Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-17 / 2. szám
NYITRAI GYULA Pártpuccs Ez unn/ A Magyarországon népszerű humorista NAGY BANDO ANDRÁS rovata BEÁZÁS A KOCKA UTCÁBAN Talán azoknak az amerikaiaknak van igazuk, akiknek a szállodáiban a 12. emelet után a 14. következik. A XIII. pártkongresszus mindenesetre nem sok jót hozott a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy véget ért hazánkban a Kádárkorszak és bár tettek egy gyermeteg kísérletet az elaggott kormányos köddéfoszlott tekintélyének a megmentésére, már mindenki az utódlással foglalkozott. Sokat nem vitatkoztak, a pályafutása zenitjére felfutott Berecz János volt az egyetlen komoly jelölt. Szirmai István után ő vette át az iránymutató ideológus szerepét, sokkal értelmesebb, műveltebb, mint az akkor hatalmon lévő pártvezetőség többi mamelukja, Gorbacsowal együtt végezte a legmagasabb szintű janicsárképzőt Moszkvában, személyes jó kapcsolat alakult ki köztük. A vetélytársként számbajöhető Pozsgay Imre nem tudott felhagyni a saját népszerűsítésével és ezt akkoriban még nagyon rossz néven vették a pártfegyelem őrei. Rövid és csúfos emlékű miniszterség után a köznevetség tárgyát képező Hazafias Népfront főtitkára lett, ezzel félre is állították a küzdőtérről. Grósz Károly Berecz Jánoshoz képest színtelen egyéniség, igazi befolyása sem volt, csupán viszonylagos fiatalsága szólt mellette és az, hogy hangosan, de igen tisztelettudóan sürgette a reformpolitika kialakítását. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy 1985- ben vagyunk, még azok se gondoltak arra, hogy három év múlva katasztrófával kell szembenézniük, akik Hiób-hírek üzemszerű kiagyalásával próbálták felkelteni maguk iránt az érdeklődést. Az írószövetség legutóbbi kongresszusán jelentek meg az első repedések a legfelső pártvezetés addig sértetlen, soha komolyan kétségbe vonni nem mert tekintélyén. Berecz János nemcsak erőszakosan, hanem tőle szokatlan durvasággal utasította rendre a szó mestereit és művészeit, amikor nagyobb önállóságot, a pártirányítás enyhítését követelték. Órák alatt szinte az egész magyar társadalomra kiterjedő vita lángolt fel, amelyben Berecz a régi gyakorlatot követve tovább fenyegetőzött, megpróbálva megfélemlíteni a lázadókat. Néhány hétig úgy tűnt, hogy csatát nyert, aztán lavina sebességével és megfellebbezhetetlen energiájával söpörték el az események. Előbb csak néhány elkeseredett ember gondolta úgy, hogy már nincs veszíteni valója és elmondott néhány addig gondosan titkolt tényt arról, hogy miként manipulálja a párt a közéletet, micsoda botrányokat tusolt el az elmúlt évtizedekben Kádár János azért, hogy biztosíthassa korlátlan hatalmát a besározódott pártvezérek felett, majd egyre szélesebb körben kerültek napvilágra nemcsak pletykák, hanem cáfolhatatlan adatok is arra vonatkozóan, hogy rettenetesen nagy bajba került az ország. A folyamat felgyorsult, az azóta bekövetkezett eseményeket már ismerik olvasóink, hiszen a szemünk előtt zajlott le a korszakváltás a hazai politikában. Tavaly nyáron - jobb nem lévén - Grósz Károlyt választották meg Kádár János utódjául, a világ közben Gorbacsov nevétől lett hangos, az ő jelszavai a legtöbbet emlegetett fogalmak a világsajtóban. Berecz János elbukott az általa kiprovokált erőpróbán, bajok voltak a magánéletével is, sokan nem nézték jó szemel hoszszúranyúlt