Zárszámadás, 1908

Jelentés az 1908. évi zárszámadásról

122 TÚLKIADÁSOK STB. A „RENDES" KEZELÉSNÉL. PénzügyminUterium. az üzemi kiadások terhére bevételek összegében azonban 716.578 K 1 4 f erejéig Í teljesített vasgyári építkezések költségeinek fedezésére szolgáló s a vasgyári társpénztáraktól felvett kölcsönösszeg is henfoglaltatik, melynek levonásával az előirányzattal szemben mutatkozó nagyobb bevételek összege az üzemi bevételeknél 8,196.638 K 44 fre, az összes bevételeknél pedig 8,929.015 K 77 fre száll le. Megemlíti végül az állami számvevőszék, hogy ugyancsak az üzemi stb. kiadások terhére számoltattak el az 1908. évi kezelésben egyes oly rendkivüli kártérítési összegek is. melyek a gyáraknál előfordult balesetekből, illetve balesetbiztosításokból folyólag fizettettek s részben több évre terjedő hatálylyal fizettetnek ki az érdekelt gyári munkásoknak; amely kártérítések azonban tulajdonképpen nem az állami vasgyárak üzemének, hanem a vasgyárak jótékonysági alapjainak a terhét képezik. Az állami számvevőszék tehát tekintettel arra, hogy ezen jótékonysági alapokat az állam a vasgyárak rendes költségvetésében, a személyi járandóságok rovatán előirányzott hozzájárulásokkal támogatja, tárgyalást indított a ministerrel aziránt, hogy amennyiben az ily rendkivüli kártérítési esetekből kifolyólag előáll a szüksége annak, hogy a minister az említett jótékonysági alapokat az előirányzott hozzájárulási összegeken felül külön támogatásban is részesítse, az e czélra fordított összegeket ne az üzemi stb. kiadások terhére, hanem természetüknek megfelelően a fentebb jelzett költségvetési rovaton utalványozza és számolja el. A minister azonban az eddigi elszámolás czélszerüségét hangsúlyozva, ennek, valamint a felmerült kártérítési összegeknek, melyekről az állami vasgyárak üzemi kiadásainak előirányzatában gondoskodva, illetve említés téve nem volt, indokolásaként a következőket adja elő: Az üzletszámla terhére, vagyis az „Üzemi, gyártási és termelési költségek" alrovaton lettek elszámolva összesen 5.206 K 14 frel azok a kártalanítási összegek is, melyeket az egyes vasgyáraknál munkaközben előfordult balesetek folytán súlyosan megsérült munkásoknak vagy hátramaradottjaiknak bírói Ítéletek vagy kölcsönös megegyezés alapján fizetni kellett. Ezen kártalanítási összegek ugyan a vasgyárak jótékonysági alapjait kellett volna hogy terheljék, minthogy azonban ezek az alapok — létük veszélyeztetése nélkül — ma még nem bírják el az ily rendkivüli és nagymérvű terheket, ennélfogva ezen kártalanításokat a vasgyárak terhére kellett engedélyezni s miután az ily előre nem látható s csak véletlen balesetek következtében felmerülő kiadások fedezetéről az állami költségvetésben gondoskodva nem lett, azokat a fentebb jelzett módon, vagyis az üzemi kiadások között kellett elszámolni, amely körülmény az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-cz. 22. §-ának megfelelően az előadottakban indokoltatik. Megjegyzi még a minister, hogy ily esetleges kárpótlási összegeket, a jótékonyság, alapok jelenlegi igen szerény anyagi helyzete miatt, kénytelen lesz meg a jövőben is a vasgyárak terhére elszámoltatni mindaddig, míg ezek az