Zárszámadás, 1928-1929

Jelentés az 1928-1929. évi zárszámadásról

14 nagyobb terheket rónak, mint az állami közigazgatás egyes ágazataira, e munkálatokat a mérlegvalódiság szempontjából már régebben kénytelenek voltak végrehajtani s igy e munkálatoknak az állami közigazgatás részéről való elmaradása az államháztartásban feltétlenül kivánatos egyöntetűséggel, a minden téren azonos eljárás elvével nem állana összhangban : az új leltározásnak és értékbecslésnek mielőbbi keresztülvitele érdekében a már 1924. év augusztus hava óta folyó s a pénzügyminiszter urnák emiitett álláspontja miatt szünetelő tárgyalásokat — amint azt az 1927/28. évi zárszámadást kisérő jelentésem 16. oldalán már bejelentettem — ismét folyamatba tettem. A pénzügyminiszter úrral meginditott ez ujabb tárgyalás során a pénzügyminiszter ur összeállittatta azokat az alapelveket, amelyek az állami vagyon leltározásánál figyelembe jöhetnek s azokra vonatkozólag 1930. évi január hó 9.-én 681/P. M. szám alatt kelt átiratában a legfőbb állami számvevőszék álláspontjának közlését kérte, megjegyezvén, hogy az állami vagyonleltár vezetésének kérdését az előzetes tárgyalások során kialakuló állásponthoz képest az új számviteli törvény keretében szándékozik szabályozni. E bejelentésem kapcsán legyen szabad itt még reámutatnom arra, hogy az 1924/25—1926/27. évekről szerkesztett állami zárszámadásoknak és az azokra vonatkozó legfőbb állami számvevőszéki jelentéseknek a felsőház pénzügyi bizottságában történt tárgyalása alkalmával is kifejezésre jutott az a kivánalom, hogy az állami leltár és mérlegek terén is mielőbb eléressék az a teljesség, amelyet az 1880 : LXVI. t.-c. 24—26. §-ai ezekre nézve előirnak. 3. A kormány kezelése és igazgatása alatt álló alapok és alapítványok közül — miként az előző években — csupán azoknak az alapoknak kezeléséről és vagyonálladékáról számol be a legfőbb állami számvevőszék e jelentése kapcsán, amelyek pénzünk értékállandóságának kezdőpontja, vagyis az 1924. év julius hó l.-je utáni időben létesittettek. Ezeknek az alapoknak pénzés vagyonkezelése ugyanis már állandó értékű pénzegységben (aranykoronában, az ahhoz 17.000-es osztószámmal viszonyitott papirkoronában és pengő értékben) foganatosíttatott. A korábbi időkből származó alapok és alapitványok kezelési eredményei és azok vagyonmérlegei, amint arra már az 1924/25. évi állami zárszámadást kisérő jelentésemben is (lásd ott a 96. oldalon) reámutattam, a pénzügyminiszter urnák kivánságára annak idején azért nem mutattattak ki a zárszámadás kapcsán, mert ezeknek az alapoknak és alapítványoknak vagyona, amely legtöbbnyire készpénzben, értékpapírokban és követelésekben volt elhelyezve, a háború és az azt követő inflációs időszak alatt rendkívül nagy devalválódáson ment keresztül a korona értékének nagyarányú leromlása következtében s éppen ezért megfelelő átértékelés nélkül nem nyújthattak volna kellő képet kezelésükről és vagyonálladékukról. Szükségesnek vélte a pénzügyminiszter ur az átértékelés mellett azt is, hogy az alapok és alapitványok vizsgálat