Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-19 / 11. szám
JACK HAHN MARLENE Gyermekkorom ban nem volt autónk. Nem is ismertem senkit, akinek lett volna. Ma nem ismerek egyetlen családot sem, ahol ne lenne. Mennyi mindent értünk el és intéztünk autó nélkül, pedig legtöbbször gyalog jártunk. A Király utca elejéről 20 percnyi gyaloglás után értük el a könyvtárt, amiért természetesen fizetni kellett. Az Andrássy út és a Vilmos császár út sarkától földalattival utaztam a Kölcseygimnáziumba, de vasárnap a Nagydiófa utcából a Pozsonyi útra sétáltunk, néhány órai teniszezésért, majd visszafelé ugyanúgy gyalog. Az MTK-pályára villamoson mentem, de a Szabadság-téri randevúra gyalog - esőben is. A mai fiataloknak nem kell gyalog menniök a húsz utcányira levő könyvtárhoz, mert a drága jó mama oda is elviszi őket, mint ahogyan "elsoffírozza" a zeneleckére is, balletórára, születésnapi ünnepélyre, meg a könyvtárba, ahova a gyerekek ritkán mennek, pedig ez Isten által jó kedvében teremtett intézmény. Felvilágosít, tanít, mindenféle problémát el tud magyarázni - ingyen. Szinte könyörög nekik - rádión, újságokon keresztül, hogy használják, bár ez legtöbbször süket fülekre talál, mert a mai fiatalság olyan készülékkel van elfoglalva, amely reggeltől-estig hirdeti, ordítja, bömböli a szadista, kéjgyilkosságokkal fűszerezett véres történeteket, ami a fiatalság elbutításához vezet és aminek profitra éhes televízió a neve. Kérdem: fiatalkorunkban is játszottak a mozik ideg-bizsergető, borzasztó, rémületet előidéző filmeket, amiket halálra ijedten bámultunk a vászonhoz közeli helyünkről? Hogyne! De csak két-háromszor évente és nem minden nap, házi feladat és egészséges focizás helyett. A mai ifjúság nem gyalogol a randevúra, hanem autójával megy imádottjáért. Egy helyen leparkol, aminek hatóságilag LOCK OUT a neve és ott végzi azt, ami a fiú apját büszkévé, a leány anyját törtszívűvé teszi. Tizenhat-tizenhét éves koromban, mint mindegyik teréz- vagy józsefvárosi, szemtelenséggel felruházott fiatalember, sokat ölelkeztem, csókolóztam és még többet hazudtam, hogy "te vagy az életem, nem tudok nélküled élni", de SZERELMET (nagy betűvel) sohasem említettem, mert igazán szerelmes voltam Bajor Gizibe, Dajka Margitba, Szörényi Évába, Karády Katalinba, Tolnay Kláriba, Turay Idába, Gombaszögi Fridába és minden hátsó gondolat nélkül Hegedűs Gyulába, Törzs Jenőbe, Csortos Gyulába, Ódry Árpádba, Molnár Ferenc Liliomába, Zilahy Lajos Süt a nap-jába, Lengyel Menyhért Antóniájába, Jókai Mór Aranyemberébe, Herczeg Ferenc Három testőrébe. Az utolsó öt évben szívből, őszintén szerettem Marlene-t, de nem voltam szerelmes belé, viszont tiszteltem hűségét, amivel az elmúlt öt év alatt sohasem hagyott cserben. S most hadd mutassam be Marlene-t. Marlene az én 3.7 tonnás Toyota autóm, amely halálosan sértődött, mert a múlt héten kicseréltem Max-ra, amely pár tonnával nehezebb, de ezáltal könnyebben húz fel a meredek hegyre és veszi a veszélyes kanyarokat. Max ezüstszürkén gurul végig Spring Valley utcáin, amiért többen kérdezik:- Mi történt Marlene-nel? A haragvó Marlene-nek ezt mondtam:- Kérlek, a régi szép idők emlékére, ne haragudjál rám, hiszen én is jó voltam hozzád. Sohase vezettelek másfél óránál tovább, hogy ne álltam volna meg azzal a kifogással: kávét vagy frissítőt akarok magamhoz venni, mert azt akartam, hogy pihenj, hogy lehűtsed felforrt motorodat. Igaz, nem