viszonyát Csehák Judittal, akiből később minisztert csinált, majd olyan pályára irányította, amely a Politikai Bizottságba, a legfelsőbb körökbe vezetett. Sokat ártott Berecznek elhamarkodott házassága is, a botrányfilmekből ismert szexművésznővel, Sáfrán Anikóval. A rendkívüli pártértekezleten sértett gyerekként viselkedett, arcokat vágott, amikor fontos dolgokról mondtak véleményt, feltűnően és zavaró hangerővel beszélgetett, miközben Grósz Károly a beszédét mondta, ö az elmúlt évek legnagyobb politkai vesztese és immár végérvényesnek látszik, hogy örökre kiszorult az igazi hatalomból. Az otthon megindult demokratizálódási folyamat egyik eredményeként Pozsgay Imre vezetésével bizottságot hoztak létre, amelynek feladata a kommunista hatalomátvétel óta eltelt időszak eseményeinek valósághű felderítése, ezen belül is különös súlyt helyezve a jogsértő perekre és az 1956-os forradalom értékelésére. A kutatómunka igen baljós előjelek közepette kezdődött, mert már az első menetben kiderült, hogy a nemzetközi nagybankok trezorjainál is gondosabban őrzött pártirattárból okmányok tömege tűnt el, méghozzá a bizottság megalakítását követő időben, és senki nem tudta, hogy mikor és kinek az utasítására. Már ebből is sejteni lehetett, hogy nem lefutott játszma folyik a megújulást valóban igénylők és a múlt bűneiért felelős, formailag már nem befolyásos ortodox kommunisták között. Ami ezután történt, az fényesen bizonyította, hogy az igazi demokráciára még talán nagyon sokáig kell várni Magyarországon. Grósz Károly január 28-án Davosba utazott, ahol beszédet tartott egy nemzetközi tanácskozáson. Közbevetve érdemes megjegyezni - ennek a jelentősége később lesz érdekes -, hogy interjút adott a nemzetközi politikában páratlan tekintélynek örvendő Neuer Zürcher Zeitungnak, amelyben igen merev fogalmazásban leszögezte, hogy otthon kizárólag a szocializmus modernizálásáról lehet szó, más társadalmi formációról még elvi síkon sem tárgyalnak. Időközben Pozsgay Imre, aki immáron a nagyhatalmú PB tagja, államminiszter, a kellő éleslátással meg nem áldott hazai ellenzék egyetlen reménye, elérkezettnek látta az időt puccskísérletre. Vasárnap, január 30-án bement a Rádióba, beszédet mondott, és kijelentette, hogy 1956-ban Magyarországon népfelkelés volt. Ha bombát robbantottak volna a mikrofon előtt, talán annak lett volna olyan hatása, mint ennek a megállapításnak. A Süddeutsche Zeitung azonnal a jelentőségének megfelelően értékelte a tényt, felvázolva várható következményeit is. Grósz Károlyt a kormánygépen, repülés közben tájékoztatták Pozsgay beszédéről, amit bejátszottak neki. Azt mondotta, hogy nem tud olyan adatokról, amelyek alátámasztanák ezt a merész állítást, de azonnal meg fogja vizsgálni a bizottság jelentését. Megállapította, hogy Pozsgay nem illetékes véleményt formálni ilyen nagy horderejű kérdésben. A bizottság bejelentését, ha egyáltalán elkészült, a párt vezető testületéi fogják megvizsgálni, és a tényeknek megfelelően alakítják majd ki az álláspontjukat és erről tájékoztatják a közvéleményt is. Három nappal később Németh Miklós miniszterelnök látványosan meghálálta megválasztását, elhatárolta magát Pozsgay Imrétől és óva intett attól, hogy mindazt, ami 56-ban történt, egyszavas minősítéssel illessék, mert ez nagyobb kárt okozhat, mint bármi, amit most számon akarnak kérni azoktól, akik az