Zárszámadás, 1929-1930

Jelentés az 1929-1930. évi zárszámadásról

Nemzeti Bank hivatalos kamatlábát 1 %-kal meghaladó kamat, azonkívül évi 5/8% leszámítolási jutalék fizetendő. A 30,021.815 P-t tevő fenti kölcsönből 2,767.459 P 38 f az 1929/30. év valódi kezelésében van bevételként elszámolva (1. az „Államvasutak valódi kezelésének részletezéséénél a rendkivüli bevételek 3. rovatát, illetőleg az „Állami adósságok" álladékának 41. tételénél d) alatt a 414. oldalon), míg a kölcsön másik részét: 27,254.355 P 62 f-t, minthogy ezt csak az 1929/30. számadási évet követő időben fogják felhasználni, az államvasutak elszámolási rendszerének megfelelően, egyelőre az átfutó kezelésben tartják nyilván. 3. Az állami vagyon állagának és értékének megállapítása, valamint az év folyamán abban végbement vagyonváltozásoknak minden irányú számbavétele és kimutatása ez alkalommal sem volt lehetséges. Az államvagyon cselekvő és szenvedő részei közül : a pénzmaradványokra, értékpapírokra, az állami adósságokra és egyéb tartozásokra, valamint a cselekvő és terhelő hátralékokra vonatkozólag a most előterjesztett zárszámadás is tartalmaz minden egyes adatot, amelyet az állami leltárnak feltüntetnie kell ; nem volt azonban lehetséges az állami ingatlanok, hasznos jogok, továbbá a termesztmények, anyagok, szerek és eszközök kezdőleges és évvégi álladékát, nemkülönben az év folyamán beállott fogyatkozását kimutatni. Ennélfogva az 1929/30. évi állami zárszámadás leltári adatai sem teljesek, ami maga után vonja, hogy a mérlegek közül a szóbanforgó adatokon alapuló jövedelmiés vagyonmérlegek sem készíthetők el. Azokra az okokra, amelyek a zárszámadási adatoknak e hiányosságát előidézik, valamint a pénzügyminiszter úr hivatali elődjének az új leltározás és értékbecslés tárgyában elfoglalt álláspontj ara, az 1924/25. évi zárszámadáshoz fűzött jelentésemben (lásd ott a 16. oldalon) már részletesen reá mutattam. Ez álláspont szerint az ingatlan és ingó állami vagyonnak általános új értékbecslése két előfeltételtől tétetett függővé. Az egyik a pengőértékre és számításra való tényleges áttérés, a másik annak az időszaknak a bekövetkezése, amikor az árkialakulás az országban már bizonyos nyugvópontra jutott. Ugyanis abban az időben különösen az épületek árviszonyai a lakásfelszabadit ás mérvéhez képest még folytonos változást mutattak. Minthogy a legfőbb állami számvevőszék véleménye szerint azóta mindkét feltétel beállott s különösen figyelemmel arra, hogy az állami üzemek, amelyekre az új leltározással és értékbecsléssel járó munkálatok sokkal nagyobb terhet rónak, mint az állami közigazgatás egyes ágazataira, e munkálatokat a mérleg valódiság szempontjából már régebben kénytelenek voltak végrehajtani, az uj leltározásnak és értékbecslésnek mielőbbi keresztülvitele érdekében a már 1924. év augusztus havában megindított s az emiitett álláspont miatt szünetelő tárgyalásokat — amint