pucoltalak, mosattalak gyakran, de minden hónapban egyszer-kétszer megfürdettelek a sarki CAR WASH-intézményben, ahol veled maradtam, mert éreztem, hogy félsz egyedül keresztül menni a reád zúduló víztömegen, két méteres keféken, egyesülő seprűkön, majd ezután, amikor dörgölnek, mossák, dögönyözik a karosszériádat. -- Marlene, drágám, emlékszel, hogy Úri fiamnak kölcsönadtalak, mert ugyanolyan óvatossággal vezetett, mint én, de Ári fiamnak már nem, mert ő olyan generációhoz tartozik, amelynek jelszava: WHO CARES. Marlene, drágám, mindig tudni akartad, honnan kaptad a szép Marlene nevet? Most elmondom: alig pár hetes voltál, amikor elvittél bennünket a Nanuet körszínházba, ahol a veszedelmes szájú, szellemes komédiás, Don Rickies, Vic Damone énekes segítségével nyújtott élvezetet a 2500 üléses színház közönségének. A szívből fakadó kacagás feledtette a napi gondokat, a nevetés hátrább tolta a holnap nehézségeit, a mosoly a természet üde virága, ami mint nyári szellő futott végig az emberek arcán és összeboronálta az ismeretleneket, hogy azokból majdnem barátok lettek. A nevetés kórusban tört fel, amikor Don Rickies bemutatta énekes partnerét:- Ez Vic Damone. Szívből szeretem ezt a fiút, de a névjegyét gyűlölöm. Mindenki nevetett, a mögöttünk ülő, bárányszemű leány kivételével, akinek a partnere diszkréten magyarázta a szellemes mondás értelmét:- Vic Damone névjegye: V.D., ami a Venereal Disease rövidítése.A jól sikerült est után a szemben lévő Diner-be mentünk bablevesre, majd egy-két ital következett, mint ahogyan a guruló labda után mindig jön egy gyerek. A társaság valamennyi tagjának az volt az érzése, hogy "sohasem halunk meg" és megbíztuk egyik barátunkat, hogy a következő műsorra vásárolja meg a jegyeket, akkor is, ha a feketepiacon kellene vennie. A következő műsor csillaga Marlene Dietrich volt. Nem mondott vicceket, csak azt mondta, amit elvártak tőle: Marlene Dietrich-et! A kultúrált 0 AMERIKAI Ifiigyar Hírlap 1989. május 19. Európát ábrázolta, királynői megjelenést, amit évtizedek óta tesz érdekessé, hogy a nemes hölgy-figurát elegáns finesszel keveri a kurtizán allűrjeivel. Nem énekesnő, de énekelt, mint ahogyan nem minden okos ember egyetemi tanár, vagy nem minden okos kutya pedigrés. Marlene az öregséget bokán rúgó nagyasszonya félelem nélkül, biztos érzékkel keverte a múlt nosztalgiáját a mai, kissé bolondos világéval. Énekelt, közben füstölt cigarettája, rekedt hangját betakarta kedves mosolyával, ízléses előadással, ami csak igazi művészeknek sikerül. A zenekar úgy kísérte, mint az aggódó anya a kertben játszó gyermekét. "Ich bin von Kopf bis Fuss auf Liebe eingestellt" - énekelte, majd a Ninon és a többiek következtek. A színház forgószinpada, elegáns lassúsággal utolsó fordulatot vett, majd megállt, mint a nagyszerű valcertáncos. A hálás közönség felállva tapsolt. Marlene biccentett, mint jókedvű királynő alattvalói felé és lassan indult a lépcsőkön felfelé. Én Edithet figyeltem, aki eléggé fiatalon hagyta el a barnaingesek barbár világát, de jól emlékezett az akkori Berlin népszerű dalaira. Edith nem rajongott ezekért a német és osztrák operettekért, mert 15 éves kora óta Gershwin és a többiek melódiái töltötték be szívét-lelkét, amelyeket jóhangú apja énekelt neki, ameddig a jól megszervezett német koncentrációs táborban ki nem lehelte lelkét. Azt mondják, hosszú évek után házastársak hasonlítani