Szeptember 8-án kezdődött. Csőrepedés volt az utcánkban. Négy napig víz nélkül tengődtünk. Az ígért lajtoskocsi sem érkezett meg, csak a levél, melyben közölték, hogy az ígért lajtoskocsi nem érkezik meg... Úgy hiányzott a víz, mint egy falat sör!... Szeptember 12. Végre van víz a lakásunkban!... Óriási eső esett!... Azóta sem állt el!... Szeptember 13. Kitartóan esik. Harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltem el. Vödröt, lavórt, éjjelit, nappalit... tányérokat és tálakat tettünk a vízesések alá. Olyan a lakás, mint a Vas-Edény mintaterme... A nagyját megpróbáltuk papír zsebkendővel fölitatni, de abbahagytuk, nehogy kuláklistára kerüljünk!... Szeptember 17. Ma ürgeöntés volt!... Délután kijött a Vízügytől egy ürge, mert fölfedezte, hogy órák óta sirályok és vadludak keringenek fölöttünk, s a virágsarkot azonnali hatállyal természetvédelmi területté nyilvánította... Délután megérkeztek az első nyugati vendégek: a sarokba befészkelte magát két tőkés réce... Szeptember 19. A környék iskolásainak itt tartják az élővilágórákat... Valamelyik bestia kiírta az ajtónkra: "Kárpát-medence". Szeptember 20. Megjelentek a halak is!... Délután a beépített szekrényből leesett egy fogas, aztán lerakta az ikráit, s elúszott... elmúlt évtizedekben vezették az országot. Grósz Károly ismét nyilatkozott, elmondotta, hogy a bizottság nem fejezte be a munkáját, Pozsgay Imre elhamarkodott nyilatkozata félreSzeptember 22. Már mindegyik gyerekünk tud úszni, s 1000,- forint bérleti díjért ide jár a Vasas vízilabdacsapata is... A feleségem az ebédet mindig a szoba közepére teszi, s ráúszással lehet megszerezni... Október 4. A nagyszobában fölpúposodott a parketta, s így új sziget született. Ez éppen anyósom születésnapja volt, így tehát róla neveztük el Margit-szigetnek, s a kalózok szokásait követve kitűztem rá egy halálfejes bugyogót. Október 5. Végső elkeseredésünkben föladtunk egy hirdetést: "Dunára néző uszodámat elcserélném bármilyen két szoba hal nélkülire. Az sem baj, ha a víz nincs bevezetve!... Október 7. Már tengervizünk is van: a konyhában kidőlt a sótartó!... A WC környékéről a felszínre úszott Cousteau kapitány, aki erős szennyezettséget állapított meg, azt mondta, veszélyben a kagyló!... Ezentúl nem ülhetünk tétlenül!... Október 20. Megjött a feleségem édesanyja. Déli tizenkettőkor futott az előszobában zátonyra... kezében egy csokor Tiszavirággal... Miközben vetkőzött, a gyógyszerekkel telt táskája a vízbe esett! Hurrá, van gyógyvizünk!... Október 24. A szomszédok beírtak az újságnak, hogy én rejtegetem a lochnessi szörnyet... Kiderült, hogy semmiféle szörnyről nincs szó, csak egyet úszott az anyósom... érthető volt és szó sincs arról, hogy 1956-ban népfelkelés lett volna. Ezen már nem is csodálkoztunk! Az akkor még miniszterelnök Grósz Amerikában is fasiszta ellenforradalomról beszélt. Telefon: (213) 876-6612 szórakoztatja a közönséget FREE PARKING szeretettel várja barátait DR. RAY PÉTER ügyvéd Telefon: (818) 788-9132. 15760 Ventura Blvd. Suite 700 Encino, CA 91436 8 1989- március 17. MAGYAR MŰVÉSZEK RÁDIÓMŰSORA minden szombaton délután 4 órakor a KTYM rádióállomáson, az 1460-s AM hullámhosszon Műsorvezetők: CZÖVEK ISTVÁN és CSAPÓ TAMÁS BUDAPESTI TAX" NAGY BAN DÓTÓL: BODROGI GYULA piano-bárjában minden hét végén a közkedvelt 1533 N. La Brea (at Sunset, La Brea Shopping Center)
