Zárszámadás, 1900

Jelentés az 1900. évi zárszámadásról

Az állami számvevőszék a ministeri indokolás kiegészítéséül megjegyzi, hogy az utalványozott 17,996.125 K 36 fben 60 Kt tevő oly kiadás is foglaltatik, a melyről költségvetésileg gondoskodás nem történt, s a mely ennélfogva az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-cz. 2 2. §-a értelmében indokolást igényel. Erre nézve a minister előadja, hogy egy posta- és távirda-szolga özvegye férjének hosszas halálos betegsége következtében igen nyomasztó helyzetbe jutott; nyomorának enyhítésére segélyként 60 K engedélyeztetett s ez az összeg egyéb fedezet hiányában a „Jutalmak és segélyek" alrovatnak hitele terhére számoltatott el. 2. rovat. Dologi kiadások. E rovatnál a költségvetésileg megszavazott 15,840.000 K hitellel szemben 37.656 K 17 f megtakarítás mutatkozik ugyan, de az utalványozott 15,802.343 K 83 fben 200 Kt tevő oly kiadás is van, melyről költségvetésileg gondoskodás nem történt, s melyet ennélfogva a minister az 1897. évi XX. t.-cz. 22. §-a értelmében a következőleg indokol. A Pécsett felállítandó „Zsolnay Vilmos" szobor költségeihez a posta-, távirdaés távbeszélőintézet 200 Kval hozzájárulván, ezen összeg a „Dologi kiadások" rovat „Különféle kiadások" alrovatán számoltatott el. Néhai Zsolnay Vilmos gyára ugyanis a posta-, távirda- és távbeszélőintézet részére évek hosszú sora óta porczelán szigetelőket gyárt s mint szerződött vállalkozó ezen árut oly kiváló tökéletességre emelte, hogy az a külföldi gyártmányokat teljesen kiszorította. Zsolnay Vilmos honosította meg nálunk az iparnak ezt az ágát és gyártmányainak tökéletessége által ő is hozzájárult a távirda és távbeszélő szolgálat fejlődéséhez. Előirányzat nélküli kiadás. 3. rovat. A forgalomból kivont posta- és távirda-értékczikkek árának megtérítésére: utalványoztatott 58.016 K 10 f. E kiadás — a minister előadása szerint — tulaj donképen nem jelent valódi megterhelést az államháztartásra nézve. A korona értékszámitás kötelezővé tétele után ugyanis záros határidőn túl azok a postai értékjegyek, a melyek osztrák értékű forint és krajczár értékjelzéssel voltak ellátva, használaton kívül helyeztettek. E jegyekből egyes nagyobb szállítók, vállalatok, kereskedő házak és intézetek nagyobb mennyiséget előre vásároltak és tartottak készletben, a melyekért befizetett összegek annak idején mint rendes bevételek el is számoltattak a zárszámadásban. Minthogy pedig a kitűzött záros határidőn belül az illetők ezeket a készleteket fel nem használhatták, a fenmaradt értékczikkeket ismét visszaszolgáltatták a posta-kincstárnak és az értük annak idején befizetett összegeket visszakapták. Az ennek következtében előálló kiadás tehát tulajdonképen a már elszámolt bevétel egy részének visszatérítése s mint ilyen nem képez tényleges kiadást az