Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-06-23 / 16. szám

JACK HAHN KÜLÖNVÉLEMÉNY Memento egy Szigetről Sosem volt kétségem afelől, hogy Magyaroszág előbb-utóbb felszabadul, de legmerészebb ál­maimban sem reméltem, hogy ez, ami történik, még az én éle­temben bekövetkezhetik. A tö­rök hódoltság 150 évének első 45 évében senki sem gondolha­tott arra, hogy 105 év múlva az ország fel fog szabadulni. Ami ma Magyarországon történik, az világraszóló vívmánya a magyar népnek, amelyről lapunk más helyén részletesen tájékozódhat­tunk és a TV is gondoskodott róla, hogy könnyeink kicsordul­janak. Mindez emlékezetembe idézte 1955-öt, amikor odahaza a Pető­­fi-kör már erősen működött, itt pedig - maroknyi jó magyar - összeálltunk, hogy jó lenne klu­bot alapítani. Ehhez háromfélé­re volt szükség: 1. klubhelyiség­re, 2. alapszabályokra, 3. a klub elnevezésére. Nekem jutott a szerencse, hogy mindhármat megvalósít­hattam. Még szegedi egyetemis­ta korombeli barátom, Wood Gyuri (R.I.P.) az akkor nemré­gen épült ragyogó Statler-Hilton szállodának volt a bankett-me­nedzsere, aki minden szombat este ingyen rendelkezésünkre bocsátotta a bankett elegáns termeit és egyébként is rendkí­vül sok kedvezményben részesí­tett bennünket. Az alapszabályokat az első betűtől az utolsóig én írtam. En­nek 1. és 3. pontja így hangzott: zott: "1. A Margitsziget a külföldön élő, tisztaszándékú, szélsőségek­től távolálló, magyarul beszélő, a magyar hagyományokhoz hű és az amerikai demokrácia ha­gyományait és intézményeit tisz­teletben tartó intelligencia poli­tikamentes, baráti és kulturális találkozóhelye. 3. A Margitsziget nem üzleti vállalkozás, hasznothajtó tevé­kenységet nem folytat. Befolyó jövedelmét a társaskör felvirá­goztatására fordítja, esetleges jövendő többletjövedelmével jó­tékonyságot gyakorol.” Mindenkinek volt valami ötlete a klub elnevezését illetően, régi elcsépelt címek, hazai utánza­tok, ám én első pillanattól kezd­ve tudtam, hogy a társaskör el­nevezése Margitsziget lesz, töb­bek ellenzése ellenére. Hogy miért, azt az alakuló közgyűlé­sen megindokoltam. Mielőtt azonban erre rátérnék, keserű szájízzel írom le, hogy helybeli­ek az elmúlt években többször megemlítették nosztalgiával a Margitszigetet, mintha az ő ötle­tük lett volna, mintha áldásosán közreműködtek volna, holott éppen ők tették tönkre. Sajnála­tos, hogy az alapítók közt olya­nok is voltak, akik még a klub tagjai sem lehettek volna, az alapszabályok értelmében, ha akkor tisztában lettünk volna múltjukkal. Az alakuló közgyűlésen, mi­után felolvastam az alapszabá­lyokat, elmondtam, mi vezetett a Margitsziget-elnevezésre. Erről a Szigetről mindenkinek csak kellemes emlékei voltak. Sziget vagyunk az emigrációban, ehhez hasonló klub sehol nem létezett. A Margitsziget a Duna közepén terül el, sem jobb-, sem balol­dalon... Azt mondtam továbbá, hogy kis csoport vagyunk ugyan, de sosem lehet tudni, hogy a törté­nelem még milyen szerepet tar­togat számunkra. Ma sem tu­dom, honnan vettem ezt a pró­fétai mondatot, de nem egész egy évre rá, 1956-ban kitört a Magyar Népfelkelés az elnyo­más ellen. A Margitsziget volt az első, amely Dr. Benkő Géza indítványára nyomban élére állt egy segélyegyesületnek. Nt. Szabó Antal rendelkezésünkre bocsátotta a Kossuth-termet, s vállalta az elnökséget. Ezrével jöttek össze ott a magyarok, s ma sem tudom, mi oknál fogva, egyhangúan engem választottak meg a Magyar Segély ügyvezető­jének. Ebben a minőségemben szószerint napi 24 órát dolgoz­tam a menekültekért és segítet­tünk mindenütt, ahol erre szük­ség volt. Akik e sorokat olvas­sák, bizonyára emlékeznek rá, hogy miről beszélek. Többen gyűjtöttek, beszédeket tartottak, interjúkat adtak. Joe Paszternák és George Murphy (a későbbi szenátor) a Shrine Auditóriumban, amelynek 6500 férőhelyét zsúfolásig megtöltötte a közönség, felvonultatták a filmvilág színe-javát a magyar