Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-03-17 / 2. szám

NYITRAI GYULA Pártpuccs Ez unn/ A Magyarországon népszerű humorista NAGY BANDO ANDRÁS rovata BEÁZÁS A KOCKA UTCÁBAN Talán azoknak az amerikaiak­nak van igazuk, akiknek a szállo­dáiban a 12. emelet után a 14. következik. A XIII. pártkongresszus min­denesetre nem sok jót hozott a Magyar Szocialista Munkás­pártnak. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy véget ért hazánkban a Kádár­korszak és bár tettek egy gyer­meteg kísérletet az elaggott kormányos köddéfoszlott tekin­télyének a megmentésére, már mindenki az utódlással foglal­kozott. Sokat nem vitatkoztak, a pályafutása zenitjére felfutott Berecz János volt az egyetlen komoly jelölt. Szirmai István után ő vette át az iránymutató ideológus szerepét, sokkal ér­telmesebb, műveltebb, mint az akkor hatalmon lévő párt­vezetőség többi mamelukja, Gorbacsowal együtt végezte a legmagasabb szintű janicsárkép­zőt Moszkvában, személyes jó kapcsolat alakult ki köztük. A vetélytársként számbajöhető Pozsgay Imre nem tudott fel­hagyni a saját népszerűsítésével és ezt akkoriban még nagyon rossz néven vették a párt­fegyelem őrei. Rövid és csúfos emlékű miniszterség után a köznevetség tárgyát képező Hazafias Népfront főtitkára lett, ezzel félre is állították a küz­dőtérről. Grósz Károly Berecz Jánoshoz képest színtelen egyé­niség, igazi befolyása sem volt, csupán viszonylagos fiatalsága szólt mellette és az, hogy han­gosan, de igen tisztelettudóan sürgette a reformpolitika kiala­kítását. Csak a teljesség ked­véért jegyzem meg, hogy 1985- ben vagyunk, még azok se gon­doltak arra, hogy három év múl­va katasztrófával kell szembe­nézniük, akik Hiób-hírek üzem­szerű kiagyalásával próbálták felkelteni maguk iránt az ér­deklődést. Az írószövetség legutóbbi kongresszusán jelentek meg az első repedések a legfelső párt­vezetés addig sértetlen, soha komolyan kétségbe vonni nem mert tekintélyén. Berecz János nemcsak erőszakosan, hanem tőle szokatlan durvasággal uta­sította rendre a szó mestereit és művészeit, amikor nagyobb önállóságot, a pártirányítás eny­hítését követelték. Órák alatt szinte az egész magyar tár­sadalomra kiterjedő vita lángolt fel, amelyben Berecz a régi gyakorlatot követve tovább fe­nyegetőzött, megpróbálva meg­félemlíteni a lázadókat. Néhány hétig úgy tűnt, hogy csatát nyert, aztán lavina sebességével és megfellebbezhetetlen energiájá­val söpörték el az események. Előbb csak néhány elkeseredett ember gondolta úgy, hogy már nincs veszíteni valója és elmon­dott néhány addig gondosan tit­kolt tényt arról, hogy miként manipulálja a párt a közéletet, micsoda botrányokat tusolt el az elmúlt évtizedekben Kádár Já­nos azért, hogy biztosíthassa korlátlan hatalmát a besározó­­dott pártvezérek felett, majd egyre szélesebb körben kerültek napvilágra nemcsak pletykák, hanem cáfolhatatlan adatok is arra vonatkozóan, hogy ret­tenetesen nagy bajba került az ország. A folyamat felgyorsult, az azóta bekövetkezett esemé­nyeket már ismerik olvasóink, hiszen a szemünk előtt zajlott le a korszakváltás a hazai politi­kában. Tavaly nyáron - jobb nem lévén - Grósz Károlyt választották meg Kádár János utódjául, a világ közben Gorba­csov nevétől lett hangos, az ő jelszavai a legtöbbet emlegetett fogalmak a világsajtóban. Berecz János elbukott az általa ki­provokált erőpróbán, bajok vol­tak a magánéletével is, sokan nem nézték jó szemel