Zárszámadás, 1898

Jelentés az 1898. évi zárszámadásról

2. engedjem meg, hogy a részvénytársaság az 1900. évben s azontúl is ne legalább tiz millió, hanem csak öt millió oltványt legyen köteles készíteni, mert a társaságrak sem alkalmas munkás elegendő számban, sem megfelelő minőségű talaj tiz millió oltvány iskolázására a szükséges kiterjedésben nem áll rendelkezésére. A szerződésnek ily irányban való módosítása, illetőleg a szerződési feltételeknek ebben az értelemben a részvénytársaság javára való enyhítése ellenkezett volna a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló 1896. V. t.-czikk 1. g-ának rendelkezésével, mert az idézett törvény 1. §-ának a) pontja arra utasítja a földmivelésügyi minístert, hogy a szőlővesszőknek és szőlő-oltványoknak „nagymennyiségben való termelését és jutányos áron való kiszolgáltatását biztosító intézkedéseket tegyen". A törvény ezen határozott rendelkezésével szemben tehát nem térhettem el a szerződésileg biztosított alaptól, mert ha ezt tettem volna, azzal apasztottam volna mennyiségileg az oltványtermelést s előmozdítottam volna az oltványok árának felebb emelését. De ha a részvénytársaság által kért engedmények megadása a törvénynyel összegyeztető is lett volna, a telepek sorsát s az oltványtermelés jövőjét még az engedmények megadása árán sem láttam biztosítva, mert a részvénytársaság pénzügyi helyzete nem nyújtott elegendő garantiát arra, hogy egy vagy két rossz esztendő a vállalatot alapjában meg ne ingatná, szóval a helyzet olyan volt, hogy legkedvezőbb esetben az üzemnek eddigi terjedelmében való fentartására számíthattam, de nem várhattam volna — a mi pedig mind a szerződésnek, mind az 1896 : V. t.-czikknek ezélja volt — az üzem kívánatos kiterjesztését és fejlesztését. Ily viszonyok közt nem volt más választásom, mint megragadni a czél biztosítása érdekében kínálkozó egyedüli módot, t. i. tárgyalásokat kezdeni a felepeknek állami kezelésbe való visszavételére. Ez csak egyezkedés alapján történhetett, mert a részvénytársaság a szerződést nem szegte meg s a telepekbe tett befektetései és beruházásai a szerződés értelmében csak a szerződési idő leteltével szállottak volna át megtérítés nélkül a kincstárra. Ezen beruházások értéke, illetőleg azon tényleges értéknövekedés, a mely vagyongyarapodásként a telepek átvételével a kincstárnak jutandott, a legszigorúbb részletes becslés alapján 269.273 frtban állapíttatott meg. Alapul véve ezen értéket, a pénzügyminister ur s a mmistertanács hozzájárulásával akként egyezkedtem a részvénytársasággal, hogy az visszabocsátja a kincstárnak a telepeket az azokba fektetett összes beruházásokkal együtt 1899. évi január 1-én, a kincstár pedig tizet a részvénytársaságnak a beruházott érték fejében 200.000 frtot és átadja ingyen négy éven (1899 —1 90 _') át a telepeken lévő szőlő-anyaültetvények vesszőtermésének egyharmad részét, összesen mintegy 18 — 20 millió szőlővesszőt, a minek értéke legfeljebb 110.000—1 15.000 frtra tehető. Az egyezség előnye a kincstárra nézve abban áll, hogy a legszigorúbb becslés szerint 269.273 frt értékben megállapított beruházásokért csak 200.000 frtot 24