nélkül egész Európában és még sok más országban az elsőszámú és legnépszerűbb sport a futball. Csak Amerikában mostoha e sport. Tudjuk, miért, mert hat professzionista sport nem engedi a futballt érvényesülni, hátha itt is népszerűvé és konkurenciává válnék az itteni, úgynevezett sportoknak. Hat fő amerikai professzionista sport létezik a népszerűség sorrendjében. (A lóversenyt szándékosan hagytam ki, mert az inkább Las Vegas, mint sport.) 1. Baseball; 2. football; 3. ökölvívás; 4. kosárlabda; 5. jégkorong; 6. golf. Ezekből három szelíd sport, három vad és vérre megy. Mivel alig értek ezekhez a sportokhoz, hivatva érzem magam, hogy hozzászóljak. Az amerikai gyerek még nem szobatiszta, de a baseball-sapka már a fején van (bizonyára szükség esetén ráül). A szobatisztaságot előbb-utóbb kinövi, de a baseball-sapkát soha. Soha nem láttam baseball-meccset, még televízión sem. Tudom, hogy valaki eldob egy labdát, azt kb. minden tíz esetben eltalálja a másik egy faütővel, aztán elkezd éktelenül rohanni egy homokzsákra, rendszerint csúszva ér oda, de mindig eléri. Többet erről a sportról nem tudok, csak annyit, hogy a "világbajnokságot" (kizárólag amerikai csapatok szerepelnek benne) az a csapat nyeri, amelyik hét mérkőzésből négyet megnyer, utána jön a parádé és milliók éljenzik a játékosokat, akik írni-olvasni nem igen tudnak, mert ezt tanulni egyszerűen nincs idő, számtanból pedig megelégszenek azzal, hogy a millióikat számolják; Ez szelíd játék. A második vad játék, úgy hívják, hogy football (hasonlít az angol rugbyhez). Érdekes elnevezés a football, mert nem lábbal rúgják. Nem is a valódi labdát, hanem egy tojásdad alakú bőrdarabot próbálnak kézzel előrevinni, de 2-3 másodperc múlva az illető már a földön ' van, leütik, elgáncsolják, 10-15- en rárohannak, egymás hegyénhátán, s a játék leáll. Minden szökőévben egyszer azért belerúgnak a tojásba, amely alakjánál fogva cikázik a levegőben, ki tudja, hol áll meg, kit, hogyan talál el. A bíró egyfolytában sípol, a játék leáll, a játékosok összehajolnak, sugdolóznak, biztos taktikát dolgoznak ki a következő két másodpercre, azt hívén, hogy az ellencsapat hülye nem fogja rajtakapni őket. Az akció átlag három másodpercig tart, majd oly vadul rohannak egymásra a játékosok, hogy minden szezonban számos váll-, láb— és deréktörés történik s sokan egész életükre nyomorékok maradnak. Ebben sem vagyok szakértő, de kár, hogy nem vagyok ortopédorvos. Következik az ökölvívás (bokszolás), különböző súlycsoportokban. Az olimpián a bokszolok védősisakot viselnek. De nem a professzionistáknál! Itt arra megy a "játék", hogy az egyik kiüsse a másik agyvelejét, addig üsse, míg az eszméletlenné válik, el nem terül, el nem ájul. Ez a "sport" igen sok halálos áldozatot szed, s minél több a vér, annál lelkesebb a közönség. Csalódottak, ha csak pontozással nyer az egyik és nem kiütéssel. A győztes 10-20 millió dollárt is kaphat, a vesztes (szegény) csak a felét. De azért egész életére agybeteg maradhat, ha közben bele nem hal. Műsorunk következő száma: a kosárlabda. Ez szelíd sport. Nem kell hozzá egyéb, csak jól megnőni, s nem árt, ha a játékos fekete. A 190 cm magas ember majdnem törpének tűnik a pályán, viszont a 2 méter 20 centi magas, jobb, ha felvesz valami arabul hangzó nevet, mert