Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-06-23 / 16. szám

40 éves a Nemzetközi Természetvédelmi Unió

1948-ban ültek össze Fontainebleauban, Párizs mellett 33 nemzet képviselői, hogy az Unesco támogatásával megalapítsák ezt a most negyvenedik születésnapját ünnepelt intézményt. Eredeti nevének rövidítése IUPN volt - a P betű a védelmet jelenti - angol latinizmussal: protekció. Kilenc év múlva, amikor a P helyébe C betűt tettek, protekció helyett az általánosabban használt nemzetközi szó került: International Union for Conservation of Natural Resources - A Természet és Természeti Kincsek Megőrzésének Nemzetközi Uniója.

Az unió tagjai egyforma jogokat élveznek, lehetnek bár egyének, polgári szervezetek, állami hatóságok, vagy szuverén államok is. Tehát ilyen mivoltában páratlan nemzetközi szervezet. 635 tagja között számolunk 61 államot és 128 állami hivatalt, és rengeteg tudományos és természet-, vagy környezetvédő mozgalmat.

Az unió munkáját - kb. 12 millió dolláros költségvetéssel - az ú.n. komissziók végzik, néhány hivatásos tisztviselő és egy sereg önkéntes tanácsadó segítségével. A Survival Service nevű komisszió az egyes kihalóban lévő, vagy veszélyeztetett fajok sorsát viseli a szívén. A Nemzeti Parkok és Védett Területek komissziója őrködik e területek integritása és sorsa fölött, és igyekszik az egyes államok kormányszerveit arra rávenni, hogy újabb parkokat és védett területeket teremtsenek: a távolabbi cél minden állam területe legalább 7%-ának megvédése. Más komissziók a természetvédelmi nevelést, környezetvédelmi tervezést, politikát és törvényhozást szorgalmazzák. Foglalkoznak a tengerek, belvizek és vadvizek megvédésével is. Rengeteg könyvet, brosúrát, röplapot adnak ki; az angliai Cambridge egyetemi városban van a kiadási, térképező és adatbank központjuk. A szervezet főhadiszállása Svájcban van a Világ Vad-Rendkívüli

naptevékenység

(Folytatás a 3. oldalról)

És közben két új proton, két neutrínó és öt gamma-sugár keletkezik: ezekből tevődik össze a Napnak a világűrbe kisugárzott energiája.

A neutrínók a napsugárzás 5 százalékát teszik ki. A napkutatóknak kedvenc tanulmányi tárgyai: előfordulásuk sűrűségéből következtetnek a Napban végbemenő folyamatok sok részletére. De mivel e tömeg nélküli parányok közül csak kevés van kölcsönhatásban az anyagrészecskékkel, nagyon nehéz őket foglyul ejteni. Mély bányákban óriási, sűrű folyadékkal töltött tartályok szolgálnak erre a célra, a zsákmány azonban sovány.

Érdekes a Napnak a tengely körüli forgása is: a napegyenlítő közelében ez huszonhat nap, a Nap sarki részein ellenben harminchárom nap múlva figyelhetjük meg valamely pont visszatérését. Sok szól amellett, hogy a Nap belső magja háromszor olyan gyorsan forog, mint a felülete. Közben inog és remeg, mint a harang teszi a különféle hangfrekvenciákra.

Amit mi tulajdonképpen látunk a Napból, az a fotoszféra: ez a Nap tulajdonképpeni felülete fölött vagy 5 ezer kilométerre körülterjedő burok, melynek mozaikszerű szerkezetét granulák alkotják. A granulák átmérője megvan vagy 1000 kilométer. Részben a műholdak elképesztő pontosságú műszereivel kaptunk képet a granulákból kiinduló színképvonalakról, amelyek a színképnek hol vörös, hol pedig a kék vége felé mozdulnak el. Ez bizonyítja, hogy a granulák állandó mozgásban vannak. Ennek tanulmányozásával a helioszeizmográfia később a Nap belső szerkezetére is következtethet.

