Zárszámadás, 1898

Jelentés az 1898. évi zárszámadásról

A tulkiadás főbb tételek szerint a következő alrovatokon oszlik meg: a) & méneseknél: a 4. alrovaton (természetbeni járandóságok megváltása) . . 1.053 frt 59 kr, a 13. alrovaton (anyagok és szerek, u. m : nyereg, szerszám, hám stb. beszerzésére) 3.557 „ 17'/. „ a 18. alrovaton építkezési költségek) 1-949 „ 44 a 19. „ (méncsikók vásárlására) 11.800 „ — „ b) a méntclepeknél: az 1. alrovaton (tiszti fizetések) 6.11 a 12. „ (utazási és szállítási költségek) 3.263 „ 297» „ a 14. „ (anyagok és szerek beszerzésére) .... 2.509 „ 047* „ a 16. „ (természetben kiszolgáltatandó kenyér, olaj, fa stb. beszerzésére) 12.060 „ 20 a 17. alrovaton (lovak élelmezésére zab, széna s alomszalma) 32.159 „ 587? „ a 22. a) alrovaton (ménesektől átveendő mének ára) . . 21.440 „ — „ a 23. alrovaton (vegyes előre nem látható költségek) 3.511 „ 32 „ Összesen . . 99.418 frt 65 kr. E tulkiadásokat a ministei az alábbiakkal indokolja: A mint a felsorolt rovatok is mutatják, a túllépés legfőbb indoka az, hogy a méneseknél 11 800 frttai és a méntelepeknél 21.440 frttai több adatott ki lovak beszerzésére, vagyis a költségvetésileg előirányzott lólétszám helyett a kimutatott többkiadások figyelembevételével 85 drbbal több ló állíttatott be; ez a körülmény önként maga után vonta nemcsak a lovak takarmányozására, elhelyezésére és felszerelésére szükséges, hanem az ápoló személyzet élelmezésével s másnemű ellátásával járó kiadások szaporodását is. Ezen kiadások megtételére azonban nemcsak az országos lótenyésztés érdekében éreztem magamat indíttatva, hanem az 1894. évi XII. t.-cz. rendelkezéseinek fokozatos érvényre emelkedése folytán utalva is voltam arra. Egyébiránt a tulkiadások részben kiegyenlítést nyernek azáltal, hogy a beszerzett lovak és szerelvények értéke a leltári vagyont gyarapítja. Az egyes részletek bővebb indokolásául a következőket említem meg. A telepeknél a tiszti fizetések s butorpénzek alrovatán a hiteltullépés az ott szolgáló tisztek közt előfordult előléptetések folytán állott elő. Fokozta a túlkiadást még azon körülmény is, hogy legfelsőbb elhatározással a katonai főseborvosok illetményei 300 frtnyi személyi pótlékkal javíttattak, a mely illetmény a telepeknél szolgáló egy katonai főseborvos részére is utalványozandó volt. A jutalmak és segélyek alrovatán mutatkozó túlkiadást főként az idézte elő, hogy a méneskar egyik régi és hasznos szolgálatokat teljesített törzstisztje súlyos beteg lett s nem zárkózhattam el az elől, hogy a tetemes gyógykezelési koltsegek részbeni fedezésére őt segélyben részesítsem. Ugyanezen az alrovaton