Zárszámadás, 1934-1935

Jelentés az 1934-1935. évi zárszámadásról

Az 1934/35. költségvetési évben a költségvetési és az azt kiegészítő törvényekkel szemben előfordult túlkiadásokra, előirányzat nélküli kiadásokra és kevesebb bevételekre, továbbá azokra az eltérésekre, melyek a költségvetési részletezésekkel, illetve az ezekre vonatkozó miniszteri indokolásokkal szemben mutatkoznak, habár a költségvetési törvény tételei ellenében túlkiadást, vagy kevesebb bevételt nem is idéztek elő, a legfőbb állami számvevőszék a miniszterek, illetve az országgyűlés két házának elnökei által adott indokolásokat és felvilágosításokat az esetleg felmerült saját észrevételei és kapcsolatos jelentései kíséretében a következőkben mutatja be. Az indokolások alakjára és tartalmára vonatkozólag szükségesnek véli a legfőbb állami számvevőszék az országgyűlés figyelmét az alábbiakra felhívni. Az indokolások alaki részében a, tételszámok hivatkozási rendszerét most is fenntartotta ; külön megjelöli ennélfogva az egyes fejezeteket és a tételszámok után megnevezi a költségvetési címet, rovatot s szükséges esetben az alrovatot, valamint a túlkiadás vagy előirányzat nélküli kiadás, illetve a bevételi visszamaradás összegét is. E rendszer mellett maga a számvevőszéki jelentés felsorakoztatja az elbíráláshoz szükséges összes adatokat és mellőzhetővé teszi a két füzetnek (állami zárszámadás és jelentés) együttes kezelését. Az indokolások tartalmát illetőleg a kiadásokra nézve, azoknak évközi tételes bírálata alapján meg volt a lehetősége annak, hogy a legfőbb állami számvevőszékkel az országgyűlés elé terjesztés céljából közölt indokolásokban felemlített ténykörülmények érdemileg ellenőriztessenek. A bevételeket illetően közölt indokolásokra nézve ez az ellenőrzés, amennyiben budapesti hatóságoknál előírt bevételekről volt szó, a Budapesten bevezetett folyamatos helyszíni tételes vizsgálat folytán szintén foganatosítható volt ; nem volt azonban mód a vidéken előírt bevételekre né^e nyújtott indokolások egy részét elbírálni, mert a bevételek tételes ellenőrzése a vidéken csupán az esetrőlesetre elrendelt helyszíni vizsgálatok alkalmával gyakorolható. A miniszterek indokolásait tehát a legfőbb állami számvevőszék a bevételek egy részére nézve csak korlátolt mérvben tehette bírálat tárgyává. De különben is egyedül az országgyűlés lehet illetékes annak megállapítására, vájjon a miniszterek által közölt indokokat elégségesnek tartja-e arra, hogy azok alapján a minisztereknek a felmentvényt megadja.