Zárszámadás, 1916-1918

Jelentés

43 2. A már fentebb felsorolt költségvetési felhatalmazási törvények a közösügyi rendes és rendkívüli kiadásokból a magyar szent korona országait illető összeg fedezésére is felhatalmazást adtak oly feltétel mellett, hogy ezen kiadásoknak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra eső része is az 1907. évi LV. t.-c. 3. §-a értelmében megfelelően rendelkezésre fog bocsáttatni oly korlátozással, hogy amint az 1867. évi XII. t.-c. 40. §-a értelmében a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok a közös költségvetést, vagy a költségvetési év egy részében közösügyi kiadásokként felhasználható összegeket megállapították, a törvényes felhatalmazás alapján rendelkezésre bocsátható összeg a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által megállapítandó összegből a költségvetési év első hat hónapjára eső hányadnak a magyar szent korona országaira eső részét meg nem haladhatja. 3. Ezeken kívül felhatalmazást nyertek még a kormányok egyes külön törvények alapján az azokban szabályozott kiadások és bevételek foganatosítására és 4. a háború esetére szóló kivételes intézkedéseket megállapító 1912. évi LXI1I. t.-c. 17. §-a általános felhatalmazást adott arra, hogy a hadiszükségletek fedezésére szükséges összegeket addig, mig azok a törvényhozás utján meg nem állapittatnak, az elkerülhetetlen szükség mérvéig előlegezhessék és azok megszerzése iránt hitelmüvelet utján intézkedhessenek. E törvényes felhatalmazásokon alapuló gazdálkodás tekintetében is fennálló felelősség mellett azonban a kormányok tulajdonképen elsősorban azokért a tulkiadásokért és előirányzat nélküli kiadásokért, a bevételekre nézve pedig azokért a bevételi visszamaradásokért felelősek, amelyek ezekkel a törvényes felhatalmazásokkal fedezve nincsenek, hanem amelyek a kormányok saját elhatározásaiból kifolyólag előállottak. Ami a tulkiadásokat illeti, ezek a jelen kimutatásokból nem tűnnek ki. Az 1920: XXVII. t.-c. 6. §-a nem is rendeli el azt, hogy az utalványozási kimutatások eredményei a költségvetésileg engedélyezett hitelekkel összehasonlittassanak, az állami számvevőszék mégis foglalkozott ezzel a gondolattal, hogy nem volna-e célszerű ennél a három időszaknál az utalványozott összegeket az engedélyezett hitelekkel legalább tájékoztatás céljából szembeállítani. Ezt a gondolatot azonban ismét el kellett ejteni, mert nyilvánvaló, hogy ez az összehasonlítás még tájékoztatás céljaira sem felelne meg, következtetések levonására pedig éppen nem lenne alkalmas. Az 1914/15. évi állami költségvetés ugyanis, amelyre a most szóbanlevő három korszakra vonatkozó indemnitási törvények támaszkodnak, idő tekintetében már igen távol, esik és különben is annak idején békebeli szükségletekre állapíttatott meg, ugy hogy ezeknek a hiteleknek*2—4 évvel későbben és háborús viszonyok közt történt utalványozásokkal való összehasonlítása 6*