Zárszámadás, 1930-1931

Jelentés az 1930-1931. évi zárszámadásról

1932. sokkal nagyobb terhet rónak, mint az állami közigazgatás egyes ágazataira, e munkálatokat a mérlegvalódiság szempontjából már régebben kénytelenek voltak végrehajtani, az uj leltározásnak és értékbecslésnek mielőbbi keresztülvitele érdekében a már 1924. év augusztus havában meginditott s az emiitett álláspont miatt szünetelő tárgyalásokat — amint azt az 1927/28. évi zárszámadást kisérő jelentésem 16. oldalán már bejelentettem — ismét folyamatba tettem. A pénzügyminiszter úrral meginditott ez ujabb tárgyalás során a pénzügyminiszter ur összeállittatta azokat az alapelveket, amelyek az állami vagyon leltározásánál figyelembe jöhetnek s azokra vonatkozólag 1930. évi január hó 9.-én 681/P. M. szám alatt kelt átiratában a legfőbb állami számvevőszék álláspontjának közlését kérte, megjegyezvén, hogy az állami vagyonleltár vezetésének kérdését az előzetes tárgyalások során kialakuló állásponthoz képest az uj számviteli törvény keretében szándékozik szabályozni. Ebbe a tárgyalásba a pénzügyminiszter ur az Országos Takarékossági Bizottságot is bevonta és amidőn az Országos Takarékossági Bizottság az ez ügyre vonatkozó előterjesztését megtette, a pénzügyminiszter ur ezt az előterjesztést a legfőbb állami számvevőszéknek állásfoglalás végett szintén megküldte. A legfőbb állami számvevőszék ugy a pénzügyminiszter ur átiratában, mint az Országos Takarékossági Bizottság előterjesztésében foglaltakra kimerítően válaszolt és válasziratában kifejtette véleményét mindazokra az alapvető irányelvekre és vezető szempontokra, amelyek az állami ingatlan s ingó vagyon leltári nyilvántartása és értékelése tekintetében felvetődtek, valamint rámutatott azokra a következményekre is, amelyekkel a felmerült kérdések megoldásának egyes módozatai járnak. Ugyanebben az átiratban felkérte a pénzügyminiszter urat a legfőbb állami számvevőszék arra, hogy az állami ingatlan s ingó vagyon leltári nyilvántartása ügyében egyes kérdések szabályozása és különösen e vagyon értékbecslése iránt egy utasitás tervezetet készittessen el és azt tárgyalás, illetve hozzájárulás céljából a legfőbb állami számvevőszéknek küldje meg, tekintettel arra, hogy a pengőértékben való kötelező számitásról szóló 1926. évi 11.500/M. E. számú rendelet 15. pontjának (2) bekezdése kilátásba helyezte egy külön rendelkezés kiadását az iránt, hogy az ingatlan és ingó állami vagyonnak általános uj értékbecslése legközelebb mely időpontban és milyen alapokon eszközöltessék. E bejelentésem kapcsán legyen szabad itt még reámutatnom arra, hogy az 1924/25—1926/27. évekről szerkesztett állami zárszámadásoknak és az azokra vonatkozó legfőbb állami számvevőszéki jelentéseknek a felsőház pénzügyi bizottságában történt tárgyalása alkalmával is kifejezésre jutott az a kívánalom, hogy az állami leltár és mérlegek terén is mielőbb eléressék az a teljesség, amelyet az 1880 : LXVI. t.-c. 24—26. §-ai ezekre nézve előírnak.