segély érdekében. Én magam 840 jegyet adtam el erre az elő­adásra. Brodszky Miklós (R.I.P.) csodálatos dalt szerzett. "My Budapest" címmel, melynek szövege egy nap alatt elkészült, s arról szólt: "...ha a hegedűk is­mét meg fognak szólalni Buda­pesten..." Tony Martin énekelte el csodálatosan, sírt az egész né­zőtér, az RCA ott helyszínen felvette lemezre, melyet másnap árusítottak és szétkapkodták. Minden a magyar segély javára ment. Nem sokkal rá, december 15-én Rózsa Miklós, hazánk nagy zeneszerzője, külön erre a célra szerzett szimfóniát és a Philharmonic Auditóriumban ugyancsak zsúfolt nézőtér hall­gatta a csodás zenét és a nemes gesztust (ide is eladtam további 540 jegyet). Sajnos, az amerikai rendező e hangverseny pénzét elsikkasztotta. FIZESSEN ELŐ A HÍRLAPRA! MAGYAR MŰVÉSZEK RÁDIÓMŰSORA minden szombaton délután 4 órakor a KTYM rádióállomáson, az 1460-s AM hullámhosszon Műsorvezetők: CZÖVEK ISTVÁN és CSAPÓ TAMÁS 8 AMERIKAI tyagyar Hírlap 1989. június 23. Visszatérve a Margitszigetre: díszelnökünk Dr. Scitovszky Ti­bor (R.I.P.) volt. Dísztagunk: Dr. Kármán Tódor (R.I.P.). El­ső elnökünk: Beélik Viktor (R.I.P.). Illusztris tagjaink szá­mát fel sem tudom sorolni, csu­pán egyet kívánok megemlíteni: Erdős Ivánt (R.I.P.), a bridzs többszörös világbajnokát (leg­jobb barátja volt a szerzőnek, aki maga is bridzsbajnok volt.­­Szerk.) Számos előadást, hang­versenyt, kultúrestet tartottunk, mindenkor komoly sikerrel. Ezeket mind én hoztam létre. Táncestélyeinken, Szilveszterkor azonban a választmány tagjai hathatósan kivették mindenkor a részüket. Mint ügyvezető igazgató nyolc évig vezettem a klubot, amely az 56-os menekültekkel szépen fel­szaporodott. Ezzel egyidejűleg bizonyos ellentétek is felmerül­tek. A választmányba természe­tesen bevettük az újonnan jötté­két is, de ők rögtön okosabbak akartak lenni, mint mi, az alapí­tók. A választmányi üléseket mindig én vezettem, a többiek igyekeztek belekötni elképzelé­seimbe, mert hát nekik is kellett valamit csinálni, mire én elked­vetlenedtem, s kértem egyévi szabadságot. Ezalatt azonban oly arcátlan dolgokat műveltek, hogy a saját klubomból kilép­tem. A klub még egy ideig úgy­­ahogy működött, majd meg­szűnt. A Margitsziget kb. tíz éves működését még ma is sokan emlegetik. Számos felköszön­tőt, emlékbeszédet, szórakoztató előadást tartottam a klubban. Egyszer megemlítettem, hogy a Margitsziget a magyar társada­lom keresztmetszete: a tagok egyik fele viseli a keresztet... Mottóm pedig ez volt: nem szeretem az egyszínű embereket- akár piros, akár zöld, nem sze­retem a kétszínű embereket sem- egyszer piros, máskor zöld. Én háromszínű vagyok: piros, fehér, zöld. Dr. Kálmán Imre-----------------------------------­SALAY TRAVEL INC. 1800 N. Highland Ava. Suita 402 'B Hollywood, Calif. 90028 Ismered Amerikát? Amerikában a sztrájkolás olyan népszerű, hogy sokan elkezdenek sztrájkolni - és aztán kérdezik: Miért? Amerika az egyetlen ország a vi­lágon, ahol a kommunista előbb a luxusautójáról, a házáról, a 36 órás munkahétről, a 4-5 hetes szabadságról beszél, s csak aztán a kommunizmusról. Amerikában sokan elhalasztják a vasárnapi istentiszteletet, de nem a ''garázs-kiárusítást". Amerikában sokan nem félnek Istentől, az adóhivataltól, de a gyerekektől igen. Carter elnököt finom embernek tartották, pedig tehetetlen volt és puha. Reagan elnök nem tehetet­len, nem puha és róla azt mond­ják: fasiszta. Az amerikai életstílus olyan, mint a papírzsebkendő - meg kell szokni. Amerika nem tud boldog lenni. Az autó, a tévé, a komputer és az orvosságos üvegek nem engedik. Sok egyetemi hallgató azt hiszi, hogy írni, olvasni már nem is kell - elég jól kosárlabdázni. Sok gyerek azt hiszi, hogy a "jente", a "csucpe", a "kóser", a "bannicvó" szavak angol kifejezé­sek, csak kimaradtak a szótárból. Aztán vannak gyerekek, akik azt hiszik, hogy Charles Heston az igazi Mózes. Amerika