akkor több a fizetése. Ezt a csoportot szoktam nagy-néha nézni, mert szeretem, amikor egy-két gólnál a csinos rövidszoknyás lányok önfeledten ugrándoznak, rázzák magukat és azt, ami a kezükben van. A jégkorong számomra teljesen érthetetlen. Ahelyett, hogy a korongot igyekeznének a kapuba betolni, egymást kergetik és az ütővel agyba-főbe verik egymást. Gyakran van pankráció is. Ez lehet, hogy érdekes, mert gyakran hordágyon visznek le a pályáról egy-egy játékost. Végül jön a golf. Az öregkor öröme, de a pénzt a fiatalok viszik el. Itt semmi vadulás nincs, de nem is lehet. Adva vem egy óriási pálya és egy picurka labda.Végül a győztes alapos megfontolás után néhány centiméter távolságra begurítja a labdát a lyukba. De míg odáig elérnek a játékosok, legalább egy kilométert kell sétálniuk, egyre közelebb a célhoz. Hogy mi a szórakozása a sokezer fizető nézőnek abban, hogyha jó helyet kap, néha láthatja is a parányi labdát repülni, vagy gurulni a cél felé, aztán megpihen a gyepen, ezt nem igen értem. Ezt a sportot sajnálom, hogy elmulasztottam, mert itt lehet a legkönnyebben pénzt keresni és nem kell senkit fejbevágni. Szép sport, de a nézőknek sokkal unalmasabb, mint a többi. Nem tudtam kinyomozni lapzártáig, hogy a mi labdarúgásunkat miért hívják Amerikában "soccer"-nek, de akármint is hívják, itt nem sikerült népszerűsíteni, holott többször próbálkoztak vele. Ennek okát megtaláltam. Itt nem lehet közönséget találni 0:0; 1:0; 1:1 vagy 2:1 eredmények mellett, már pedig a futball mérkőzések 90 százalékban így végződnek. Az amerikaiak gólt akarnak látni, nagy számokat, 128:128, ez igen! Vagy 30:18. Ha más nem, legalább legyen vér. De 0:0, ez itt nem sport! Meg vagyok azonban győződve, hogy a futball Amerikában is igen népszerű sport lesz, ha akad egy mecénás, aki hajlandó előlegezni a szükséges tőkét, jövőbeli hatalmas haszon fejében, s ilyen tőkés még ebben a században fel fog tűnni. A közönség adva van, minden reklám nélkül is. Los Angeles lakosságának 40 százaléka latin, mind futball-rajongó és a legalább 10 százalék európai is örömmel venne jó futball-mérkőzést. De ez nem elegendő. Az évszázados futball-szabályokat a 20. század végére meg kell változtatni, reformálni. Örömmel olvastam, hogy Magyarországon 0 AMERIKAI Hfagyar Ifírlap 1989. június 9. megszüntetik a 11-est. Teljesen sportszerűtlen volt ugyanis, hogy a kapus nem mozdulhatott meg addig a kapuban védekezni, míg a játékos 11 méterről nem érinti a labdát. Még csoda, hogy a játékos így sem lőtte be minden alkalommal a gólt. Azonban a Nemzetközi Futball Szövetségnek (FIFA) új szabályokat kell hozni, hogy több gól essék és ezáltal felkeltse az amerikaiak érdeklődését is. Pl. meg kell a kaput nagyobbítani széliében is, magasságban is. Élvonalbeli csatárok többször rúgnak az üres kapu fölé, mellé, vagy a kapufába, mint a hálóba. Hiába nagy játékos a mezőnyben, ha nem képes gólt rúgni. Az ofszájd (off-side) szabályt el kell törölni. Igenis szökjék el a csatár, ha tud, s ha megkapja a labdát, rúgja be. A hátvéd pedig fedezze a csatárt mindenkor, már csak azért is, mert ez sok visszaélésre ad alkalmat. A bíró nem láthat mindent. Mikor baj van, a hátvéd szándékosan előrelép, ezt a bíró nem látja, s amikor a labda a jól helyezkedő csatárhoz kerül, a