Zárszámadás, 1923-1924

Jelentés az 1923-1924. évi zárszámadásról

gO INDOKOLÁSOK A RENDES KIADÁSOKNÁL. I nem a „Rendszeres állandó illetmények"-nél, hanem a nyugdijak között irányoztattak elő s ennélfogva azokat itt kellett elszámolni. 44. tétel. 2. cim : Nemzetgyűlés. 2. rovat : Nemzetgyűlés. 7. alrovat : Egyszeri segélyek. Előirányzat nélküli kiadás 36,402.475 K. Indoka azonos a 3. tétel alatt előadott indokokkal. 45. tétel. 3. cim : Legfőbb állami számvevőszék. 1—4. rovat: Ideiglenes és végleges nyugdijak stb. Túlkiadás 257,178.412 K 10 f. A túlkiadást az ellátási dijaknak és a lakáspénzeknek az 1923 : XXXII. t.-c. 16—18. §-aiban foglalt felhatalmazás alapján kormányrendeletekkel több izben történt felemelése idézte elő. 46. tétel. 3. cim : Legfőbb állami számvevőszék. 5. rovat : Egyszeri segélyek. Előirányzat nélküli kiadás 30,815.950 K. Indoka azonos a 3. tétel alatt előadott indokokkal. 47. tétel. 4. cim : Közigazgatási biróság. 1—5. rovat : Ideiglenes és végleges nyugdijak stb. Túlkiadás 329,198.430 K. Indoka azonos a 45. tétel alatt előadottakkal. 48. tétel: 4. cim : Közigazgatási biróság. 6. rovat : Egyszeri segélyek. Előirányzat nélküli kiadás 38,946.925 K. Indoka azonos a 3. tétel alatt előadott indokokkal. 49. tétel. 5. cim : Miniszterelnökség. 1—6. rovat : Ideiglenes és végleges nyugdijak stb. Túlkiadás 962,385.638 K 75 f. Indokát egyrészt a 45. tétel alatt előadottakban, másrészt abban a körülményben találja, hogy az 1923 : XXXV. t.-c. alapján eszközölt létszámcsökkentésből kifolyólag a létszámcsökkentési állományba helyezettek több esetben nyugdij helyett végkielégítést kértek. Az 1897 : XX. t.-c. 22. §-ában foglalt rendelkezés értelmében külön indokolást igényel, hogy itt számoltatott el egy nyugalmazott horvát bán nyugilletménye is, kinek nyugellátását az S. H. S. állam azon a jogcímen, hogy állandóan Magyarországon tartózkodik s hogy a jugoszláv államhoz való tartozásának még csak tanújelét sem adta, 1922. évi augusztus hó végével beszüntette. Minthogy az illető nyugalmazott horvát bán eredetileg pécsi illetőségű magyar állampolgár volt s zágrábi illetősége csak az akkoriban érvényben volt horvát autonom községi törvény vonatkozó rendelkezése folytán állott elő, nevezett kérelmére, különös tekintettel arra, hogy a HorvátSzlavonországok bánja mindenkor magyar közjogi méltóság volt, továbbá, hogy önhibáján kivül, csupán a magyar állampolgársághoz való ragaszkodása folytán vesztette el kiérdemelt nyugdiját s igy tulaj donképen menekült közszolgálati nyugdíjasnak is tekinthető — a minisztertanács előzetes hozzájárulása mellett, Kormányzó Ur Ö Főméltóságának 1923. évi junius hó 4.-én