Zárszámadás, 1928-1929

Jelentés az 1928-1929. évi zárszámadásról

12 Az 1870 : XVIII. t.-c. 23. §-a alapján, mint az állami adósságok kezelése körül az 1928/29. évben szerzett számviteli tapasztalatot, ezzel kapcsolatban a következőket van szerencsém az országgyűlés tudomására hozni. A Magyar Nemzeti Bank az 1928. évi üzleti jövedelmének felosztása alkalmából a kormánynak hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a bank főtanácsának, illetve közgyűlésének oly értelmű javaslatot tehessen, mely szerint az 1928. évi nyereségből az 1924 : V. t.-c. mellékletében megállapitott alapszabályoknak az 1925 : XXXII. t.-cikkel módositott 99. cikkében előirt 5%-os rendes javadalmazáson (655.966 P 71 f) felül további 3,000.000 P-t fordíthasson a nyugdijalap külön javadalmazására. E kérése indokolásául a Magyar Nemzeti Bank előadta, hogy ez által a nyugdijalap biztosítás technikai alapon számított tőkéje a maga teljességében megalkottatnék, sőt tekintettel az ezidőszerint elérhető magasabb kamatozási lehetőségekre is, a jövőben netalán bekövetkezhető személyzetszaporítás esetére is megfelelő fedezet felett rendelkeznék, úgy, hogy emberi előrelátás szerint a belátható jövőben a nyugdijalapnak minden további, — — nemcsak rendkívüli, de alapszabályszerü rendes dotációja is — feleslegessé válik. Minthogy a nyugdijalapnak szóbanforgó rendkívüli dotálása folytán az évi nyereségből az állam részesedése kevesbedik, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsa elhatározta, hogy az államkincstárt oly módon kárpótolja, hogy az állam ezüstvásárlásai alkalmával 1,750.000 P értékű ezüstöt akként enged át az államnak, hogy a vételár összegét a bankkal szemben fennálló adósságának rendkívüli törlesztésére fogja fordítani. A bank kéréséhez a minisztertanács az 1929. évi január hó 18.-án tartott ülésében hozzájárult. A nyugdijalap külön javadalmazásának kihatása a kincstár érdekeire főleg az, hogy a rendkívüli javadalmazásra fordított 3,000.000 P-nek háromnegyed része, vagyis 2,250.000 P a bankalapszabályok értelmében a bank üzleti nyereségében való részesedés címén az államot illette volna meg. Az állam nyereségrészesedése tehát ezzel az összeggel, illetve az emiitett minisztertanácsi határozat értelmében beígért kárpótlás figyelembevétele esetén is 500.000 P-vel csökkent s ez által az államnak a bankkal szemben fennálló függő adóssága nem csökkent oly mérvben, amint az a kormány részéről megadott hozzájárulás nélkül alapszabályszerüleg csökkentendő lett volna. Szükségesnek tartotta a legfőbb állami számvevőszék a fentebb ismertetett kormányelhatározást az országgyűlés tudomására hozni, mert — amint arra már az 1925/26. és 1926/27. évi zárszámadásokat kisérő jelentéseimben (lásd ott a 13—15., illetve 12. és 13. oldalakon) rámutattam az 1924. V. t.-c. mellékletét képező bankalapszabályoknak az 1925: XXXII. t.-cikkel módo-