Zárszámadás, 1937-1938

Jelentés az 1937-1938. évi zárszámadásról

XVIII BEVEZETŐ JELENTÉS. A költségvetési hitelekre vonatkozó bejelentések, t. Változás a tárcák ügykörében. 2. Hitelátruházások. 3 . Hitelátvitel. Külön törvényes felhatalmazások. A költségvetési hitelekre vonatkozóan a következőket kell megemlíteni: 1. A m. kir. Külkereskedelmi Hivatal az 1931 : XXVI. t.-c., illetve az 1937 : X. t.-c. alapján kiadott 1938. évi 3.300. M. E. számú rendelet folytán 1938. május 27.-én a külügyminiszter hatásköréből a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter hatáskörébe ment át. Tekintettel arra, hogy az utalványozás az egész költségvetési évben a külügyi tárcánál történt, a Külkereskedelmi Hivatalra vonatkozó hitel — az előirányzatnak megfelelően — teljes egészében a külügyminiszteri tárcánál mutattatott ki. 2. A hitelátruházások tekintetében az 1937/38. évben ugyanolyan eljárás követtetett, mint az előzőben. Azokat a kiadási rovatokat, amelyek között hitelátruházásnak helye lehet, az 1937/38. évi állami költségvetésről szóló 1937 : XI. t.-c. 5. §-ának (2) bekezdése jelölte meg. A megjelölt rovatok között azonban a hitelátruházás csak az esetben volt gyakorolható, ha azt a minisztertanács a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával megengedte. Ennek megfelelően a minisztertanács a hitelátruházások engedélyezésénél akként járt el, hogy az említett bekezdés szerint hitelátruházási célra egybekapcsolt rovatok köziil külön kijelölte azokat az egyes rovatokat, amelyek között a tárcák (költségvetési fejezetek) hitelátruházással tényleg élhetnek. A zárszámadás valódi kezelésének részletezésében azoknál a túlkiadásoknál, melyek hitelátruházás útján megtakarításokkal részben vagy egészben fedezve vannak, ez a körülmény meg van említve. A túlkiadásnak hitelátruházás útján megtakarítással nem fedezett része indokolást nyert. 3. Az 1936/37. évi költségvetésről szóló 1936: XIX. t.-c. 6. §-a az 1936/37. évi költségvetésben a kiadások céljaira megállapított összegekre nézve a tárgyéven túl terjedő felhasználási idő megállapításának helyt nem adott. Ezért a kiadási hiteleknél az 1936/37. év végével mutatkozó maradványok az 1937/38. év kezelésébe átvihetők és azokkal az 1937/38. évi költségvetési hitelek emelhetők nem voltak. Az 1937/38. évi költségvetési hitelekre nézve a törvényhozás — az 1937 : XI. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezéssel — a hitelmaradványoknak a következő évre való átvitelét szintén kizárta. A külön törvényes felhatalmazásokat, melyek az 1937/38. év zárszámadási eredményeire kihatottak, részletesen a „Különféle jelentések" III—V. pontja (a 354—362. oldalakon) ismerteti. Ezek összefoglalásaként itt a következők igényelnek megemlítést. 1. A pénzügyminiszter az 1937/38. évi állami költségvetésről szóló 1937 : XI. t.-c. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kincstári jegyek ellenében 4-9 millió P kölcsönt vett fel. Ez a hitelművelet, amely sem a pénzpiacot, sem a Magyar Nemzeti Bankot nem vette igénybe, pusztán abból állott, hogy a külföldi állami adósságok szolgálatára kifizetett és az „Állami adósságok" fejezetnél valódi kiadásként elszámolt összegek egy részét a pénzügyminiszter— miként az előző években is — kincstári jegyek ellenében visszavette. A kincstári jegyek letétbe helyezési rendszere egyébként a külföldi hitelezők túlnyomó részével létrejött megállapodás folytán 1937. év július hó végével megszűnt. Ettől kezdve azoknak a külföldi hitelezőknek, akik a kincstár által tett ajánlatot elfogadták, az esedékes összegek valutában transzferáltatnak, a többi külföldi hitelező részére pedig a felajánlott szolgáltatások a „Külföldi Hitelek Pénztárá"-nál pengőben letétbe helyeztetnek.