tragédiája nem Dreiser regénye, hanem a credit card. Amerikában a gyerekek min­dent szeretnek, amit a szülők nem. Az amerikai barát, ha nehezen is, de megbocsátja neked, ha jobb vagy okosabb vagy; de azt soha sem, ha gazdagabb. Amerika egyik legtehetségesebb elnöke szégyenteljesen megbukott, mert nem tudta, amit már Deák Ferenc hirdetett: ha rosszul gom­boltad be a mellényedet, akkor az egyetlen megoldás az, ha ki­gombolod és újra kezded elölről. Amerikai vacsora: előétel, salá­ta, több szelet fehér kenyér, vasta­gon megkenve vajjal, leves, hús, három-féle főzelék, negyed kiló fagylalt tejszínhabbal, sütemény és kávé, mely utóbbiba szaharint tesznek, mert ugyebár a cukor hizlal. A világ egyik leghatalmasabb embere, az elnök nem képes leál­lítani a vasutat, az életfontosságú gyárakat, a szemét összeszedését, a tanítókat - de a szakszervezet elnöke igen. Amerika megoldotta a Holdra való repülést, de nem képes a New Yorkba vezető utak, hidak zűrzavaros forgalmát rendben le­bonyolítani. Minden volt amerikai elnök, Nixon, Ford, Carter milliomosok és mégis testőrséget kapnak az ál­lamtól, ami 29 millió dollárba kerül évente. Miért? Mert ez az amerikai törvény. Okos vagy bu­ta? Nem fontos, amerikai. A férfiak a liftben leveszik a ka­lapjukat. Miért? Ha valaki felel, nem tudja, csak kitalál egy me­sét. Az amerikai televízió és rádió időjárásjelentését bemondók leg­alább olyan szellemesek akarnak lenni, mint a komikus a kabaré­ban. Amerika sokszor bűnözik. Egyik legnagyobb bűnét megismételte: kétszer ment háborúba a franci­ákért. Az unokám bankbetétje 732 dollár és 23 cent. A fűszeres We­­isz bácsinak 7,412 dollár spórolt pénze van, de az egyik fia orvos, a másik ügyvéd és a lánya iskola­igazgatónő. A Bank of America pénzállománya 96,985,514,000 dollár és a "sajnálatra méltó" First Union National Bank csak 3,335,706,000 dollárral manipu­lál. Minden hetedik amerikai német eredetű. Millió és millió ember beszél angolul és csak aztán ola­szul, franciául, lengyelül, magya­­ml vagy svédül. Az egyetlen nép, amely el akarja magát különíteni Amerikától, a Puerto Rico-i. Mi­ért? Mert az amerikai törvények megengedik. Jimmy Carter konnányzása rossz volt és ezért - a fiatalok lázadoztak, az öregek szitkozódtak, a gazdagok morogtak, a szegények szenvedtek, a kormány nem csinált semmit, de azt nagyon jól csinálta. A kínai egg-roll, a német ham­burger, az osztrák hot dog az olasz pizza a bűnösök abban, hogy az amerikai fiatalság alapos súlytöbbletet szed fel. Sok turista büszkébb New York városára, mint sok New York-i. Sok amerikai volt Párizsban, Rómában, Honoluluban, de az Empire State Buildingben soha sem. Az amerikai gyerek egyszer el­kezd mászkálni, menni. Majd a mamája viszi az óvodába autó­val. Ha iskolába kezd járni, érte jön az iskolabusz. 16 éves korá­ban vezetői jogosítványt kap. ^4z­­tán az autóban tanulja meg a szerelem titkait. Autóval megy mindenhová és amikor eléri a 24-ik évét, elfelejt menni. Sok asszony csak a válás után imádkozik volt félje egészségéért, mert Isten őrizz, hogy ilyenkor megbetegedjen - akkor ki foga fi­zetni a tartásdíjat? Ha az amerikai otthon bevesz naponta két aszpirint, egy valeriá­nát és egy altatót, akkor azt mondják, hogy a kábítószer rab­ja. Ha a kórházban adnak neki naponta három aszpirint, három valeriánát és három altatószert - ezeknek gyógyszer a neve. A drága fülspecialista szerint a gyereknek föle van, mégis leg­többször az fordul elő, hogy akár­milyen hangosan . beszélnek az amerikai szülők, a gyerekek nem hallanak semmit. A hétvégeken senki sem beteg mert mindenki jól tudja, hogy az orvosok ilyenkor golfoznak. Vannak, akik már negyven éve élnek Amerikában és nem képe­sek angolul megtanulni. Vannak, akik ötven éve élnek Amerikában és nem akarnak angolul megta­nulni. Amerika tudja mindezt - és nem törődik vele.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents