Zárszámadás, 1924-1925

Jelentés az 1924-1925. évi zárszámadásról

1927. alap létesítése), valamint egyes kölcsönök és tartozások törlesztés- és kamatszükségletére kellett utalványozni. Az államháztartás helyzete az 1924/25. évben kétségtelenül azért alakult ilyen kedvezően, mert mig egyrészt a kiadásoknál a szanálási keretek kötöttsége miatt a kormány mellőzni kényszerült minden olyan kiadást, amely a költségvetésben megállapított kiadási hitelek nagyobb arányú túllépését idézte volna elő, sőt mig ugyanabból az okból a kiadásokat már a költségvetés megállapításakor is csak a szanálási programm keretei között lehetett előirányozni, — addig a bevételek a törvények, illetve az azok alapján kiadott rendeletek határozmányainak megfelelő mérvben folytak be az államkincstárba. 2. Az 1925. évi IX. t.-c. 6. §-a kimondja azt, hogy átruházás a kiadások fejezetei, cimei vagy rovatai között általában nem engedtetik. Kivételnek csak azokban az esetekben van helye, amelyekben a ministertanács a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával megállapítja, hogy a költségvetés kereteinek betartása érdekében a hitelátruházás elkerülhetetlenül szükséges. Kimondja továbbá az idézett szakasz, hogy a ministertanács által engedélyezett hitelátruházások a zárszámadás során — az érdekelt tárcánál — a törvényhozás tudomására hozandók és engedélyezésük külön indokolandó. Az átruházási jog mikénti gyakorlására vonatkozólag megjegyzi a legfőbb állami számvevőszék, hogy a ministertanács rendszerint azt az eljárást követte, hogy amennyiben valamely költségvetési rovat hitele az elengedhetetlenül szükséges kiadások fedezésére elegendő nem volt s igy túlkiadás szüksége állott elő, a túlkiadás számszerű megjelölése mellett és annak erejéig ugyanazon költségvetési fejezet és cim valamely más rovata hitelének megtakarítását, avagy esetleg annak csak egy részösszegét jelölte ki, vagy ha ugyanazon fejezeten, illetve cimen belül ily megtakarítások nem voltak, a költségvetésnek valamely más fejezete, illetve cime egy vagy több rovatának megtakarítására engedélyezett hitelátruházást. A ministertanács által követett eljárás — amint ebből látható — tulaj donképen nem más, mint az, hogy a ministertanács túlkiadásokat csak azokban az esetekben engedélyezett, ha azoknak fedezetére más költségvetési hiteleknél megfelelő megtakarítások jelöltettek ki. Ami azt a kérdést illeti, miképen történjék a ministertanács által engedélyezett hitelátruházásoknak a zárszámadás során — az érdekelt tárcánál — való bejelentése és engedélyezésük indokolása, a legfőbb állami számvevőszék azt az álláspontot foglalta el, hogy a törvény rendelkezésének a legegyszerűbb és legáttekinthetőbb alakban akkor tesz a kormány eleget, ha az egyes rovatok kapcsán az ott jelentkező túlkiadásokat előidéző okokat felsorolja s mmdjárt ott egyben reámutat arra is, hogy a túlkiadás ellensulyo-