kezdenek egymásra. Ezért tisztán éreztem Edith háborgó szívének minden dobbanását. Eszembe jutott egy New York-i Csárdáskirálynő-előadás, ahova 50- 70 éves emberek jöttek, akiknek unokái már nem tudtak magyarul. Amikor felgördült a függöny, lélekben megtorpantak, mert fájdalmasan feléledtek a régi emlékek; az otthon ismert illata, a régi dívány, az öreg kredenc jött gyors tempóban feléjük, - minden, ami a múltat jelentette, miközben a színészek Kálmán Imre melódiáit énekelték a színpadon. Marlene a hatodik sor elejére ért, ahol mi ültünk. Hirtelen megállt, látva Edith könnyes szemét, majd kezet nyújtva arcon csókolta Edithet. A közelben ülő emberek megrökönyödésére Edith lehajolt és megcsókolta Marlene feléje nyújtott kezét. Én szótlanul álltam Edith mellett. Tudom, vannak, akik tiszteletteljesen felállnak, ha Amerika elnöke megjelenik. Ez nem Mr. Reagan-nek, Nixon-nak, vagy Carter-nek szól, hanem az Egyesült Államok elnökének. Amint a chaszid tiszteli bölcs rabbiját, vagy a hithű katolikus lehel meleg csókot a püspök gyűrűjére. A közönség áramlott a parkolóhely felé, kezükben az autókulcsokkal. Én ugyanezt tettem, de tíz percnyi keresés után sem találtam. Felkiáltottam: "Marlene, where are you?" - Edith azonnal tudta, hogy rólad beszélek és sugárzó arccal mondta: (Folytatás a 9. oldalon) HIVATALOS ÓRÁINK: hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 4-ig KÖZÉRDEKfeW~^ DR. BOKOR ÁGNES____________________________________ Egészséges életmód, egészségvédelem Az egészség megőrzése mindenkitől tudatos magatartást kíván. Az egészséget az ember teremti meg és éh mindennapi életének körülményei között ott, ahol tanul, dolgozik, játszik, szeret. Az egészség azáltal keletkezik, hogy az ember törődik saját magával és másokkal, hogy képes döntéseket hozni és életkörülményeit kézben tartani. Egészségéért, testi-lelki egyensúlyáért mindenki maga a felelős, de felelőssége kiterjed a családjára, a gyermekeire is. A több éven át, valós vagy vélt érdekből vállalt, esetenként erőn felüli túlmunka, az önkizsákmányolás egészségünket veszélyezteti. A családnak fontos szerepe van az egészséges életmód kialakításában. A rendszeres életritmus, a személyi higiénia, a mindennapos testedzés és a tartalmas emberi kapcsolatok fenntartásának készsége akkor válik az ember természetes igényévé, ha már kora gyermekkorában erre nevelik. A rendszeres testedzés, a sport elengedhetetlen a gyermek harmonikus fejlődéséhez, a személyiség fejlesztéséhez. A mozgásgazdag életmód a szellemi és fizikai teljesítőképesség növelésének, a feszültségek oldódásának, a szabadidő élménnyé alakításának feltétele. Fontos, hogy a szabadidőnkben találjunk lehetőséget a sétára, kirándulásra, otthoni tornára, kocogásra, úszásra, kerékpározásra is. A táplálkozás az életmód meghatározó része. A túltáplált ember egészségét sok veszély fenyegeti. Fogyasszunk magasabb fehérje tartalmú húsokat (hal, szárnyas), a főzéshez használjunk növényi olajat. A cukorfogyasztást édesítőszerekkel mérsékelhetjük, a szükséges rostok a zöldségek, gyümölcsök, a teljes értékű gabonafélék révén jutnak szervezetünkbe. A túlzott sófogyasztás ártalmas! Káros szenvedélyeink ránk, családtagjainkra, munkatársainkra is veszélyesek. A dohányzás és a mértéktelen alkohol fogyasztás megbetegedéseket okozó hatása közismert. Gyermekek és serdülők esetében érvényt kell szerezni az alkoholmentes életmódnak és minden