Zárszámadás, 1907

Jelentés az 1907. évi zárszámadásról

140 TDIJKIADASOK STB. A „BENDES KEZELESNEL. Kereskedelemügyi ministerium. Az 1907. évi szeptember hó 1-től deczember hó 31-ig terjedő idő alatt az államvasutak vonalain 35.743 oly kocsi volt feltartóztatva, a melyeket a kassa— oderbergi vasút helyszűke miatt tőle el nem fogadott; átlag tehát egy napra 293 kocsi esik, de volt nap, mikor a feltartóztatott kocsik száma 1.535-öt is tett. Ezen kocsitárolás természetesen az államvasutak vonalain a napireden lévő kocsitorlódást még csak fokozta és pedig különösen abban az időben okozott majdnem legyőzhetetlen nehézségeket, a mikor egyes osztrák vasutak is október hó 2-a és október hó 18-a között személyzeti bajok miatt a csatlakozó állomásokon az áruátvételt majdnem teljesen beszüntették. Az ezen idő alatt tárolt kocsik mennyisége csupán a leginkább érdekelt két fővonalon t. i. a budapest—marcheggi és a budapest—brucki vonalon több mint 11.000-et tett. Mindezek a körülmények nemcsak kocsi- és árutorlódást okoztak az államvasutaknál is, hanem e mellett még az idegen vasutakon kint levő kocsijai visszatérését is lényegesen késleltették. Naponta átlag október hóban mintegy 11.900, november hóban pedig 16.600 államvasuti kocsi időzött idegen vasutakon. Ezen rendkívüli viszonyok, nevezetesen a zord tél, az áru- és kocsitorlódások a vonatok gazdaságos kihasználását nagy mértékben akadályozták, a tolatási szolgálatot számottevően megdrágították, a vonatokat rendkívül késleltették s e miatt a mozdony- és vonatkísérő személyzet sem volt kellőkép kihasználható. A személyzet rendkívüli módon igénybevétetvén, kimerült és megbetegedett, minek folytán kisegítő erőket kellett nagy számban alkalmazni. Az állomási szolgálatnál alkalmazott személyzet 7, a mozdony- és vonatkísérő személyzetnek 16%-a volt időnként beteg. A torlódások miatt még a raktári munkásokat sem lehetett okszerűen kihasználni, illetve az állomások, a forgalom bizonytalansága miatt a szükséges munkáslétszámot nem tudták megállapítani; egyszer sok, másszor viszont kevés volt a munkás, a mi lényegesen növelte a kiadásokat. Ugyancsak a torlódások miatt az útban levő vonatokat is igen gyakran feloszlatni s a mozdonyt, valamint a mozdony- és vonatkísérő személyzetet önköltségben kellett a honn állomásra és innen ismét vissza szállítani. Ily viszonyok között természetesen a mozdonyok és kocsik karbantartása sem lehetett olyan, mint rendes viszonyok között, mert egyrészt a járóműveket nem lehetett azon időpontban a műhelyekbe állítani, a mikor a fentartási munkák leggazdaságosabban végrehajthatók lettek volna, másrészt, ha a műhelybe kerültek is, a munkákat gyorsan kellett foganatosítani és ennek folytán azok nem voltak mindenkor oly kifogástalanul végezhetők, a mint azok rendes viszonyok között végeztetnek, mert ezen járművekre a forgalomnak sürgős szüksége volt. Szóval az uralkodott rendkívüli viszonyok teljesen megzavarták az üzemnek azt a rendességét, a mely a gazdaságos üzemvitelnek alapfeltételét képezi.