hosz­­szúranyúlt viszonyát Csehák Judittal, akiből később minisz­tert csinált, majd olyan pályára irányította, amely a Politikai Bi­zottságba, a legfelsőbb körökbe vezetett. Sokat ártott Berecznek elhamarkodott házassága is, a botrányfilmekből ismert szexmű­vésznővel, Sáfrán Anikóval. A rendkívüli pártértekezleten sér­tett gyerekként viselkedett, ar­cokat vágott, amikor fontos dolgokról mondtak véleményt, feltűnően és zavaró hangerővel beszélgetett, miközben Grósz Károly a beszédét mondta, ö az elmúlt évek legnagyobb politkai vesztese és immár végér­vényesnek látszik, hogy örökre kiszorult az igazi hatalomból. Az otthon megindult demok­ratizálódási folyamat egyik ered­ményeként Pozsgay Imre ve­zetésével bizottságot hoztak lét­re, amelynek feladata a kom­munista hatalomátvétel óta eltelt időszak eseményeinek valósághű felderítése, ezen belül is különös súlyt helyezve a jogsértő perekre és az 1956-os forradalom ér­tékelésére. A kutatómunka igen baljós előjelek közepette kez­dődött, mert már az első menet­ben kiderült, hogy a nemzetközi nagybankok trezorjainál is gon­dosabban őrzött pártirattárból okmányok tömege tűnt el, még­hozzá a bizottság megalakítását követő időben, és senki nem tudta, hogy mikor és kinek az utasítására. Már ebből is sejteni lehetett, hogy nem lefutott játszma folyik a megújulást va­lóban igénylők és a múlt bű­neiért felelős, formailag már nem befolyásos ortodox kom­munisták között. Ami ezután történt, az fényesen bizonyította, hogy az igazi demokráciára még talán nagyon sokáig kell várni Magyarországon. Grósz Károly január 28-án Davosba utazott, ahol beszédet tartott egy nemzetközi tanács­kozáson. Közbevetve érdemes megjegyezni - ennek a jelen­tősége később lesz érdekes -, hogy interjút adott a nemzetközi politikában páratlan tekintély­nek örvendő Neuer Zürcher Zeitungnak, amelyben igen me­rev fogalmazásban leszögezte, hogy otthon kizárólag a szo­cializmus modernizálásáról lehet szó, más társadalmi formációról még elvi síkon sem tárgyalnak. Időközben Pozsgay Imre, aki immáron a nagyhatalmú PB tagja, államminiszter, a kellő éleslátással meg nem áldott hazai ellenzék egyetlen reménye, elérkezettnek látta az időt puccskísérletre. Vasárnap, ja­nuár 30-án bement a Rádióba, beszédet mondott, és kijelen­tette, hogy 1956-ban Magyar­­országon népfelkelés volt. Ha bombát robbantottak volna a mikrofon előtt, talán annak lett volna olyan hatása, mint ennek a megállapításnak. A Süddeutsche Zeitung azonnal a jelen­tőségének megfelelően értékelte a tényt, felvázolva várható következményeit is. Grósz Ká­rolyt a kormánygépen, repülés közben tájékoztatták Pozsgay beszédéről, amit bejátszottak neki. Azt mondotta, hogy nem tud olyan adatokról, amelyek alátámasztanák ezt a merész állítást, de azonnal meg fogja vizsgálni a bizottság jelentését. Megállapította, hogy Pozsgay nem illetékes véleményt for­málni ilyen nagy horderejű kérdésben. A bizottság beje­lentését, ha egyáltalán elkészült, a párt vezető testületéi fogják megvizsgálni, és a tényeknek megfelelően alakítják majd ki az álláspontjukat és erről tájé­koztatják a közvéleményt is. Három nappal később Németh Miklós miniszterelnök látványo­san meghálálta megválasztását, elhatárolta magát Pozsgay Imrétől és óva intett attól, hogy mindazt, ami 56-ban történt, egyszavas minősítéssel illessék, mert ez nagyobb kárt okozhat, mint bármi, amit most számon akarnak kérni azoktól, akik