Zárszámadás, 1932-1933

Jelentés az 1932-1933. évi zárszámadásról

indokolások Az 1932/33. költségvetési évben a költségvetési és az azt kiegészitő törvényekkel szemben előfordult túlkiadásokra, előirányzat nélküli kiadásokra és kevesebb bevételekre, továbbá azokra az eltérésekre, melyek a költségvetési részletezésekkel, illetve az ezekre vonatkozó miniszteri indokolásokkal szemben mutatkoznak, habár a költségvetési törvény tételei ellenében túlkiadást, vagy kevesebb bevételt nem is idéztek elő, a legfőbb állami számvevőszék a miniszterek, illetve az országgyűlés két házának elnökei által adott indokolásokat és felvilágositásokat az esetleg felmerült saját észrevételei és kapcsolatos jelentései kiséretében a következőkben mutatja be. Az indokolások alakjára és tartalmára vonatkozólag szükségesnek véli a legfőbb állami számvevőszék az országgyűlés figyelmét az alábbiakra felhivni. Az indokolások alaki részében, a tételszámok hivatkozási rendszerét most is fenntartotta, külön megjelöli az egyes fejezeteket s a tételszámok után megnevezi a költségvetési cimet, rovatot, alrovatot, valamint a túlkiadás vagy előirányzat nélküli kiadás, illetve a bevételi visszamaradás összegét is. E rendszer mellett maga a számvevőszéki jelentés felsorakoztatja az elbiráláshoz szükséges összes adatokat és mellőzhetővé teszi a két füzetnek (állami zárszámadás és jelentés) együttes kezelését. Az indokolások tartalmát illetőleg csupán a kiadásokra nézve, azoknak évközi tételes birálata alapján volt meg a lehetősége annak, hogy ellenőriztessék, vájjon a legfőbb állami számvevőszékkel az országgyűlés elé terjesztés céljából közölt indokolásokban felemiitett ténykörülmények helytállók-e avagy sem, a bevételekre nézve azonban ez a lehetőség nem volt meg, mert a bevételek tételes ellenőrzése csupán egyes hatóságokra vonatkozólag a helyszíni vizsgálatok alkalmával gyakorolható. A miniszterek indokolásait tehát a legfőbb állami számvevőszék —különösen a bevételekre nézve — csak korlátolt mérvben tehette birálat tárgyává, de az ezen túlmenő birálat hatáskörén már kivül is esett, mert egyedül az országgyűlés lehet illetékes annak megállapítására, vájjon a miniszterek által közölt indokokat elégségesnek tartja-e arra, hogy azok alapján a túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások utalványozásáért a minisztereknek a felmentvényt megadja. Az indokolások tartalmára nézve még megjegyzi a legfőbb állami számvevőszék, hogy az általa hiányosnak vagy nem eléggé szabatosnak vélt indokolásokat az egyes minisztériumok által kiegészíttette és ha mégis vannak az alább következő indokolások között olyanok, amelyek nem egészen kielégítők, ugy annak oka az, hogy a legfőbb állami számvevőszéknek a kiegészítésre irányuló tárgyalásai nem minden esetben jártak megfelelő eredménnyel. Amennyiben valamely indokoláshoz a legfőbb állami számvevőszék szükségesnek tartotta megjegyzést fűzni, e megjegyzéseit dőlt betűkkel nyomatta ki. (