Zárszámadás, 1955

- 7 évekberi. A beruházásokon kivül, az ipari kutatóintézetek fenntartáséra, a vállalati kísérletekre és kutatásokra, gyártmány fejlesztési forgóalapra 700 millió forintot használtak fel. Ennék ellenére a legfontosabb területeken nem teljesültek a műszaki fejlesztési tervek: a munkafolyamat gépesítése elmaradt az előirányzattél a Szénbányászati, az Építésügyi és az Élelmiszeripari Minisztérium számos vállalatánál. A vaskohászat sem javította műszaki mutatóit a tervezett mértékben. A műszaki fejlesztést az iparban az egyes anyagokban fennálló hiány is akadályozta. A nem kielégítő eredményékhez nagy mértékben hozzájárult, hogy sem az egyének, sem a vállalatok nem voltak eléggé érdekelték az uj gyártmányok és gyártási eljárások bevezetésében. A műszaki fejlesztés hiányosságai miatt iparunk sok oikknél /motorkerékpár, dömper, rádió, stb/ hátrányba került a nemzetközi piacon. Az ipari vállalatok eredményei - az általános tervteljesitésen belül - rendkivűL egyenlőtlenül alakultak. Az eredményesen működők mellett nagy volt az eredménytervüket nem teljesitő vállalatok száma. Ezek keréken 600 millió forinttal csökkentették a költségvetési bevételeket, az eredménytervüket tul telj esi tő minisztériumoknál a javuló gazdálkodáson kivül gyakran a laza tervezés is hozzájárult a kedvező eredményhez. Egyes minisztériumok - például a Vegyipari és Energiaügyi, az Élelmiszeripari Minisztérium -• I40-I60 $-ra teljesítették eredménytervüket. A tervezési hiányosságokra utal az is, hogy a miniszteri vonok a tervet nem megfelelő körültekintéssel bontották fel és a feladatok változása esetén az eredménytervet nem módosították. Emiatt egyes vállalatok - ÍŐleg a könnyűiparban ós a vegyiparban - indokolatlan anyagi előnyökhöz jutottek.