Zárszámadás, 1926-1927
Jelentés az 1926-1927. évi zárszámadásról
110, INDOKOLÁSOK. A fizetési osztályokba sorozott segédhivatali tisztviselőknek a költségvetési létszámmal szemben mutatkozó létszáma 39 kevesbletet, a kezelők létszáma 21 többletet mutat, a dijnokok létszámában mutatkozó 319 főnyi túlbetöltés tehát a tisztviselői és kezelői létszámok összevetéséből eredő 18 főnyi kevesblet betudásával 301 főre csökken. A túlbetöltés indokául a miniszter azt adja elő, hogy a biróságok ügyforgalma s elsősorban a telekkönyvi és leirási munkálatok oly nagy mérvben növekedtek, hogy a költégvetésben megállapított létszámú személyzet a munka többletet nem volt képes — az ügymenet teljes fennakadása nélkül — ellátni. Ezért az 1927. évi március hó 18.-án és az 1927. évi április hó 22.-én tartott minisztertanács összesen 380 főnyi ideiglenes minőségű dijnoki személyzet felfogadását engedélyezte. A mutatkozó túlbetöltések eme létszám kereteit nem haladják túl. Ugyancsak a fent hivatkozott t.-c. alapján bejelentést igényel, hogy a költségvetési létszámmal szemben egy I. osztályú műszaki altiszti állással több volt betöltve. Ennek indokául a miniszter azt adja elő, hogy az altisztek létszámviszonyainak rendezése tárgyában kiadott 1927. évi 3.000/M. E. számú rendelet a költségvetésben megállapított két I. osztályú műszaki altiszti állás helyett három ily állás betöltését tette lehetővé. 286. (Tk.) A mutatkozó túlkiadást a tárcának a m. kir. postával szemben fennállott levéldij-átalány tartozása okozta. A 28.167 P 35 f túlkiadás fedezetére a minisztertanács az 1926 : XV. t.-c. 10. §-ában foglalt felhatalmazás alapján hitelátruházásképen ugyané rovat 3. „Kiküldetési és átköltözködési költségek" alrovatán mutatkozó 3.000 P megtakarítást s ugyané cim 3. „Vasúti menetdíj kedvezmények váltsága" elnevezésű rovatán mutatkozó megtakaritásból 27.000 P-t, összesen tehát 30.000 P-t jelölt ki. 287. Az 1897 : XX. t.-c. 22. §-ában foglalt rendelkezések szempontjából bejelentést igényel, hogy az 1926. évi október hó 22.-én tartott minisztertanács egy kir. kúriai tanácselnöknek 1926. évi november hó l.-étől olyan összegű, nyugdíjba is beszámítható személyi pótlékot engedélyezett, mely összeg a birói IV. fizetési csoport 2. fokozatával és az V. fizetési csoporttal egybekötött mindenkori fizetés, valamint lakáspénz közötti különbözetnek fplel meg. A személyi pótlék engedélyezésének indoka annak az anyagi hátránynak kiküszöbölése volt, mely az illető kúriai tanácselnököt a budapesti Ítélőtáblai elnöki állás betöltésénél hivatali érdekből történt mellőzése ; folytán érte. Az illető ugyanis az Ítélőtáblai elnöki állásra a legelsők között jött számításba, azonban munkakörében való megtartása fontosabb állami érdek volt, minek következtében az emiitett állásra más egyént kellett javaslatba hozni.
