Zárszámadás, 1931-1932
Jelentés az 1931-1932. évi zárszámadásról
63 INDOKOLÁSOK A RENDES KIAD A SOKNÁL. Végül bejelentést igényel, hogy e rovaton számoltatott el a Magyar Szabványosító Bizottság részére utalványozott 1.000 P. Ugyanis az 1931 : XXI. t.-c. 32. §-ában nyert felhatalmazás alapján az ipari termelés racionalizálása érdekében egy külön szerv létesítése határoztatott el. amely a törvény idézett szakaszában kifejezésre juttatott szándékot követve a racionalizálási és szabványosítási munkákat a kor szellemének megfelelően végzi el az eddig fennállott és szűkebb keretek között dolgozó Szabványosító Bizottság helyett. Ehhez képest szükségessé vált az utóbb említett bizottság felszámoltatása, amivel kapcsolatban az ujabb szerv létesítésének előmunkálatai is megkezdődtek. E teendők költségeihez 1.000 P-vel kellett hozzájárulni. 66. tétel. 10. cim : Ipari és kereskedelmi célok. VII. Egyéb célok. 22. rovat : Belés külkereskedelmi célok előmozdítására. Az 1897 :XX. t.-c. 22. §-a alapján indokolást igényel, hogy e rovaton nyert elszámolást egyrészt a külkereskedelmi tárgyalásokon résztvett külföldi delegátusok fogadtatása alkalmával felmerült, összesen 473 P 32 f-t tevő fogadtatási költség, másrészt a minisztérium hivatalos lapjának, a Közgazdasági Ertesitőnek szerkesztéséért engedélyezett 450 P tiszteletdíj és a cégnyilvántartási iroda munkálatainak ellátására alkalmazott két ideiglenes kisegitő munkaerő díjazása cimén felmerült 1.724 P 30 f, végül ugyancsak a fenti okból szükséges és a hivatalos órákon kivül teljesített munkálatokért utalványozott 1.575 P 20 f rendkívüli munkadíj. Indokolást igényel továbbá, hogy e rovat terhére az 1930/31. évi kezelésben a Magyar Külkereskedelmi Intézet részére a magyar kiviteli érdekek előmozdítása céljából utalványozott összesen : 90.630 P 56 f előlegből 45.381 P 40 f még 1932. évi junius hó 30.-ig sem volt felhasználható, mert az exporthiteleket igénybe vevő cégekkel az elszámolás e számadási évben sem volt még lebonyolítható, ennélfogva az általuk fizetett bankgarancia jutalékból az államkincstár terhére vállalt térítések sem voltak folyósíthatok. Ugyanis a volt közgazdasági miniszter kezdeményezésére egy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezetése alatt tömörült budapesti bankcsoport 5 millió dollár értékű kölcsönt vett fel az 1929. év végén, mely kölcsön ugy a mezőgazdasági, mint az ipari export előmozdítására és fokozására szolgált. A kölcsönből olyan vállalatok részesültek, melyek kötelezettséget vállaltak arra, hogy korábbi exportjukat növelik, illetve olyan területekre exportálnak, ahová eddig nem szállítottak. A közgazdasági miniszter és a bankok szerződést kötöttek, mely szerződés egyebek közt kimondotta, hogy ha a hitelt igénybe vevő cégek fizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a közgazdasági miniszter tartozik azok helyett megfizetni a kölcsön összegét. Erre való tekintettel a kölcsönök csak bankgarancia mellett engedélyeztettek, ami a feleknek költséget okozott és a kölcsönt drágította ; minthogy pedig a cél az volt, hogy olcsó kölcsön álljon a cégek rendelkezésére, a felek által a bankgaranciáért fizetendő jutalék költségeinek csökkentése határoztatott el, még pedig oly módon, hogyha a hitelt igénybe vevő felek a számukra előirt exportkötelezettségnek eleget tettek, az általuk fizetett bankgarancia jutalék fele összegét az állam nekik megtéríti. E célra fedezetül ugy a földmivelésügyi, mint a kereskedelemügyi tárca számára, megfelelő költségvetési hitel irányoztatott elő. Meg kell jegyezni a fentiekkel kapcsolatban azonban azt is, hogy az emiitett kölcsönök engedélyezése alkalmával a garancia jutalék részben való megtérítésére vállalt kötelezettség olyan kiadást jelent a kincstár számára, amely teljesen független a költségvetési évtől, mert a térítések akkor esedékesek, amikor a felek igazolják, hogy az előirt kötelezettségeket teljesítették. A térítéseket az igazolás időpontjától visszamenőleg számított esztendőre kell mindig folyósítani. A költségvetési hitelek gazdaságos felhasználása és a költségvetési keretek betartásának biztosítása érdekében vált ennélfogva szükségessé az 1930/31. évi költségvetésben megállapított összegnek