Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-01 / 24. szám

KÜLÖNVÉLEMÉNY A tudomány dilemmája Az elmúlt ötven évben a tudo­mány és a technika többet ha­ladt előre, mint az ezt megelőző évezredek alatt összesen, mióta emberi élet létezik a Földön. Nem csoda tehát, hogy közben olyan problémák merülnek fel, melyekre nem vagyunk felké­szülve. És ez csak a kezdet! Legújabban sokat hallhattunk arról a válóperről, amely Ten­nessee államban van folyamat­ban. Ennek a válópernek az volt az előzménye, hogy a feleség nem volt képes gyermek-fogam­zásra. Mivel azonban minden­képpen gyereket akart, a házas­felek megegyeztek abban, hogy mindketten hozzájárulnak fizi­kailag ahhoz, hogy mesterséges megtermékenyítéssel lefagyasz­talak ú.n. élő-embriót, s kí­vánságra orvosi segédlettel be­helyezik a jövendő anya mé­­hébe. Ez jelenleg még nem biz­tos módszer, de van három szá­zalék esély ahhoz, hogy a kísér­let sikerül és a gyermek majdan megszületik. Itt az asszonynál egyszer már megpróbálták, de nem sikerült. Maradt azonban még hét lefagyasztott ilyen hogyishívják? (mert itt a prob­léma!) Közben azonban a házasfelek elhidegültek egymástól és válás­ra került a sor. Már mindenben megegyeztek, de mivel a hét hogyishívjákról nem tudtak megegyezni, bíróság elé vitték a kérdést. Az asszony azt vitatja, hogy neki joga van a gyereket a világra hozni ebből a megszű­nőben lévő házasságból, mert később talán már olyan előre­haladott korban lesz, hogy nem tudná a magzatot kihordani. A férj viszont azzal érvel, hogy igaz, hogy ő hozzájárult ehhez a mesterséges megtermékenyítés­hez, de akkor nem volt szó válásról. Mivel most elválnak, nem hajlandó sem az erkölcsi, sem az anyagi felelősséget vállalni, ami egy gyerekkel jár. A bíró egyelőre nem tudott dönteni. Megkísérlem, hogy se­gítsek a bírónak. El kell dönteni, hogy a sze­mernyi lefagyasztott valami sze­mély-e, vagy tárgy? Még az abortusz elleni meggyőződésűek sem állíthatják, hogy ez személy lenne, mert azt állítják, hogy az élet a fogamzással kezdődik. Ez a kérdés még nincs eldöntve. De itt nem volt fogamzás férfi és nő között, hanem rajtuk kí­­vülállóan laboratóriumban jött létre a megtermékenyítés, mely­nek eredménye igen kétséges. Rendes körülmények között a fogamzás eredménye az, hogy ettől számított kilenc hónap múlva születik meg a gyermek, a személy. Itt nem erről van szó. Itt a kilenc hónap csak attól szá­mítódnék, hogy mikor helyezik el az élőbbén lefagyasztott élő­embriót a megfelelő helyre. Ez lehet hónapok, vagy évek. Tehát ez teljesen kizárja azt, hogy sze­mélyről, vagy emberi lényről lehetne beszélni. Úgy tudom, Tennessee-ben nincs közszerzeményi törvény, de ha lenne is, a lefagyasztott szóbanforgó valamit nem lehet vagyonnak, vagy tárgynak tekin­teni. Ennek semmiféle értéke nincs, annak ellenére, hogy sok pénzbe került a laboratóriumi eljárás és a lefagyasztás. De ha közszerzeménynek minősülne is, hogy döntsön a bíró? Felezzék el? A hétből három és fél a férjé, három és fél a feleségé? Ez tiszta abszurdum. Mivel a házasfelek ' között nem volt előzőén megállapodás arra nézve, hogy mi történik válás, vagy egyik fél halála esetén, az egyetlen döntés, amit a bíró hozhat, az, hogy a feleségnek nincs joga ahhoz, hogy elvált férjét apává tegye a férj akarata ellenére, s ha még le is mon­dana a jövendő gyermektar­tásról, még mindig itt maradna a gyerek, akihez erkölcsileg a férjnek ugyanolyan köze lenne, mint a feleségnek. S ezt a férj nem hajlandó vállalni. A döntés tehát a laboratóriumé a bírói döntés után. Ott, ahol ezt a me­rész kísérletet létrehozták, most meg kell azt semmisíteni. Az asszony jelenleg 28 éves, tehát bőven van ideje, hogy egy következő, remélhetőleg sikere­sebb házasság révén, ugyanilyen módon ismét kísérletezzék. Ha másért nem, a tudomány dicső­ségére. Azt olvastam, hogy az összes tudós közül, aki valaha élt és él jelenleg, 90 % még életben