Zárszámadás, 1909

Jelentés az 1909. évi zárszámadásról

T1JLKIADÁ&0K STB. A „RENDES" KEZELÉSNÉL. 237 a Diák-asztal kedvezményeiben való ingyenes részesítése ugyanis szintén Vallás- és közösztöndij jellegű. oktatásügyi J J a ministerium. Végül megjegyzi a minister, hogy ezeket a túlkiadásokat, melyek elkerülhetetlenek voltak, a többi alrovatnál a lehető megtakarításokkal csökkentette s így lett az összes tényleges túlkiadás mindössze 794 K 63 f. 43. czim. Iparművészeti iskola. Ezen czimnél, melynek személyi járandóságai és dologi kiadásai között az 1908. évi L. (költségvetési) t.-czikk 6. §-a értelmében az átruházási jog engedélyezve van, a megszavazott 252.236 K hitellel szemben végeredményben 870 K 66 f megtakarítás mutatkozik ugyan, de az utalványozott 251.365 K 34 fben tiszteletdijak gyanánt utalványozott oly kiadások is foglaltatnak, melyek sem a részletes költségvetésben, sem az azt kisérö indokolásban felemlítve nem lévén, az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-czikk 22. §-a értelmében zárszámadási indokolást igényelnek. Az állami számvevőszék észrevétele folytán a minister ezekre nézve a következőket adja elő: Az administrativ ügyek nagymérvű felszaporodása miatt a számszakszeríiséget igénylő ügyek tárgyalására számvevő szakközeget kellett alkalmazni. Ennek a szakközegnek 1.200 K tiszteletdíj utalványoztatott. Ugyanilyen szakközeg van tiszteletdíj mellett alkalmazva sok más intézménynél, igy az országos m. kir. színművészeti akadémiánál, képzőművészeti főiskolánál, stb. Ezenkívül egy tollnok helyettesitéseért utalványoztatott 300 K tiszteletdíj, ami megokolását abban leli, hogy a tollnokot hosszabb időre külföldi tanulmányútra kellett kiküldeni s ez alatt az idő alatt helyettesítése vált szükségessé. Előirányzat nélküli kiadás. 3. rovat. Behajthatlan fizetési előlegek kiegyenlítésére : utalványoztatott 625 K. E kiadásokra nézve a minister a következőket adja elő: A 625 Kból 605 K az országos m. kir. iparművészeti iskola volt cz. igazgatója után maradt fizetési elölegtartozás kiegyenlítésére fordíttatott. Az illető után ugyanis nemcsak hogy cselekvő vagyon nem maradt, hanem, amint az hiteles okmányokkal igazoltatott, 10.000 Kt meghaladó tartozás, minélfogva a fenti összeg mint behajthatatlan végleg a kincstár terhére volt elszámolandó. A 625 Kból még fenmaradó 20 K fizetési elölegtartozás az iparművészeti iskola elhalt szolgája után maradt törlesztetleniü. Minthogy ezen elhalt szolga után semmiféle vagyon sem maradt, melyből a 20 K elölegtartozás behajtható lett volna, azt mint behajthatatlan fizetési előlegtartozást szintén a kincstár terhére kellett véglegesen elszámolni.