övezete foglyul ejti, s erővonalai mentén a sarkok felé taszítja. Ott kerülnek a levegővel érintkezésbe, s ott gyűl ki - ennek eredményeképp - a sarki fény. A megnövekedett naptevékenység hatására most ősztől talán bizonyos éjszakákon a mi földrajzi szélességünkön (Magyarországon, Szerk.) is megfigyelhető lesz a sarki fény.

A napkitörések keltette rádióhullámoknak a rádiócsillagászok örülnek, míg a keletkező röntgensugárzás a rádiózóknak okoz majd bosszúságot. Ez néha valamennyi rövidhullámsávon teljes "süketség"-re vezethet az igen erős napkitörések hatására. (Ez az úgynevezett Mögel-Dellingerhatás már a harmincas évek óta ismeretes.) A Napból kiinduló röntgensugarak ugyanis a sztratoszféra fölötti vékony légréteg oxigén- és nitrogénatomjaiból elektronokat szakítanak le. Az így "lecsupaszított" atomokról kapta ez a felső atmoszféraréteg a nevét: ionoszféra (mivel hogy ionokból áll). Ennél fontosabb az, hogy az atommagjuktól megszabadított elektronok szabadon mozoghatnak az ionoszférában, s ennek a felső rétegében jön létre az a hatás, amelynek köszönhető, hogy egyáltalán képesek vagyunk távolabbra is rádióval sugározni. Az ionoszféra egyfajta "tükör'-ként viselkedik. Visszaveri azokat a rádiósugarakat, amelyek egyébként egyszer s mindenkorra elhagynák a Földet. így azonban azok ismét a Föld irányába fordulnak. (A hírközlő műholdak ugyanezt teszik az URH-hullámokkal.)

A Nap pillanatonként ismétlődő kisebb kitörései erősítik a felső ionoszférának ezt a "tükör"-hatását. A nyugtalan Nap éveiben ezért különösen jó minőségű a rádióadás és -vétel, még kis teljesítményű adók is foghatók nagy távolságokban. (Az utolsó napfoltmaximum idején például Hamburgban váratlanul fogták egy New York-i

Mit okozhat?

A sok napfoltnak az a következménye, hogy a napfelület gyakoribb és nagyobb arányú gázkitörést mutat, s a Föld felé ilyenkor több elektromosan töltött részecske áramlik. Ezeket szerencsére, a Föld mágneses

taxisnak az adását.) De a visszaverő ionoszféra-réteg alatt van egy réteg, ahol a szabad elektronok nagyon feldúsulhatnak, ott visszaverés helyett elnyelik a rádióhullámokat. Éppen ebben a mintegy 90 kilométerre a Földünk fölött elhelyezkedő réteg□

AMERIKAI

tfagyar Hírlap

1989. június 23.

védelmi Alap központjával egy épületben. Ez a két nemzetközi, de magánjellegű szervezet közös munkát végez, az Unió az Alap által begyűjtött adományokból kap jelentős dotációt. Mindkettő szorosan együtt dolgozik az Egyesült Nemzetek két idevágó irodájával: a Párizsban székelő UNESCO-val (az E.N. nevelési, és tudományos osztálya) és a Nairobiban, Kenyában székelő UNEP-pel (E.N. Környezetvédő Programja), amelyek, különösen az utóbbi, szintén hozzájárulnak az Unió anyagi alapjához.

Ezektől a nemzetközi szervezetektől várjuk, hogy megmozgassák a világ lelkiismeretét a manapság mindenütt fenyegetett természeti kincsek és szépségek, meg a már világszerte fenyegetett légkör (az ózonpajzs) megőrzése ügyében és az üvegházhatás megelőzésére. Az IUCN születésnapja alkalmából kívánjuk, hogy sikeres működése minden emberben felkeltse a kötelességtudatot: amit nagyapáinktól örököltünk, mentsük meg az unokáink nemzedékének!

Udvardy Miklós

ben hoznak létre a rendkívül erős napkitörések kemény röntgensugarai akkora mennyiségű kötetlen elektront, hogy ez már a rádiós közlést lehetetlenné teszi. Néha csak percekig, néha órákig tarthat az ilyen "Dellinger-hatás"-ra bekövetkező rádiós "süketség".