van. El sem tudjuk képzelni tehát, milyen fantasztikus dolgokat tartogat az emberiség számára az elkövetkezendő ötven esz­tendő, a tudományok minden terén. Dr. Kálmán Imre DR. RAY PETER ügyvéd Telefon: (818) 788-9132, 15760 Ventura Blvd. Suite 700 Encino, CA 91436 DR. TERNOVSZKY ZSUZSA fogorvos Kozmetikai fogászat Santa Monica 225 Santa Monica Blvd, Suite 304 Telefon: (213) 451-8834 0 AMERIKAI HJagyar Hírlap [1989. szeptember 1 Rubel helyett dollár - szovjet engedéllyel Magyarország Kelet-Európa Svájca lehetne. E meglepő kije­lentést az amerikai Deak-Perrera bankház elnöke tette még a het­venes évek közepén. Az azóta elhunyt, valamikor Magyaror­szágról elszármazott Deák úr logikusan gondolkodott. Csak azt az apróságot felejtette ki a számításból, hogy a KGST-ke­­reskedelemben rubelért cserél­nek gazdát az áruk, s a rubel pénzként nem funkcionál, így pénzügyi műveletekre is alkal­matlan. E teória azért jutott eszembe éppen most, mert a legutóbbi magas szintű magyar-szovjet párttárgyalásokon megegyeztek abban, hogy a két ország a keres­kedelemben áttér a dollár­­elszámolásra. Tehát a jóváha­gyás megszületett, a részletek azonban még rengeteg buktatót rejtenek. Magyarország számára a mbel­­elszámolás mellett már nincs fejlődési lehetőség. Ez részben a szovjet gazdaság mai bajaiból is következik, részben a rubel­kereskedelem sajátosságaiból. Az utóbbi időben ugyanis a magyar szállítások rendre meg­haladják a szovjetét, azaz aktí­vum alakult ki. Ez évre például 150 millió rubeles aktívumot prognosztizáltak, de jelenleg úgy fest a helyzet, hogy az összeg akár 500 millió rubelre is rúg­hat. Ami abszurd állapot, hiszen Magyarország nem képes ilyen értékű hitelt nyújtani a Szovjet­uniónak. Amennyiben viszont nem tudunk a Szovjetunióból számunkra megfelelő árukat be­szerezni, akkor a forgalmat kénytelenek vagyunk radikálisan csökkenteni. Azaz, ha maradna a rubelelszámolás, akkor 1995- re például a két ország keres­kedelme az 1988-as felére esne vissza. Ez pedig egyik országnak sem érdeke. (Magyar Nemzet) SALAY TRAVEL INC. 1800 N. Highland Ava. Suita 402 'B Hollywood, Calif. 70028 SZALAY PÉTER SPORTÚJSÁGÍRÓ (MAGYAR TÁVIRATI IRODA) JELENTI AZ AMERIKAI MAGYAR HÍRLAPNAK BUDAPESTRŐL: Búcsú Belfastban? Bicskei az észak-írek ellen nem tud kiállni a görögországi, a hol­landiai, a belgiumi és az olaszországi idegenlégiósok nélkül. Tulaj­donképpen csak az a kérdés, hogy Détáritól Vinczéig mindenkit sikerül-e összehívnia, mivelhogy a verbuválásnak ez a fajta módja a közelmúltban sokszor feltűnően akadozott. A legizgalmasabb kér­dés: vajon a holland Feyenoord könnyű szívvel lemond-e két magyarjáról, Róth Antalról, s a napokban több mint félmillió dol­lárért megvásárolt Kiprich Józsefről, aki Rotterdam kedvéért mon­dott búcsút Tatabányának. Bizony, szép lenne elkerülni Belfastban a csúfos vereséget az európai labdarúgásban a harmadik vonalba tar­tozó észak-írektől, akik semmivel sem állnak jobban a magyaroknál, illetve csupán annyi a különbség, hogy ők hat mérkőzésen szedték össze a szerény öt pontjukat... Vészesen közeleg szeptember 6-a, az Észak-írország - Magyar­­ország labdarúgó világbajnoki selejtező napja, amely, ha nem tör­ténik csoda, végleg megpecsételi Bicskei Bertalan csapatának sorsát. Az "aranylábú fiúk" eddig ötször futottak ki a pályára, a lehetséges 10 pontból ötöt gyűjtöttek össze, csoportjukban harmadikok, a spa­nyolok és az írek mögött. Matematikailag, persze, van még egy cseppnyi esélyük arra, hogy eljussanak Itáliába, a jövő évi álom­döntőre, de a dolgok jelenlegi állása szerint ezt minden bizonnyal csak a saját pénztárcájukba nyúlva, turistaként tehetik meg, mert bizony, valljuk meg, szeptember 6-án megint nem nekünk áll a zászló, ahogy október 11-én Budapesten a spanyolok ellen, de leg­kevésbé november 15-én az előcsatározásokat záró spanyolországi visszavágón. Bicskei Bertalan - akinek az MLSZ elnöksége közbelépése után megkegyelmezett dr. Laczkó Mihály, az új szövetségi nagyfőnök - november 15-ig élvez bizalmat, aztán csak akkor maradhat a szövetségi kapitányi székben, ha beáll a pályázók közé és ügyesen korteskedik. “ Komáromi mesterhármasa Ünnepel a Fradi, a magyar bírkózósport, az egész Komáromi­család, de legfőképpen a 25 esztendős Komáromi Tibor, aki csodát művelt a svájci Martignyban, máskülönben aligha nyert volna ara­nyat a kötöttfogásúak idei világbajnokságán. A Szöulban álombéli terveitől elmaradt ferencvárosi gladiátor úgy lett harmadszor is a világ legjobbja, hogy a mindent eldöntő találkozó délelőttjén végze­tesnek tűnő bokasérülést szenvedett. Orvosok, gyúrók vették körül, még az amerikaiak doktora is elővette a csodatevő injekcióját, mind­ez azonban kevés lett volna a diadalhoz, ha Tibor nem szorítja össze a fogát, nem ad bele anyait-apait az elmúlt vasárnapi aranycsatába. Ahol, rádásul az olimpiai bajnok szovjet Mamiasvili - eddigi mu­musa - várt rá épen, egészségesen, nem bokáját fájlalva, úgy, mint a dr. Hegedűs Csaba vezette magyar gárda utolsó reménysége. Az a Mihail Mamiasvili, aki - ismerjük el férfiasán - Szöulban alaposan elagyabugyálta a kétszeres világbajnokot. Marigny tehát a visszavágó városa volt, igenám, de Komáromi számára peches színhelyként, hi­szen - akárcsak az olimpián - most sem érezhette magát teljesértékű harcosnak. Ezek után valóságos csoda, hogy a mérkőzés végén Li­re álltak, Komáromi időt nyert, még egy lehetőséget, hogy a hosszabbításban túljárjon Mamiasvili eszén. A gigászi küzdelem végül is Tibor javára dőlt el, aki addig ráncigálta, űzte-hajtotta a szovjetet, amíg a földre vitte, és egy mögékerüléssel megszerezte az aranyat érő pontot. Brávó, Tibor, csak így tovább, reméljük, nem állsz meg a mesterhármasnál, s Barcelonában nem jársz úgy, mint Szöulban... Nieman a tett színhelyén... Egy hét leforgása alatt már a második világbajnokság következik magyar földön, alighogy a fogathajtók befejezték látványos küzdel­müket Balatonfenyvesen, máris az öttusázókon a sor, rendezőként pedig Budapesten. A bátor hajtok embert követelő, az állatokat pedig igencsak igénybevevő maratoni csatájának végén a csapat­viadalon magyar győzelmet ünnepelhettünk, ehhez jött még Fehér Mihály bronzérme az egyéniben, egyszóval a magyar fogatosok megint kitettek magukért. Beérnénk egy arannyal és egy bronzzal a modern pentatlon idei világbajnokságán is, amelyen 26 nemzet büsz­keségei csapnak össze kihívóként a világ- és olimpiai bajnoki cím­védő Martinék János, Mizsér Attila, Fábián László hármasfogattal. Ilyenkor, a rajt előtti órákban azt szokás mondani, Budapest az öttusa világbajnokság lázában ég, ám ennek a fele sem igaz. Két napja ömlik az eső, mintha dézsából öntenék, az égi áldás most a lehető legrosszabbkor jött. Hogy miért? A felázott lovaspályán - hacsak nem szárad föl a terep - a képzett és a képzetlen versenyzők szinte egyenlő eséllyel indulnak, főleg akkor, ha a megnehezedett körülmények miatt a tervezettnél alacsonyabbra kell állítani az akadályokat. Ráadásul, a magyarok egyik legerősebb számában, a 4000 méteres terepfutásban sem szívderítő a helyzet, hiszen "nyakig sárban" még a csodafutó Mizsér Attila sem boldogulhat, nem szerezhet magának tetemes előnyt. Azért bízzunk a nagyszerű hármasfogatban, s persze a remélt időjárási fordulatban. Sokkal nyugodtabb a magyaroknál az amerikai Robert Nieman, aki éppen tiz éve, a papírformát alaposan felborítva nyert egyéni világbajnokságot Budapesten, amit a csapatgyőzelemmel duplázott meg. A szimpatikus Bob már abbahagyta a versenyzést, most kongresszusi képviselőként, mármint a Nemzetközi Öttusa és Biat­lon Szövetség budapesti tanácskozásának résztvevőjeként üdvö­zölhettük. Nieman szerint az idei VB legalább hatesélyes, de szerinte mégiscsak Martinék János a legnagyobb favorit. Ml ÚJSÁG A SPORTBAN?

Next

/
Thumbnails
Contents