Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-03-24 / 3. szám

1 ÉVF. 3. SZÁM 1989. március 24. EGRI: Az igazságnak sincs joga erőszakhoz DEMSZKY: Stabilitás vagy elvállalt átmenetiség GALAMBOS: Két világ között VIRÁGVASÁRNAPON 60 ezer zarándok gyűlt össze a római Szent Péter-téren, hogy részt vegyenek a szabad ég alatt tar­tott istentiszteleten, amelyet II. János Pál pápa celebrált. Mise előtt a pápa részt vett a pál­­maszentelési szertartáson és körmenetet vezetett a Bazilika lépcsőiéin. EL SALVADORBAN véres események követik a minap lezajlott szavazást, amelyen Alfredo Cristiani kapta meg a többséget, politkai ellenfelei azonban nagyon is elégedet­lenek az eredménnyel és vá­lasztási visszaéléseket emleget­nek. Cristiani a jobboldalhoz tartozik, a Köztársasági Nemzeti Egyesülés jelöltje. A baloldaliak bojkottálták a szavazást. Több ponton is tűzharc alakult ki a felkelők és a kormány fegyveres alakulatai között. Eddig 23 gerilla és 6 katona halálát jelentették. A SZOVJET kormány, vá­laszképpen a kémkedéssel vádolt orosz katonai attasé Amerikából történt kiutasítására, Dániel Francis Van Gundy amerikai al­ezredes, helyettes attasé talpára kötött útilaput. A NICARAGUÁI sandinista kormány hivatalosan közölte, hogy megkegyelmezett 1,894 korábbi nemzetőrnek és szabadon bocsátotta őket. Néhány órával később Daniel Ortega kormánya nevében reformokat jelentett be és ígéretet tett további intéz­kedésekre, amelyeknek szerinte az a céljuk, hogy a kritikus körzetben a feszültséget csökkentsék és véget vessenek az ellenségeskedésnek. VACLAV HAVEL cseh színműíró szabadon bocsátása érdekében nemrégiben kétezer főt számláló tömeg tüntetett Budapesten. Prágából most azt közölték, hogy Havel, akit tiltakozáson való részvétel mi­att ítéltek el, lehetőséget kap, hogy fellebbezési tárgyaláson védje magát. LONDONBÓL jelentette az As­sociated Press, a Times híradására való hivatkozással, hogy a PanAm repülőtársaság jumbo-jet utasgépének az elmúlt decemberben történt tragikus szerencsétlensége ügyében a vizsgálat kiderítette a részleteket és pontos tudomásuk van a merénylő kilétéről. Ugyanakkor a hatóságok megcáfolták azokat a híreket, hogy "valahol Euró­pában" letartóztattak egy palesz­­tinai nemzetiségű gyanúsítottat. DÉL-KOREÁBAN gyakorla­tozás közben lezuhant az amerikai tengerészgyalogság egyik helikoptere és a nehezen megközelíthető hegyvidéken kigyulladt. A hivatalos jelentés 22 tengerészgyalogos haláláról tud. Tizenötöt kórházba szál­lítottak, nagyobb részük élet­­veszélyes állapotban van. Minden kedves Olvasónknak áldott és kellemes Húsvéti • • Ünnepeket kívánunk! Román kommunisták Ceausescu ellen A romániai Kommunista Párt hat - ma már nyugállományban lévő - vezetője nyílt levelet intézett Ceausescuhoz, követelve, hogy szüntesse meg a nép elnyomását. A levélről a Reuter hírügynökség március 13-án adott jelentést - és 24 óra múlva jelentette az As­sociated Press, hogy a Ceausescu-rezsim vád alá helyezte Mircea Raceanut, az egyik aláíró fiát. A vád ellene: kémkedés. A hírügynökségek táviratából kitűnik, hogy a nyílt levelet már januárban írta alá a hat kommunista vezető és a "veterán" Grigore Raceanu fiát ezután, január 31-én tartóztatták le Bukarestben a váddal, hogy árulást követett el: "egy külföldi hatalom javára kémkedett már 1974 óta." Grigore Raceanun kívül a nyílt levél aláírói voltak: Silviu Brucan 73 éves, volt követ az Egyesült Államokban és az Egyesült Nem­zeteknél; Corneliu Manescu, 73 éves, volt külügyminiszter, aki az Egyesült Nemzetek közgyűlésének elnöke volt 1967-ben; Apostol György, 77 éves, volt szakszervezeti vezető és politikai bizottsági tag; Alexandru Barladeanu, volt PB tag és volt helyettes miniszterelnök; és Constantin Pirvulescu, 94 éves, a romániai Kommunista Párt alapító tagja. A nyílt levél azzal vádolta Ceausescut, hogy megsérti a nemzetközi egyezményeket, amelyek az emberi jogok tiszteletben­­tartására vonatoznak, nem veszi tekintetbe az állampolgárok al­kotmányos jogait s tönkreteszi a közgazdaságot és a mező­­gazdaságot. A Reuter szerint ez volt a legsúlyosabb kritika Ceausescu 24 éves uralma alatt, az 1987 évi brassói munkástüntetés óta. A nyílt levél másolatát román emigránsok adták át a Reuter szerkesztőjének. A levél vádolja Ceausescut, hogy nem tartja tiszteletben az Alkotmányt és elutasítja a Szovjetunióban folyamatban lévő reform-mozgalmat. Követelik továbbá, hogy állítsa le a "szisztematizálási" programot, a falvak lerombolását. KÉT TŰZ KÖZÖTT A szovjet-amerikai kapcsolatokban az elmúlt hetekben bizonyos visszaesés volt tapasztalható. Amikor Washington kémkedés vádjával kiutasította a szovjet katonai attasét, amint lenni szokott, Moszkvában azonnal találtak ellenkémet. Az ember elgondolkodik: vajon mi történt volna ezzel a hírszerzővel, ha orosz kollégája ugyanakkor nem kémkedik Amerikában? Vagy ha szerencséje van és nem csípik nyakon? Ebben az esetben a zsiványbecsület kölcsönössége alapján hagyják dolgozni, bántatlanul? Nem valószínű, hogy a washingtoni kiutasítás hírére indultak el a KGB- ügynökök: nosza, gyorsan mi is keressünk egyet, elvégre sportnem­zet vagyunk és ki kell egyenlíteni. Az is lehet, hogy mind a két ol­dalon mindig van tartalékban egy-egy kém, miután "sohasem lehet tudni". Elég az hozzá, hogy az orosz lapok gyors elkedvetlenedést mu­tattak. Olyan hangokat ütöttek meg, mintha csalódtak volna Ame­rikában. Dehát, az ég szerelmére, még csak azt se lehet mondani, hogy Amerika kezdte, hiszen annak az ügynöknek azért előbb mégis tevékenykednie kellett. Dehát ez már mindegy, ugyanakkor az is kiderül, hogy az oroszok mindenképpen szeretnék tartani a barátságot és hangulatukban gyors visszaesés mutatkozik, ha ezt valami megzavarja. Az idegességnek természetesen más oka is van. A dolgok távolról sem mennek olyan simán, mint ahogy elképzelték. A reformokat könnyebb megfogalmazni, mint végrehajtani. A belső ellenzék is működik. Mindig vannak, akik féltik a pozíciójukat. A szovjet lapok egyre több riportot közölnek, "az utca emberével" folytatott beszélgetésekkel. A háziasszonyok panaszkod­nak, hogy Gorbacsov elvtárs felkorbácsolta a reményeiket, de egyelőre nem sok történt. Az átlag szovjet polgár elsősorban nem külpolitikai viszonylatokban méri az ügyeket, hanem a maga és családja hasán. Más szóval: legelsősorban kellő mennyiségű élelemnek kell rendelkezésre állnia, különben az egész glasznoszty­­peresztrojka nem ér semmit. Vagy legalább is