Nagy kitörések idején a napfolt peremén a látható fotoszféra felszakadhat, a vakító fényes seb végig kitágulhat, másodpercenként 100 kilométeres sebességgel gázszökőkút lövellhet föl, s ennek az ütemnek a hússzorosával plazmafelhő száguldhat ki a világűrbe, amely néhány nap múlva bolygónkon sarki fényt idézhet elő, megreszkettetheti Földünk egész mágneses mezejét. Gauss az iránytű reszketőséből következtetett a mágneses viharokra, s 1834-ben megalapította a világ első mágneses megfigyelőhelyét.

A nagyobb napkitöréseket három-négy nap múlva követő részecske-áramlások a Földön szinte minden korszerű műszaki vívmányra kihatnak. Zavarják a telefon- és a távíróösszeköttetést, de zavart keltenek a számítógépes és a radarrendszerekben, sőt: az áramszolgáltató hálózatban is. A tévé képernyőjén Európában ilyenkor akár a kínai adók szellemképei is megjelenhetnek! Azok, akik ilyenkor repülőúton vagy űrutazáson vesznek részt, nagyobb kockázatot vállalnak a radioaktív sugárterhelésben. S a Napból áramló részecskék záporozása olyan fokot is elérhet, hogy a földi légkör burkolata "felfúvódik", esetleg olyannyira, hogy a műholdak sűrűbb levegőbe jutnak, s olyan ellenállást kellene leküzdeniük, amelyre nem tervezték őket, ezért hát megsemmisülhetnek.

A nyugtalan Nap idei évére vonatkozó mindeme jóslások nagy részében olvasóink találkoztak a "ha" kötőszóval. így is van ez rendjén. Az a tudományág ugyanis, amely e következtetéseket tette, még túlságosan fiatal ahhoz, hogy jóslataira föltétien valószínűséggel építhessünk.

(A Zeit Magazin nyomán)

HIVATALOS ÓRÁINK:

hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 4-ig-----------------—-------------------------------------------------------------------------------__

Az ágyékkötő

Az ágyékkötő emberi ruhadarab, amelynek megvolt a helye a ruházkodás történetében. A feljegyzések szerint a krétaiak Kr.e. 2000-ben viselték és számos helyen a földön, elsősorban primitív bennszülötteknél, ma is az egyetlen ruházkodás. Hogy csupán a szemérmet szolgálja-e, vagy pedig olcsó megoldásként visszamaradt az egykor amulettekkel és ékszerfüggőkkel díszített derékövből, ezen még azok is vitáznak, akik tudományos szakértői a kérdésnek.

Kétségtelen, hogy az ágyékkötő indokolt a maga helyén. Semmiesetre sem azonban Michelangelo falfestménye, az Utolsó ítélet a Sixtusi kápolna főoltára mögött a megfelelő hely erre, különösen pedig ha a művész nem így festette meg az emberi testeknek ezt a végvonaglását. Amint a művészeti leírások elárulják, az ágyékkötőket két évtizeddel a remekmű elkészülte után festtette a testekre IV. Pius pápa, miután a meztelenség elviselhetetlenül zavarta.

Újságközlemények most arról tájékoztatnak, hogy az Utolsó ítélet—et restaurálják és ennek során a munkát végző művészek eltávolítják ezt az otromba beavatkozást, ami ellen Michelangelo akkor már csak azért sem tudott tiltakozni, mert közvetlenül a freskó befejezése után meghalt. A művészek nyilvánvalóan javaslatot tettek a változtatásra és a jelenlegi vatikáni vezetőségnek nem volt ellenvetése. II. János Pál pápa is sokkal felvilágosultabb, szélesebb körű ismeretekkel rendelkező ember, hogy ezt a helyes lépést meg akarta volna akadályozni. Michelangelo egyik remekműve tehát rövidesen eredeti szépségében áll helyre és ugyanúgy nem fog megbotránkoztatni, mint ahogy a monumentális Dávid-szobor sem botránkoztatja meg a művelt, őszinte és egészségesen gondolkodó embert.

