Zárszámadás, 1903

Jelentés az 1903. évi zárszámadásról

60 TULKIADASOK STB. A . RENDES" KEZELÉSNÉL. Nyugdijak. megszavaztatott utalványoztatott 13. czim. Honvédelmi ministerium: . 2,360.000 K — f, 2,606.900 „ 05 „ » túlkiadás . . 246.900 K 05 f. E túlkiadás indokolására a minister a következőket adja elő : Az 1903. évi költségvetésben 172.000 Kval több vétetett fel, mint az előző 1902. évre előirányozva volt, de a nagyobb számban bekövetkezett és előre nem látott nyugdíjazások folytán a felemelt hitel is a tényleg felmerült szükséglettel szemben elégtelennek bizonyult; megjegyzi egyébként a minister, hogy az igy keletkezett 246.900 K 05 f hiteltúllépéssel szemben és ezzel kapcsolatban a „Rendes bevételek" I. fejezetének 1. cziménél a cs. és kir. közös hadügyi táreza által a hadsereg állományából a honvédséghez áthelyezett tisztek után fizetendő nyugdijtéritmények czimén 52.075 K 80 frel több Íratott elő, mint bevételként előirányozva volt, s igy a tényleges túlkiadás csak 194.824 K 25 ft tesz. E túlkiadásnak az 1903. évi zárszámadásban való elszámolásához az 1897. évi XX. t.-cz. 16. §-a, illetve a törvény végrehajtási utasításának 77. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelően a pénzügyminister hozzájárulása kieszközöltetett és azt a ministertanács is tudomásul vette. Ezek mellett indokolást igényel még a most hivatkozott számviteli törvény 22. §-a szempontjából az „Özvegyi nyugdijak" rovaton egy elmebeteg honvéd számvivő altiszt neje részére, a férjének az elmebetegek gyógyintézetében való ápolása tartamára, tartásdíj fejében utalványozott évi 120 K kiadás is, melyről a költségvetésben gondoskodva nem volt. Ennek indokolására előadja a minister, hogy a rokkantak házában vagy valamely polgári tébolydában elhelyezett elmebeteg m. kir. honvéd legénység ezideig mint tényleges állománybeli illetékes csapattesténél vezettetett nyilvántartásban és az ily elmebeteg nős legénység családja a m. kir. honvédség számára kiadott illetékszabályzat I. részében foglalt határozmányokhoz képest a tényleges állományú legénység családja számára rendszeresített eltartási illetékben részesittetett. Ez az illeték a kincstárra nézve nagyobb teherrel járt, mert a jelen esetben is a fent említett, elmebeteg honvéd számvivő altiszt családjának évi eltartása körülbelül 577 K 29 fbe, tehát az évi 120 K tartásdíjjal szemben évi 457 K 29 frel több költségbe került, volna. Czélszertibbnek mutatkozott tehát azt az eljárást léptetni életbe, a mely szerint a rokkantak házában vagy valamely polgári tébolydában elhelyezett elmebeteg honvéd legénység csapattesténél a tényleges állományból fogyatékba hozatik és az elmebeteg nős személyek családjai részére, ha arra érdemeseknek találtatnak, kivételesen az özvegyi nyugdíjnak megfelelő tartásdíj engedélyeztetik. Minthogy pedig a szóban forgó elmebeteg honvéd számvivő altiszt neje vagyontalan és magát,,. valamint két gyermekét varrással alig birja fentartani, részére méltányossági szempontból az özvegyi nyugdíjnak megfelelő tartásdíj utalványoztatott és akiadás természetének megfelelően az „Özvegyi nyugdijak" rovaton számoltatott el.