az Szeptember 8-án kezdődött. Csőrepedés volt az utcánkban. Négy napig víz nélkül ten­gődtünk. Az ígért lajtoskocsi sem érkezett meg, csak a levél, melyben közölték, hogy az ígért lajtoskocsi nem érkezik meg... Úgy hiányzott a víz, mint egy falat sör!... Szeptember 12. Végre van víz a lakásunkban!... Óriási eső esett!... Azóta sem állt el!... Szeptember 13. Kitartóan esik. Harmadfokú árvízvédelmi ké­szültséget rendeltem el. Vödröt, lavórt, éjjelit, nap­palit... tányérokat és tálakat tettünk a vízesések alá. Olyan a lakás, mint a Vas-Edény min­taterme... A nagyját megpró­báltuk papír zsebkendővel fölitatni, de abbahagytuk, ne­hogy kuláklistára kerüljünk!... Szeptember 17. Ma ürgeöntés volt!... Délután kijött a Vízügytől egy ürge, mert fölfedezte, hogy órák óta si­rályok és vadludak keringenek fölöttünk, s a virágsarkot azon­nali hatállyal természetvédelmi területté nyilvánította... Délután megérkeztek az első nyugati vendégek: a sarokba befészkelte magát két tőkés réce... Szeptember 19. A környék iskolásainak itt tartják az élővilágórákat... Va­lamelyik bestia kiírta az aj­tónkra: "Kárpát-medence". Szeptember 20. Megjelentek a halak is!... Délután a beépített szekrényből leesett egy fogas, aztán lerakta az ikráit, s elúszott... elmúlt évtizedekben vezették az országot. Grósz Károly ismét nyilatkozott, elmondotta, hogy a bizottság nem fejezte be a munkáját, Pozsgay Imre el­hamarkodott nyilatkozata félre­Szeptember 22. Már mindegyik gyerekünk tud úszni, s 1000,- forint bérleti díjért ide jár a Vasas vízilabda­csapata is... A feleségem az ebédet mindig a szoba közepére teszi, s rá­­úszással lehet megszerezni... Október 4. A nagyszobában fölpúposodott a parketta, s így új sziget szü­letett. Ez éppen anyósom szü­letésnapja volt, így tehát róla neveztük el Margit-szigetnek, s a kalózok szokásait követve ki­tűztem rá egy halálfejes bugyogót. Október 5. Végső elkeseredésünkben föl­adtunk egy hirdetést: "Dunára néző uszodámat elcserélném bármilyen két szoba hal nél­külire. Az sem baj, ha a víz nincs bevezetve!... Október 7. Már tengervizünk is van: a konyhában kidőlt a sótartó!... A WC környékéről a felszínre úszott Cousteau kapitány, aki erős szennyezettséget állapított meg, azt mondta, veszélyben a kagyló!... Ezentúl nem ülhetünk tétlenül!... Október 20. Megjött a feleségem édesanyja. Déli tizenkettőkor futott az előszobában zátonyra... kezében egy csokor Tiszavirággal... Miközben vetkőzött, a gyógy­szerekkel telt táskája a vízbe esett! Hurrá, van gyógyvizünk!... Október 24. A szomszédok beírtak az újságnak, hogy én rejtegetem a lochnessi szörnyet... Kiderült, hogy semmiféle szörnyről nincs szó, csak egyet úszott az anyósom... érthető volt és szó sincs arról, hogy 1956-ban népfelkelés lett volna. Ezen már nem is cso­dálkoztunk! Az akkor még miniszterelnök Grósz Ameriká­ban is fasiszta ellenforra­dalomról beszélt. Telefon: (213) 876-6612 szórakoztatja a közönséget FREE PARKING szeretettel várja barátait DR. RAY PÉTER ügyvéd Telefon: (818) 788-9132. 15760 Ventura Blvd. Suite 700 Encino, CA 91436 8 1989- március 17. MAGYAR MŰVÉSZEK RÁDIÓMŰSORA minden szombaton délután 4 órakor a KTYM rádióállomáson, az 1460-s AM hullámhosszon Műsorvezetők: CZÖVEK ISTVÁN és CSAPÓ TAMÁS BUDAPESTI TAX" NAGY BAN DÓTÓL: BODROGI GYULA piano-bárjában minden hét végén a közkedvelt 1533 N. La Brea (at Sunset, La Brea Shopping Center)

Next

/
Thumbnails
Contents