Zárszámadás, 1925-1926

Jelentés az 1925-1926. évi zárszámadásról

104 IND OKOLÁSOK. 104 fedezendök voltak, inert az Otthon egyes helyiségeiben való tartózkodás már életveszélyes volt. A kimutatott 750,000.000 K túlkiadás fedezésére a minisztertanács az 1926 : XV. t.-c. 10. §-ában nyert felhatalmazás alapján hitelátruházásképen a IV. „Állami adósságok" fejezet rendes kiadásainak 5. „Előlegezések a vasúti kamatbiztositás alapján" cime 3. rovatán mutatkozó megtakarítást jelölte ki. 301. (Enk.) Az 1926. év nyarán Budapesten rendezett nemzetközi embervédelmi kiállítás költségeihez államsegélyként utalványoztatott azzal a feltétellel, hogy ez az összeg csak olyan kiállítási anyag megszerzésére fordítható, mely állandóan Magyarországban marad. Tekintettel arra, hogy a kiállítás célja az egészségügyi kérdések iránt való érdeklődés felkeltése és az egészségügyi ismereteknek népszerűsítése volt, mely szempontból a kiállítás eredménye el nem vitatható; figyelembevéve továbbá azt, hogy a megszerzett kiállítási anyag állami tulajdonná válva, még hosszú időn át szolgálhatja az egészségügyi ismeretek népszerűsítését, a szóbanforgó kiadás utalványozása elől kitérni nem lehetett. Az utalványozott 900,000.000 K nem teljes egészében használtatott fel kiállítási anyag megszerzésére; miután pedig a megszerzett kiállítási anyag leltározása a tárgyévben még nem fejeztetett be, vagyongyarapodásként mi sem volt kimutatható. 302. (Enk.) Egészséges vízellátás biztosítása érdekében elkerülhetetlenül szükséges volt. 303. (Enk.) Az intézet villany berendezésének váltóáramra való átalakítása és az intézet teljesen tönkrement fehérnemű készletének felújítása már halaszthatatlan volt. 304. (Enk.) A szövetség oly nagymérvű fizetési zavarokkal küzdött, hogy közérdekű működésének biztosítása céljából segélyezésétől elzárkózni nem lehetett. 305. (Enk.) Előre nem látható nagyobbmérvü átalakítási munkálatokat kellett sürgősen elvégeztetni. 306. (Enk.) A budakeszi József főherceg tüdőbeteg-szanatórium szennyvizderitő telepe teljesen alkalmatlanná vált és a kifolyó szennyvíz már az egész környéket megfertőzte. Közigazgatási eljárás indult meg a kincstár ellen, amelynek eredményeként a szanatóriumot be kellett volna zárni. Tekintettel a tüdőbetegek gondozásához fűződő fontos közegészségügyi érdekekre, az átépítési és helyreállítási költségek elkerülhetetlenek voltak. Elkerülhetetlenül szükségessé vált a szanatóriumhoz vezető ut helyreállítása is, mivel az annyira rossz állapotban volt, hogy azon a betegszállító autók közlekedni nem tudtak. Ezen a cimen 127,700.000 K túlkiadás merült fel.