Zárszámadás, 1933-1934

Jelentés az 1933-1934. évi zárszámadásról

nyokra, előlegekre és a számadás kötelezettségével utalványozott kiadásokra vonatkozó számadások, ha azok a megszabott határidőre a számvevőségekhez be nem érkeznének, a számvevőségek által bekivántatnak-e, részükről idejében szigoroltatnak és könyveltetnek-e, a cselekvő hátralékok, valamint az esedékessé vált tőkekövetelések és kamatok behajtása terén a számvevőségekre háruló teendők megtétetnek-e és hogy könyveiket a szabásoknak megfelelően vezetik-e. Mindezeknél fogva a helyszíni ellenőrzés széles mederben folyik. Önként következik, hogy ez a kiterjedt ellenőrzési tevékenység a legfőbb állami számvevőszékre tetemes munkatöbbletet ró, amelynek azonban a legfőbb állami számvevőszék a legfokozottabb munkakészséggel felel meg úgy, hogy hátralékok ne keletkezhessenek. Ami a helyszíni ellenőrzések során felmerülő észrevételek tárgyalását illeti, megjegyzendő, hogy a legfőbb állami számvevőszék kiküldöttei a helyszínén csupán a tények megállapítására s e ténymegállapításokhoz szükséges felvilágosítások kérésére szorítkoznak, tehát a számvevőségekhez utasításokat vagy felhívásokat nem intézhetnek. Ennélfogva, ha egyes tételek szabályszerűsége iránt kételyeik vannak, vagy általában a szabályoktól eltérést tapasztalnak, erről felsőbbségüknek jelentést tesznek, minek alapján a legfőbb állami számvevőszék a tárgyalásokat a minisztériummal, illetve az utalványozó hatósággal ugyanazon a módon teszi folyamatba, mint mikor az utalványozási jegyzékek vizsgálatából folyóan indított tárgyalásokat. Ez a tárgyalási rend biztosítja azt, hogy a helyszíni ellenőrzés sem a hatóságok, sem a számvevőségek ügymenetére zavarólag nem hathat. Még megemlítést érdemel, hogy a kiadott intézkedések szerint a miniszteri és egyéb budapesti számvevőségek a valódi kiadásokról vezetett főkönyvi számlák félévenkénti zárlati eredményéről kimutatásokat tartoznak a legfőbb állami számvevőszékhez küldeni, amelyek — helyességüknek a helyszínen történt megvizsgálása után — az országgyűlés elé terjesztendő félévi hiteleltérési jelentések szerkesztésénél vétetnek alapul. Ezenkívül az említett számvevőségek továbbra is kötelesek megküldeni a nyugilletményi táblázatokat és a költségvetési létszámtól netán történt eltérések megállapítására szolgáló évi létszámkimutatásokat. Ezekben a helyszíni ellenőrzés céljáról és mibenlétéről beszámolván, tisztelettel bejelentem, hogy amint ez a kísérletképpen bevezetett ellenőrzési rendszer a gyakorlatban a közszolgáltatási és üzemi bevételek ellenőrzése terén is kiforr és ha az a hozzáfűzött várakozásokat továbbra is be fogja váltani, amire minden remény meg van, gondoskodás fog történni oly lépések megtétele iránt, hogy ez a rendszer törvénybe iktattassék, illetve, hogy azok a törvényes rendelkezések, amelyek a minisztériumok és egyéb budapesti utalványozó hatóságok s üzemek számvevőségeit (könyvelőségeit) utalványo-