Érdemes azonban ezen a ponton figyelembe venni egy-két idevágó vonatkozást. Ismerni kell az emberi ízlés, kultúra fejlődésének történetét és kétségkívül el kell ismerni azt a tényt, hogy az ilyenféle felfogás a korral változik. Valami divatban lehet egy ideig, azután pedig kimegy a divatból. Gondoljunk csak a rokokó-korszak dámáinak öltözködésére, a szinte teljesen fedetlenül hagyott női keblekre, amelyek később, a mi időnkben már botrányosnak minősültek. Nem is olyan régen, alig húsz esztendővel ezelőtt az amerikai televízió-cenzúra megállíttatott egy varieté-műsort, mert az összekötő szöveget előadó színésznő mell-dekoltázsát kissé túlmerésznek találták.

Ebben az esetben, Michelangelo Utolsó ítélet-ének esetében azonban másról van szó. Már csak azért sem lehet beszélni a kor divatjának a megváltoztatásáról, mert az eltelt idő ilyet nem indokolt. Egészen más esett a latba.

Itt el kell mondani azt az egyébként kedves és főleg megmosolyogtató történetet, amelyet még az iskolapadban osztálytársamtól hallottam. Görögkatolikus papcsaládból származott és Debrecen közelében az egyik nagyközségben éltek. A fiú abban az időben internátusi tanuló volt. Nos, ő mesélte el, hogy lakásuk tele volt apró angyalszobrokkal. Porcelánból, kőből, bronzból. Még az éjjeliszekrényen a lámpát is kis angyalka tartotta. El lehet képzelni ilyen bébi-angyalokat valami komolyabb öltözetben? Nem. Ezek is mind ruhátlanok voltak - pucérok, ha így jobban tetszik. A kisangyalok meztelensége pedig annyira zavarta barátom édesanyját, hogy gyolcsvászonból ingecskét varrt nekik és ezeket rájuk aggatta. Sohasem voltam náluk és így nem láttam ezeket a kistafírungozott angyalokat, de valóban nevetséges lehetett.

Minden tiszteletem azé a valószínűleg igen egyszerű falusi nénié, de a történet jó az ilyen melléfogás érzékeltetésére. Valami baj van ott, amikor apró gyerektestek meztelensége zavarja a nézőt. Természetesen nem tudhatom, hogy valóban zavarta-e, vagy pedig csupán bizonyítani akarta, hogy ő milyen szemérmes, milyen erkölcsös. Akár így, akár úgy, a prüdéria, az álszemérmesség és így a képmutatás megérdemelt labirintusába keveredett az illető. Ugyanakkor pedig nem rendelkezett eléggé magasfokú szellemi képességgel ahhoz, hogy észre vegye: tulajdonképpen önmagát mezteleníti le, mert olyat tár mások elé, aminek takargatása természetes emberi megnyilatkozás lenne. Nem túlzott ravaszság elvárása ez, hanem az a ma már közismert tény, hogy az úgynevezett "bűnös, piszkos" gondolat mindig a szemlélő tudatában jelenik meg és a nagyhangú tiltakozással önmagáról hoz nyilvánosságra titkolni való részletet, ugyanakkor szellemi elmaradottságot is bizonyít.

Sajnálom, de nemcsak erről a falusi papnéniről ez a véleményem, hanem IV. Pius pápáról is - teljes tiszteletem kifejezése mellett. É$ ezt most nem is én állítom, hanem Szent Péter megbizatásának mai teljesítője, a jelenlegi római pápa, aki engedélyezte a falfestménynek eredeti alakjába való visszaállítását és ezzel elismerte az elkövetett hibát. A hiba mögött pedig egyszerűen nem lehet más okoskodást összesűríteni, mint amit itt fentebb papírra vetettem, mert minden egyéb kimagyarázás, mosdatás lenne. Erre pedig semmi szükség. Próbáljunk meg maradéktalanul örülni annak, hogy sok árnyoldala miatt kétségkívül őszintébb korban élünk, amikor az ilyesmit meg lehet tenni.

II. János Pál valószínűleg semmivel sem rosszabb pápa IV. Piusnál. Itt most csupán annyi történt, hogy én neki adok igazat. /