bíró lefújja - ofszájd! A taccs-bíró is csak ekkor ébred fel, mert a labda messziről kerül a csatárhoz, rendszerint a szélsőhöz. Vízipolóban is fedezik egymást az ellenfelek, s szaladni könnyebb, mint úszni. Ha egy játékos szándékosan belerúg olyan ellenfélbe, akinél nincs is labda, azonnal kiállítandó a játék további tartamára bármelyik félidőben és helyettes ne jöhessen be. Ezzel lehetne megjavítani ezt a szép sportot, hogy ne számítson a véres, vad sportok közé. Mert a cél itt egy: a labdát megszerezni és a kapuba lőni. Baleset így is elkerülhetetlen, de ez nem lehet szándékos. Még síkfutásnál < is előfordul baleset. Végül ne csak egy bíró és két taccsbíró legyen kirendelve egy meccsre, hanem bizottság ellenőrizze, hogy a bíró hivatala magaslatán áll-e, s ha nem tudja a rendet a pályán fenntartani és a játék eldurvul, a bíró azonnal leváltandó. Természetesen focizni már az elemi iskolákban kell elkezdeni, folytatni a középiskolákban. Ne csak egyetemisták játsszák, hanem mindenki, aki tehetséges. Legyen női csapat is. Elvégre a nők is úgyszólván már majdnem minden sportba betörtek. A TV- közvetítés nem pótolja a szabadtéri futballt, ahol a hétvégi jó levegő egyenesen jól esik az egész heti TV után, s a Coliseumban nem szakítja minduntalan félbe hirdetés a kétszer 45 perces játékot. Pluhárra és Szepesire csak a rádió idején volt szükség. Épszemű ember látja, mi történik a pályán, ismeri a játékosokat, csakúgy, mint minden más sportnál, a nagy szám és név a trikón mindent megmond. Kezdjük el a komoly propagandát a fociért, biztos vagyok benne, hogy még ebben a században 50 százalékot el lehet csalni a közönségből a futball érdekében, ahol 90 percből egy sem unalmas és csak igen ritkán jelenik meg a mentőautó! Dr. Kálmán Imre Három hajóosztályban szerezték meg a győzelmet Ausztriában a nemzetközi ifjúsági vitorlás viadalon a magyarok: a 420-as hajóosztályban a Majtényi, Domonkos kettős, az optimist hajóosztályban Weöres Botond, míg az Európa-osztályban Pátkay Mercedes lett első. CZIGÁNY LÓRÁNT Együgyű történetek Az ékezetfestő ecset Madarász Áron 37 éves budapesti illetőségű festőművész, amikor először Angliában járt hivatalosan meghívott vendégként, noha minden kortárs művész kiállítását alaposan tanulmányozta, egyetlen egyszer sem volt megelégedve a látottakkal. "Nem tudnak ezek festeni" - vélekedett, de nem mondta. Fogta magát és letelepedett Londonban. Tágas stúdiót bérelt és eszelősen elkezdett festeni. Preraffaelita stílusban kezdte, posztimpresszionista stílusban folytatta. Következett a szürrealizmus (népi és mágikus), valamint az infrastrukturális stílus. Amikor már csak a transzalpin és az ultramarin volt hátra, Madarász Áron nagyon meg volt elégedve önmagával: maradt még latin prepozíció bőven. Pedig ekkor történt meg a baj. Madarász Áron észrevette, hogy minden képét ékezet nélkül írta alá. így: MAD ARASZ ÁRON. Madarász Áron 37 éves budapesti születésű festőművészt kiverte a verejték. Az ájulás környékezte. Végre rájött, hogy mi is történt vele. "Úristen! Pesten felejtettem az ékezetfestő ecsetemet!" Nem volt mit tenni: csapotpapot otthagyott, és sietve hazautazott. A kaptafánál Alvaro Henrique da Silva Valeroso 43 éves bőrdíszműárus és foltozóvarga hivalkodóan büszke volt műveltségére, különösen