Zárszámadás, 1902
Jelentés az 1898. évi zárszámadásról
138 TULKIADASOK STB. A „B.ENDES KEZELESNEL. Földmivelés- m ejy ann ak tulajdonitandó, hogy a fajbaromfiak iránti kereslet Ügyi ministerium a z előző évekhez képest sokkal nagyobb volt, a minek következtében az állami telepeken a tenyésztés emelendő volt, hogy a tenyészanyag iránti kereslet pontosan és zavartalanul kielégíthető legyen. A tenyésztés emelésével lényegesen növekedtek a telepek ügyviteli költségei is, amelyek a kimutatott túlkiadást előidézték. Összes túlkiadás . . . 144.162 K 96 f, a mely túlkiadást a többi alrovaton elért 89.164 „ 69 „ megtakarítás a fent kimutatott 54.998 K 27 fre szállítja le. A szóban forgó túlkiadásra vonatkozólag, a ministerrel folytatott tárgyalások eredményéhez képest, megjegyzi az állami számvevőszék, hogy az a kimutatott 54.998 K 27 fnél tulajdonképpen 3.349 K 91 frel többet, azaz 58.348 K 18 ft tesz, a mennyiben a „Szarvasmarha-, sertés-, juh- és baromfitenyésztés emelésére" alrovaton téritményként számoltatott el az előző években import utján a hegyvidéki lakosság részére beszerzett tenyészállatok után az érdekeltek által 1898—1900. években befizetett s ideiglenesen letétként kezelt 3.349 K 91 f biztosítási dij, mely az 1897. évi XX. t.-cz. 23. §-a értelmében mint előirányzat nélküli bevétel lett volna elszámolandó. Ezen elszámolás indokolására előadja a minister, hogy a szóban forgó biztosítási díjbevétel az államkincstárnak végleges bevételét nem képezte, hanem annak idején az érdekeltek hozzájárulásával abból a czélból szedetett, hogy a kiosztott tenyészállat állományban esetleges elhullások által előidézett károk pótlásául az illetők részére beszerzendő tenyészállatok vételára, közvetlenül a kiosztás által érdekeltek költségén s valamennyiök által az érdekeltség arányában legyen viselhető. Az önbiztositásnak ez a módja azonban czélravezetőnek nem bizonyult, mivel a nagyobb arányú elhullások következtében előállott hiányok pótlására a beszedett összegek teljesen elégteleneknek mutatkoztak s ha a hiányok nem pótoltatnak, ez a körülmény magának a hegyvidéki nép felsegélyezésének érdekében megindított actiónak eredményét veszélyeztette volna, igy nem maradt más hátra, mint az előállott hiányok pótlását a tárcza hitele terhére elvállalni. Megjegyzi még a minister, hogy a midőn a fentebb részletezett kiadásokat tárczája hitele terhére elvállalta, egyszersmind figyelemmel volt az érdekeltek által ugyanazon czélra már befizetett összegekre s az államkincstár terhére csak is azt a részösszeget vállalta el, a mely az érdekeltek által saját erejükből nem volt fedezhető. Miután pedig az import utján beszerzett s a hegyvidéki lakosság között kiosztott tenyészállatok állományában beállott hiányok 1902. évben is a rendes kiadások 12. czime 2 rovatának fentebb jelzett 2. alrovata terhére egészíttettek ki, az emiitett összeg is ezen alrovat javára téritményként számoltatott el. A túlkiadás annak idején ugy a pénzügyministernek, mint a ministertanácsnak bejelentetett s előzetes hozzájárulásokkal utalványoztatott.
