Zárszámadás, 1951

Jelentés az 1951. évi állami költségvetés végrehajtásáról

Az 1951. évi költségvetési gazdálkodással kapcsolatos megállapítások. Az 1951. évi költségvetési gazdálkodás fő jel­lemzője volt az egész közületi költségvetés egy­séges végrehajtásának megteremtése. Ennek elő­feltételét biztosította az, hogy az állami költség­vetés egységes rendszerben magában foglalta a központi szervek, a helyi tanácsok és a társada­lombiztosítás összes bevételeinek és kiadásainak előirányzatát. A tanácsrendszer kialakításával egyidejűleg már az elmúlt év folyamán érvénye­sült a pénzügyminisztérium egységes irányítása az említett szervek költségvetési gazdálkodásá­ban, a bevételek beszedésénél, a hitelek rendelke­zésre bocsátásánál és felhasználásánál. Az év folyamán a havi hitelnyitások helyett áttértünk az operatív gazdálkodás igényeit jobban kielégítő, negyedéves ütemtervekre. Ezek az ütemtervek a Népgazdasági Tanács által jóvá­hagyott negyedéves államháztartási előirányza­tokkal összhangban készültek. 1951. január 1-ével a helyi tanácsoknál egysé­ges, egyszerűsített pénzkezelési és számviteli rendszert vezettünk be. Bevezettük a helyi tanácsoknak az adóbesze­désben érdekeltséget biztosító adórészesedési rendszert, a „költségvetési szabályozás" rendsze­rét. Az államigazgatás létszámalakulásának fel­ügyeletére és ellenőrzésére megjavítottuk a Köz­ponti Létszámnyilvántartás munkáját. Az egységes irányítás keretében eredményesen oldottuk meg a takarékossági rendelet végrehaj­tását, továbbá az év végén az ár- és bérrendezés­sel kapcsolatban felmerült sürgős pénzügyi fel­adatokat is. Az állami vállalatok pénzgazdálkodásában is jelentős változások történtek az 1951. év folya­mán. A fejlődés —1 a Szovjetunió gyakorlatának ala­pulvételével — a vállalatok nagyobb önállósága, de egyben felelősségük fokozottabb kihangsúlyo­zása irányában halad. A vállalati mérlegbeszámolók rendszerének kiépítése, a főkönyvelők jogkörének átfogó sza­bályozása és a minisztériumi főkönyvelőségek felállítása lehetővé tette az egyszámla alszámlái­tiak megszüntetését és a mechanikus pénzforgalmi ellenőrzés helyett a beszámolók tényszámain nyugvó utólagos ellenőrzés fokozottabb alkalma­zását. Az állami költségvetés és a vállalatok kapcso­latában alapvető módosításokat hoztak a nyere­ségbefizetés új rendszeréről és az igazgatói alap­ról szóló Népgazdasági tanácsi határozatok. Ezek közül leglényegesebbek a vállalati nyereségnek a forgóalapra és igazgatói alapra való közvetlen fel­használását szabályozó rendelkezések. A hitelgazdálkodás területén szintén jelentős előrehaladás történt. Így megszűnt a kényszer­hitelezés rendszere, a hitelforgalom helyett a hitelállomány, illetőleg a hitelállomány változásá­nak tervezésére tértünk át, a hitelnyújtás szoro­san kapcsolódott már a készletek mozgásához, 4 bevezettük a veszteségek meghitelezésének a tilal­mát. A munkabéralap ellenőrzésnél alapvető válto­zást jelentett a Magyar Nemzeti Bank előzetes és szoros pénzügyi ellenőrzésének a bevezetése. A veszteséges vállalatok felülvizsgálatának új mód­szerében a vállalat és az irányító szervek vezetői személyes felelősségének a megállapítása érvé­nyesül. Az év folyamán már komoly előmunkálatok folytak, az utólagos forgóalaprendezés helyett, a vállalatok előzetes forgóalap-ellátási rendszeré­nek bevezetésére és a vállalati pénzügyi tervezés eddigi módszerének — a fenti reformokkal kap­csolatos —• gyökeres átalakítására. A pénzügyi gazdálkodás területén a pénzügy­minisztériumnak sikerült a tárcákkal és a helyi tanácsokkal szoros és közvetlen kapcsolatot ki­építenie; ez biztosítékot nyújt arra, hogy egymás munkáját kölcsönösen, állandóan javítsák és a pénzügyi fegyelem megszilárdítása egyre foko­zódjék. A költségvetés végrehajtásával kapcsolatban megállapított hiányosságok, hibák és az azok megszüntetésére megtett intézkedések az alábbi­akban foglalhatók össze: a) Tervezés. Minthogy 1951. évre seni készültek el idejében az éves vállalati tervek, a vállalati bevételek és forgalmi adóbevételek előirányzata becslésen ala­pult. A tárcabevételeknél az előirányzattal való összehasonlítást egyrészt zavarja az előző évi fel­használatlan hitelek bevételként jelentkezett visszafizetése, másrészt aránylag jelentős mérvű tervezési hiányosságok is voltak. Ezen a területen a munka lényeges megjavítására van szükség. A kiadások tervezésénél lényeges hiba volt, hogy az államigazgatási feladatok egy részére futak, hidak, közvilágítás, város- és községgazdál­kodás) az Országos Tervhivatal nem alakított ki keretszámokat és ezeket a pénzügyminisztérium sem készítette el. A jövőben ezeket a keretszámo­kat idejében kell kialakítani. A tanácsoknál a szállítások elhúzódása miatt a kötelezettségvállalással lekötött hitelek jelentős része nem került felhasználásra a tatarozási mun­kálatoknál és felszerelések beszerzésénél. A jövő­ben jobban össze kell hangolni a vállalatok ter­veit a tanácsi igényekkel. Javítani kell a gazdál­kodáson is, mert a kiadási hitelek egy részének fel nem használása helytelen gazdálkodásra ve­zethető vissza. b) Béralap. A béralap a költségvetési év folyamán emelke­dett. Bár ez az emelkedés a költségvetésben enge­délyezett keréteken belül maradt és felsőbb hatá­rozatokon alapult, hiba volt, hogy a béralapnak ezt az emelkedését és magát a béralapot a pénz­ügyi szervek nem ellenőrizték, hanem ellenőrzé-

Next

/
Thumbnails
Contents