nyelvtudására. Nyáron, amikor a portugál tengerpartot ellepik az angol, német és a francia turisták, a tűsarkú cipők, strandszatyrok és retikülök javítása közben szívesen tartotta szóval a lustán bámészkodó külföldieket, akik ilyenkor kelletlenül érdeklődést mímeltek és türelmetlenkedve bólogattak a több nyelven elmondott udvariaskodásokhoz. Egyszer magas, meglett férfi állított be az alagsori műhelybe, kezében szakadt pántú női szandállal. Hosszasan és hevesen magyarázkodott valami kellemetlen hangzású idegen nyelven. A cipők tudós orvosát elhagyta a fölényes magabiztossága: német-angol-francia keverék nyelven kezdte magyarázni, hogy kicsivel többért két szép, fényes csatot is rak a szandálra és az összeget ujjain is mutatta. Az idegen férfi csökönyösen tovább bökdöste a szakadt pántot. Itt tartottak az üzlet lebonyolításában, amikor a bőrdíszműárus korcs kutyája megjelent és kötelességtudóan körülugatta a semmilyen értelmes nyelven nem beszélő külföldit. Elnevették magukat.- Tudja, uram - mondta Alvaro Henrique da Silva Valeroso ezúttal már csak portugálul - szerencsétlenebbek vagyunk mi emberek még a kutyáknál is. Mert ha az ön hazájából idejönne egy kutyus, s azt mondaná az én kutyámnak, hogy "vau, vau!", tökéletesen értenék egymást. Mert a kutyák nyelvét nem zavarta össze a Jóisten, mint a mienket. Mert a kutyák a világ minden országában ugyanazt a nyelvet beszélik: azt mondják, hogy. "vau, vau!" esetleg "kaff, kaff és tökéletesen értik egymást... - fejezte be a prelegádót és leste a hatást.- Vau, vau! - mondta egy idő után az idegen is, majd megvonta a vállát, s kezében lóbálva a szakadtpántú női szandált, elment. A butaság dicsérete Meszlényi Tibor 32 éves családapa és öröklakás-tulajdonos fél liter spirituszt vásárolt, mivel lakását festette és kifogyott a spiritusz, amiben az ecseteket áztatta. Útközben hazafelé a szombat délutáni tolongásban meglökték, s az üveg olyan szerencsétlenül ütődött neki a falnak, hogy összetört, s tartalma főként a ruhájára ömlött. Meszlényi rettenetesen megijedt, hogy valamelyik járókelő cigarettájától meggyullad spiritusszal átitatott zakója, s életét eleven fáklyaként fejezi be. Hangosan jajgatni kezdett a rémülettől. Ä tolongásban kör keletkezett körülötte. Vigasztalták: "Nem lesz, kérem, semmi baja, elpárolog az, csak siessen haza!" Meszlényi dacosan indult meg hazafelé, s amikor befordult az utcájukba, gyufát vett elő, s meggyújtotta. Durranással kezdett égni rajta a ruha. Hamar elveszítette az eszméletét. Az emberek nem mertek a közelébe menni, Meszlényi összeégett, és mire kórházba került, belehalt a sérüléseibe. JÖN! JÖN! HOFI Á San Fernanado Völgyi Magyar Református Egyház 18858 Erwin SL (at Wilbur), Reseda, CA 91335 szeretettel hívja Önt és barátait június 10-én, szombaton PETI ISTVÁN és GIZELLA rendezésében a JÚNIUSI BÁLRA Vacsora 7-től Zene 8:30-tól Zene: CSER LÁSZLÓ és MÁRIA Belépő vacsorával előre kifizetve $12.-, a helyszínen fizetve $16.Diákbelépő vacsorával előre kifizetve $7.-, a helyszínen fizetve $10.Csak belépő $10.- Diákbelépő $5.Csekkjét "Grace Hungarian Reformed Church" néven küldje a fenti címre! Kérjük, jelezze, hogy dohányzó vagy nemdohányzó asztalnál kíván ülni! Érdeklődés a (818) 344-1885 vagy a (818) 342-4208 Ulefonszámokon.