nem sokat. Köztudott többek között, hogy Borisz Jelcin nincs valami jó vi­szonyban a hatalom jelenlegi birtokosaival. Helyzetét, álláspontját innen a távolból nehéz kibogozni. Elég az hozzá, hogy nevezett legutóbb is választási nagygyűlést akart rendezni és azon felszólalni, miután pályázik a népi küldöttek kongresszusába. A gyűlés megtartására azonban nem kapta meg az engedélyt. A hírre hívei nagy tömegben gyülekeztek a Gorkíj-parkban és három mérföldes menetet rendeztek a Városi Tanács épületéig, ahol először fel akarták oszlatni őket, később azonban kaptak egy kézi hangerősítőt és kiadták az engedélyt is külön népgyűlésük megtartására. Mert a világ nagyot változott a Szovjetunióban is. A rendőrség far­kasszemet nézett a tömeggel, de a vállalkozók elmondhatták a beszédeiket. Kiderült, hogy elsősorban az zavarja őket: Jelcin folytatni akarja politikai karrierjét, de felső helyen ezt megakadályozzák. Ennek valami oka lehet. Az egyik szónok odáig ment, hogy átalános sztrájkot követelt arra az esetre, ha Jelcint nem választják meg. Nem is olyan régen a Szovjetunióban még nem volt belpolitikai hullámverés. Most van. Egyiedjűleg Gorbacsov tovább ment előre a maga programjának a meghirdetésében, bejelentette, hogy a leghatározottabban visz­­szájára fordítják a mezőgazdaság centralizálásának 60 éves programját, feloszlatják a szervezésre, ellenőrzésre létesített állami bürokrácia rendszerét és lépésről-lépésre bevezetik a szabadpiacot. Ott még nem tartanak, hogy a kolhozok földjét visszaadják a parasztságnak. Az új rendelet azonban úgy szól, hogy a termelők az államtól életfogytiglan bérelhetnek földet, sőt ezt örökségként gyer­mekeikre hagyhatják, mintha a sajátjuk lenne. Ezt már valóban csak egy hajszál választja el az igazitól. Igen jelentős lehet az a nyomás, ami ebben a pillanatban a szov­jet kormányra nehezedik, valószínűleg elsősorban a hadsereg részéről. A tábornokoknak sohasem tetszett az afganisztáni visszavonulás elrendelése, bár egy szót sem szólhattak, miután csapataik az ő vezetésükkel voltak veszteségben. A mostoha kö­rülmények, a környezettel, a morcos hegyvidékkel (hazájukkal) olyan fölényesen ismerős mohamedán felkelők letagadhatatlan előnyben voltak és Amerika jóvoltából fegyvereikkel sem lehetett felvenni a versenyt. Afganisztánból minden ésszerűség mellett, a külpolitikai kötelezettségek miatt is ki kellett vonulniuk az oro­szoknak. Hogy távozásuk után mi következik, ez egy percig sem volt kétséges és még a szovjet szakértők is hangot adtak véleményüknek, hogy megszállók hiányában az ottani politikai rendszer előbb-utóbb összeomlik. Amikor ez a folyamat meg­kezdődött, Moszkva gyorsan hátraarcot vezényelt és ismét meg­kezdte a hadianyag nagymértékű szállítását a kabuli kormánynak. Ez azonban csak az ügy anyagi része volt, bár pontos adataink nincsenek róla, valószínű, hogy titokban nagyszámú szovjet "katonai tanácsadó" is kapott újkeltezésű menetlevelet Kabul felé. Ez természetesen nem tetszett az ENSZ Afganisztánba küldött megfigyelőinek és azt jelentették, hogy a szovjet visszavonulásra, illetőleg kiürítésre vonatkozó megegyezést megszegték. ^ ^ AMERICAN / HUNCARIAN JOURNAL » WEEKLY NEWSPAPER AMERIKAI

Next

/
Thumbnails
Contents