Zárszámadás, 1911

Jelentés az 1911. évi zárszámadásról

98 Belügy- A minister indokolása szerint ezen túlkiadást a bejelentő hivatal törzsmstenum. anyagának rendezéséből felmerült kiadások, az idegenek nyilvántartása, az országos bünügyi nyilvántartás, a központi rendőri és az erkölcsrendészeti büntető bíróságok által igényelt és az előirányzat megállapításánál számításba nem vett nyomtatványok beszerzése, a cbolerás esetekből kifolyólag a rendőrségi hivataloknak szükségessé vált gyakori tisztogatása és fertőtlenítése, a tolonczozási elbánás alá kerülő egyének előre nem látott szaporodása, a nagyobb számban előfordult bullaszállitási és bonczolási költségek, a különféle gyakori üléseken müködö gyorsírók szükségszerű díjazása s azon körülmény idézte elö, hogy a rendőrség elhelyezésére bérelt épületek lejárt szerződései csak magasabb bérek mellett voltak megújíthatók. Végül hozzájárult a túlkiadás előidézéséhez az is, hogy a Hermina-uti laktanya körül végzett járdakikövezésért a székesfővárosnak 5.924 K 74 ft kellett megtéríteni, mely szükségletről költségvetésileg gondoskodva nem volt. Előirányzat nélküli kiadás. 3. rovat. Behajthatatlan fizetési elölegtéritönény végleges elszámolására: utalványoztatott 611 K 54 f. E kiadás az államrendőrség testületéből elbocsátott és elhalt egyének után hátralékban maradt és behajthatatlanná vált lizetési előlegtéÉtmények végleges elszámolásából állott elö. 12. czim. Közjótékonysági és emberbaráti intézmények. 4. rovat. Hét éven felüli elhagyott gyermekek gondozása. E rovaton a megszavazott 250.000 K hitellel szemben túlkiadás nem merült ugyan fel, azonban az utalványozott összegből 124.182 K 24 f magán jótékonyegyesületek segélyezésére fordíttatott,'holott az 1901. évi XXI. t.-czikk 4. §-ának utolsó bekezdésében foglaltak szerint e czimen csak az évi hitel egynegyed része, vagyis 62.500 K lett volna felhasználható. Fenti összeg — a minister indokolása szerint — azért utalványoztatott, „mert a segélyben részesült jótékonysági egyesületek oly nagy és hasznos tevékenységet fejtenek ki a gyermekvédelem érdekében, hogy azt az államnak honorálnia kellett, annyival is inkább, mivel az egyesületek a szokásos évi segélyt költségvetéseikbe beáilitván, annak egyszerre való teljes megszűnése az egyesületeket a legválságosabb helyzetbe sodorná, sőt nem egyesnek teljes összeomlását idézhetné elő. Már pedig azon egyesületeknek, amelyek az állami gyermekvédelemmel a legszorosabb összhangzásban működnek, létfentartása és ennek czéljából nagyobbmérvü segélyezése annyival is inkább fontos, mert azok nemcsak az állami gyermekvédelem terheit csökkentik, hanem eredményesen közreműködnek annak a nehéz problémának a megoldására, amely az állami gyermekvédelem körében a legnehezebben megoldható kérdések egyike, hogy