életkorban a kábítószer fogyasztás tilalmának. A tényleges szenvedély-betegeket gyógyítani és gyógyíttatni kell, felépülésük után mident el kell követni beilleszkedésükért. Az indokolatlan vagy túlzott gyógyszerfogyasztás, az öngyógyszerezés ártalmas. Balesetet szenvedett, rosszulléttel bajba jutott embertársunk életesélyeit növeli, ha képzett, felkészült elsősegélynyújtó közreműködésére számíthat. Áz egészséges életmód feltétele egymás tisztelete, megbecsülése, megértése, a mindennapok feszültségeinek, konfliktusainak helyes kezelése. Érvényesülni kell ennek az elvnek a párkapcsolatban, a szellemi életben is, ahol a másik őszinte megbecsülése, a felelősségteljes viselkedés segít megőrizni a kapcsolat, a család harmóniáját. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a meggondolatlan szexuális kapcsolatokba bocsátkozó férfi és nő számos, az egészséget veszélyeztető állapotnak teszi ki magát. A régi gondok mellett a drámai erővel jelentkező AIDS-betegség rendkívüli hangsúlyt ad a helyes nemi magatartásnak. Az egészség fontos feltétele: a tisztaság és a rend. Alakítsunk ki olyan közhangulatot, amelyben nem sok becsülete van a higiénét nem kedvelő embernek. Nemcsak házunk, kertünk, lakásunk, de munkahelyünk és az utca tisztasága is rendkívül fontos, hiszen ezzel saját magunkat is megbecsüljük. Mindezt érdemes fontolóra venni, hiszen az egészség pótolhatatlan érték minden ember számára! A lehetőségek ideje nem járt le Amikor az Amerikába bevándorolt magyarok legutóbbi hulláma Los Angelesbe érkezett, a San Fernando-völgyben, a mostani Canoga Park és Woodland Hills területén számos utca két oldalán gabonaföldek vonultak végig. Itt most sokemeletes irodaházak emelkednek, vásárlóközpontokban nyüzsög a sok ember, szinte varázspálca érintésére nagyvárossá vált az egész vidék. Az egykori telektulajdonosok milliomosok lettek. Emlegetik is sokan: milyen szerencséjük volt azoknak, akik akkor érkeztek ide. Haj, akkor még voltak lehetőségek, könnyen ment a meggazdagodás! Él kell, hogy áruljuk: akkor is csak azoknak ment, akik felismerték az adottságokat és volt bátorságuk befektetni. Ha erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést, a milliomossá válásnak ma pontosan ugyanolyan lehetőségei vannak, csak éppen a határok tolódtak kijjebb. Az ingatlanra nem vonatkozik a kereslet arányában jelentkező többtermelés szabálya. Földterületből nem lehet többet gyártani. Ami van, azzal kell gazdálkodni. Kalifornia népessége ma is évről évre jelentősen szaporodik az ide vándorlással. Az ingatlanok iránt nő az érdeklődés, a telkek, házak ára szünet nélkül emelkedik. Ma egyszerűen tudni kell, hogy hol vásárolunk és akinek van mersze (és kevés befektetni való pénze), az idő múlásával ugyanolyan milliomossá válhat, mint a régiek. Ezen a ponton nyújthat jó tanácsot a szakember. Hívják Szilárd Zolit vagy Beát, akik magyarul állnak készséggel a rendelkezésükre és jótanáccsal szolgálnak: hol kell vásárolni. A RE/MAX of Hesperia ingatlancég is garancia a megbízható szolgálatra. Hívják fentieket az irodában a (619) 949- 4500, vagy díjmentesen az 1-800-445-2964 számokon, hivatalos időn túl a lakásukon a (619) 241-0282,1-800-445-0117 számokon. _______________________________________ (Hirdetés) A Kiadóhivatal ezúton is kéri az Amerikai MAGYAR HÍRLAP eló'fizetó'it, hogy cím-, illetőleg telefonszámváltozásaikat haladéktalanul jelentsék be a kiadóhivatalnak
