Zárszámadás, 1947-1948

Jelentés az 1947-1948. évi zárszámadásról

XIV BEVEZETŐ JELENTÉS. ennek befejezésével előreláthatólag lehetővé válik a következő 1949. évről — a reformköltségvetés első évéről — az összes leltári számlákat és az említett mérlegeket hiánytalanul tartalmazó, teljes zárszámadást készíteni. A zárszámadásban szereplő üzemek leltári értékadatainak átértékelése időközben — elenyésző kivételtől eltekintve — megtörtént s így ezeknél már az összes leltári számlák teljes terjedelemben közölhetők. Ez a körülmény egyben az üzemek vagyonmérlegeinek közlésére is lehetőséget adott. Megjegyzem, hogy a zárszámadásban ismét közzétett üzemi mérlegek eredményadatokat nem tartalmaznak, hanem csak az 1948. évvégi vagyonállapotot feltüntető sztatikus mérlegek. Az ingatlan vagyonnal kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a zárszámadásból ezúttal is hiányzik az állami ingatlanok elidegenítéséről szóló szokásos jelentés. Az 1948 : XIX. tc. 15. §-a ugyanis a törvény hatálybalépése (1948. március 25.) előtt létrejött és törvényhozásiiag még jóvá nem hagyott összes elidegenítéseket általános rendelkezéssel jóváhagyta, tehát ilyen elidegenítések bejelentésére szükség nincs. Ezenkívül, mivel a minisztertanács időközben történt határozata az ingatlanoknak az állam és más közületek (törvényhatóságok, községek, közintézmények, állami vállalatok stb.) egymásközti használatba adásának, illetve elidegenítésének szabályozását egy erre a célra létesített tárcaközi bizottság hatáskörébe utalta és e bizottságot végérvényes határozathozatali joggal ruházta fel, az említett közületek között történt elidegenitések bejelentésének szüksége is elesik. Egyéb, a fennálló rendelkezések értelmében továbbra is bejelentendő ingatlanelidegenítés pedig a számadási időszak folyamán nem fordult elő. A teljes terjedelemben közölt leltári számláknak az álladékra vonatkozó adatai — az első számbavételnek és értékelésnek helyenkint szükségessé vált módosítása után — most már általában végleges adatoknak tekinthetők, kivéve az értékpapírok számláját. Itt ugyanis még számos olyan papír szerepel, amelynek forint-névértéke nincsen s így a nyilvántartott érték csak hozzávetőleges, másrészt egyes, időközben nemzeti vállalattá alakult részvénytársaságok részvényei is ki vannak még mutatva a számlán, mivel ezeknek a leltárból való leírása még nem történt meg. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a nem kereskedelmi társaság alakjában működő államosított vállalatok, továbbá a nemzeti vállalatok vagyonát a zárszámadás leltári része nem tartalmazza, minthogy ezek a nemzeti költségvetés kialakulóban lévő tagozódásának megfelelően nem a szorosan vett államháztartási (közigazgatási), hanem az üzemgazdasági (vállalati) keretnek váltak alkotórészeivé. A leltár egyes számláinak alakulását — vagyon- és teherszámlák szerint csoportosítva — a következőkben ismertetem, támlák. 10. A 7. sz. mellékletből megállapíthatólag az 1947/48. számadási időszakban az állam ingatlan vagyona 2.730*1, ingó vagyona 1.967, követeléseinek összege pedig 1.980 millió Ft-tal gyarapodott. Az ingatlanok gyarapodását legnagyobbrészt a hároméves gazdasági terv beruházásai, az államosított intézmények vagyonának átvétele, egyes üzemek, főleg az államvasutak fokozott beruházási tevékenysége és a megszűnt alapok vagyonának beolvasztása idézte elő (260—261. old.). Az ingó vagyonnál a berendezések és felszerelések, továbbá az anyagok és terinelvények számláján mutatkozó gyarapodás az ingatlanok gyarapodását előidéző körülményeken kívül jórészt a háborús veszteségek fokozott ütemű pótlásának, egyes üzemeknél a készletek növelésének a következménye. Az értékpapírok valódi készletének gyarapodása állami érdekeltségű vállalatok alapításával, illetve alaptőkéjük emelésével, valamint különböző pénzintézetek és iparvállalatok részvényeinek, illetve üzletrészeinek megszerzésével áll összefüggésben, az átfutó számlát pedig a postatakarékpénztár értékpapírállományának emelkedése növelte (262—275. old.). A követelések számlái közül a közigazgatási és üzemi követeléseket a Magyar Nemzeti Bank újraértékelt mérlegében mutatkozó és a kincstárt megillető nyereség, a Magyar