Zárszámadás, 1930-1931

Jelentés az 1930-1931. évi zárszámadásról

1932. B. The Whitehall Trust kölcsön. : Névértéke 2,300.000 £. Kibocsátási árfolyama 93 %. Kamatlába 6*5%. 'Törlesztési ideje 30 év, "1931. április hó 1.-től kezdődően. Kötvénygondnok The Prudential Insurance Co. Ltd. London. Elhelyezve elsőrendű budapesti pénzintézeteknél, a Máv-nál és a Mávag-nál. A két kölcsön együttes annuitása 247.292 £, amelynek első féléves — utólag fizetendő — részlete 1931. október havában volt esedékes. E részletet egyelőre teljes összegében a Részvénytársaság fizette ki, annak az államvasutakat terhelő részét a Máv meg fogja téríteni. A jövőre nézve a Máv 1931/32. évi költségelőirányzatában ,,Rendkivüli kiadások, Beruházások" 2. rovata 4. alrovatának 17. tétele alatt történt gondoskodás. Az ide vonatkozó részletes megállapodás a Részvénytársaság és a Máv között tárgyalás alatt áll. Tekintettel arra, hogy a 3'3 millió £ névértékű kölcsönök szolgálatának biztosítására az angol kölcsön jegyzők részéről feltétlenül biztos garanciát kívántak és ezt a Magyar Dunántuli Villamossági r.-t., melynek egész alaptőkéje csak 1,000.000 pengő, nem nyújthatta, az államkicstár pedig a szavatosságot formálisan nem vállalhatta, ugyanez oly módon adatott meg, hogy a Máv a Részvénytársaságtól bérbevette az összes létesítményeket oly bérösszegért, amely a két kölcsön együttes annuitásával egyenlő. E bérleti szerződésből kifolyóan a Máv-ra különleges teher nem származik, mert a Részvénytársaság a villamosműre és a vasutvillamositásra szánt tőkéket külön kezeli és amint a villamosmü rentabilitása az energiának önköltségen való eladásával az annuitás e részére szükséges évi bevételt biztosítja, ugy a hegyeshalomi vonal villamos üzeme — az épités évei alatt átmenetileg természetszerűen felmerülő tehertől (mintegy évi \ V

2 millió pengő) eltekintve — a villamosítás teljes keresztülvitele, tehát előreláthatóan 1935. után az államvasutak egyetemes mérlegében tehertöbbletet nem okoz. Az erőmű, a kormány tanácsadó szakbizottságának közel egy évi igen beható és részletes tanulmányokon alapuló javaslata értelmében, az eredetileg tervbe vett várpalotai lignitmedence helyett, a tatai barnaszénmedence körzetébe eső Bánhidára esett, elsősorban azért, mert a bányászszakértők megállapítása szerint a Magyar Általános Kőszénbánya r.-t. tatai bányáiban oly nagy mennyiségű, eddig kiaknázatlanul hagyott égőpala áll rendelkezésre, amely az erőmű tüzelőszerszükségletét a gőzerőművek élettartamát messze felülmúló időn át kockázat nélkül fedezni tudja. Figyelembe jött az a körülmény is, hogy a tatai égőpala nagy salaktartalmánál fogva elszállításra és nemesítésre nem alkalmas, mivel szemben a várpalotai igen tiszta lignit, kiszárítás után, szállitásképes tüzelőanyaggá alakitható át. Az égőpalának villamos energia fejlesztésére való helyszíni eltüzelése tehát nagyobb közgazdasági érdeket jelent, mint a ligniteké.