Zárszámadás, 1925-1926
Jelentés az 1925-1926. évi zárszámadásról
INDOKOLÁSOK. 85 ményegyetemhez tartozó intézetek könyvtárai és gyűjteményei kellő fedezet hiányában és pénzünk értékének állandó romlása következtében nem voltak kiegészithetők, illetőleg gyarapithatók, úgy hogy az utóbbi időkben megjelent művek az emiitett intézetekből hiányoztak. Minthogy a vásárlások halogatása következtében egyrészt a könyvtárak értéke csökkent volna, másrészt pedig egyes fontos nemzeti jelentőségű gyüjteménytárgyak külföldi kézre kerültek volna, a kiegészités és gyarapitás érdekében nagyobb kiadások váltak szükségessé. Az 1897 : XX. t.-c. 22. §-ában foglalt rendelkezés értelmében bejelentést igényel, hogy a túlkiadást előidézte még az is, hogy az Országos Magyar Gyűjtemény egy etem kötelékébe tartozó közgyűjteményeink első tisztviselői reprezentációs költségeik fedezésére intézetük dologi javadalma terhére illetményük 10%-át nyerték átalányképen azon célból, hogy a különböző ünnepségeken, kegyeletes alkalmakon, társas estélyeken tényleg felmerülő kiadásaikat fedezhessék. A kimutatott 992,999.000 K túlkiadás fedezetére a minisztertanács az 1926 : XV. t.-c. 10. §-ában nyert felhatalmazás alapján hitelátruházásképen a IV. „Állami adósságok" fejezet rendes kiadásainak 5. „Előlegezések a vasúti kamatbiztositás alapján" cime 2. rovatán elért megtakarításból a túlkiadásnak megfelelő részösszeget jelölt ki. 220. (Tk.) A tényleges állami szolgálat kötelékéből elbocsátott alkalmazottak részére nagyobb számban utalványozott végkielégítések, továbbá a kegydijasok és nyugbéresek számának emelkedése okozták, amely ellátások összegét, azok természeténél fogva, a költségvetés összeállításakor előre számításba venni nem lehetett. Bejelentést igényel, hogy a nyugellátások terhére számoltatott el egy zeneművészeti főiskolai tanárnak az 1901 : XX. t.-c. 10. §-ában a fegyelmi ügy újrafelvételi határidejére nézve foglalt rendelkezés figyelmen kivül hagyásával lefolytatott újrafelvételi eljárás alapján megállapított nyugellátása is. A miniszter erre vonatkozólag a következő indokolást adja elő : „Az illető taná,r 1920. január hó 2.-án, a proletárdiktatúra után indított tömeges fegyelmi ítéletek során állásvesztésre ítéltetett. Idők multával azonban nyilvánvaló lett, hogy ez az Ítélet inkább a proletárdiktatúra utáni hangulatot, mint az igazságot fejezte ki. Ezért nem zárkózhattam el az 1925. augusztus 25.-én kelt újrafelvételi kérelmétől, már azért sem, mert ismételten bejelentettem a nemzetgyűlésnek, hogy feltűnően méltánytalannak látszó esetekben a fegyelmi ítéleteket revízió alá veszem. Az illető tanár újrafelvételi ügye felmentéssel végződött. Tehát a jelen esetben a közállapotok és a törvényhozás akarata kellően indokolják, hogy az 1901 : XX. t.-c. 10. §-ában az ujrafelvételek határidejéül megszabott egy esztendő nem tartatott be,