Zárszámadás, 1927-1928

Jelentés az 1927-1928. évi zárszámadásról

223? ALAPOK KEZELÉSI EREDMÉNYEI. az igényjogosultaknak a tényleg felmerült és kifizetett orvosi tiszteletdijak részbeni megtérítése által. A tisztviselői igényjogosultak részére a II., a nem tisztviselői igényjogosultak részére pedig a III. osztályú kórházi ápolást engedélyezi, legfeljebb azonban egy év tartamára. Engedélyezi a kedvezményes, 90 napig tartó tüdőbetegszanatóriumi kezelést, valamint gyógyfürdő és üdülőhely használatát, végül indokolt esetekben az üdülési segélyt és módot ad az utazási és betegszállítási költségeknek megtérítésére is. A gyógyszereket és a rendeletben felsorolt gyógyszerkülönlegességeket az ár 20%-ának lefizetése ellenében kapják az igényjogosultak. Természetben ad az alap gyógyászati segédeszközöket és kijavíttatja a használat következtében megrongálódottakat. Előzetes engedély alapján lehetővé teszi a konzervatív fogászati kezelést is oly módon, hogy az átlagáraknak megfelelő segély engedélyeztetik és utólagosan is nyújt segélyt radikális fogászati beavatkozások eseteiben. A gyermekágyi segélyt tisztviselői igényjogosultaknál 20.000, nem tisztviselői igényjogosultaknál pedig 12.000 koronában állapítja meg, melyhez hozzáadandó a levont havi betegsegélyezési járulék ötvenszerese. A temetési segély az első kategóriánál 22.000, a másodiknál pedig 14.000 korona, melyhez hozzáadandó családfő és feleség elhalálozása esetén a havi járulék hetvenszerese, különben pedig ötvenszerese. A rendeletnek egyik legfontosabb elve az, hogy lényegtelen kivételektől eltekintve, nem tesz különbséget tisztviselői és nem tisztviselői igényjogosultak között. Az 1923. évi 40.000 számú rendelet megjelenése után rövid idő múlva kitűnt, hogy az e rendelet értelmében nyújtandó segélyigények kielégítéséhez az alap jövedelme nem elég s ezért a segélyezések mérvét csökkenteni, illetve azok közül egyeseket teljesen beszüntetni kellett. Az 1924. évi január hó 1.-én kiválnak az alapból az államvasutak, február 1.-én pedig a posta, távírda és távbeszélő alkalmazottai, hogy betegségük esetén a maguk külön Betegségi Biztosító Intézeteikhez forduljanak. Ezeket követik 1926. évi julius hó 1.-én a postatakarékpénztár alkalmazottai is. Az alap részéről nyújtandó segélyezések mérvének első leszállítása az 1924. évi 92.000 számú népjóléti és munkaügyi minisztériumi rendelettel következett be. E rendelettel ugyanis az elmebetegek részére biztosított egy évi ápoltatás időtartama három hónapra szállíttatott le, az üdülési és fogászati segélyek, valamint a vényfüzetek utján való gyógyszerellátás véglegesen beszüntettetett és gyógyszersegély csak gyógykezelési segély iránti kérvényhez mellékelt vények alapján engedélyezhető. Az egyes szolgáltatásoknak az 1924. évi 92.000 számú rendelettel történt leszállítása, illetve megszüntetése dacára az alap pénzügyi egyensúlya nem volt fenntartható. Ennélfogva az 1927. évi 95.000 számú rendelettel a kórházi ápoltatás időtartama a családfőknél 12 hétre, a családtagoknál pedig 4 hétre szállíttatott le oly módon, hogy a tisztviselő igényjogosultakat