Zárszámadás, 1897

Jelentés az 1897. évi zárszámadásról

Ezen hiány az 1897. évi kezelésben a következő számadatok egybevetéséből alakul: az 1897. évi költségvetéssel szemben kevesebb a bevétel 850.797 frt 627, kr, illetőleg a rendes kiadásoknál megtakarított 865.797 „ 627? „ figyelembe vételével a pénzkezelésben a bevétel kedvezőbb . 15.000 ,, — az értékszaporulat tesz: az ingatlanoknál a kincstár által nyújtott beruházási hitelen felül 41.296 „ 25 „ az üzemi anyagoknál 63.063 „30 „ a leltári szereknél 14.650 „ 39 „ összesen 134.009 frt 94 kr; ellenben: a selyemanyagnál értékcsökkenés . . 397.384 frt 5 27, kr a szederfa csemetéknél 663 „ 54 „ 398.048 „ 067, „ a melynek számbavételével mutatkozik 1897. évre veszteség 264.038 frt 127, kr. 1896. évben a selyemtenyésztés vesztesége .... 600.271 frt 157, krt tett ki s beváltatott összesen 1,615.120 ldgr selyemgubő, vagyis minden kgr. nyers gubóra 37 kron felüli veszteség esett; 1897. évben kedvezőtlen időjárás következtében a gubótermés 1,324.948 kgrra szállt le s daczára annak, hogy igy az egy-egy kgr. nyers gubót terhelő üzemi kiadás is természetszerűen emelkedett, s daczára annak, hogy az elmúlt évben is a selyemtenyésztés további fejlesztése és végleges meghonositása érdekében a tevékenység csorbittatlanul tovább folyt s mind azon intézkedések foganatosittattak, a melyek a selyemtermelés és selyemipar érdekében szükségeseknek mutatkoztak, az egy kilogramm nyers gubóra eső veszteség nem egész 20 krt tett ki. Ezen körülmény egymagában igazolja, hogy tárczám 1896. évi zárszámadását kisérő indokolásban már bejelentett azon intézkedések, amelyek szerint a nyers gubó beváltási árának mérséklése mellett a selyemtermelés és selyemipar a legmesszebb menő támogatásban részesül s egyszersmind a szederfa tenyésztés is erélyesen felkaroltatott, határozottan eredményeseknek mondhatók, de egyszersmind igazolja azt is, hogy az esetben, ha 1897. évben a gubótermés a rossz időjárás következtében váratlanul s lényegesen nem csökkenik, daczára a még mindig nyomott selyem áraknak, üzleti veszteség vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak csekély összegben mutatkozott volna. Különben maga azon körülmény, hogy a selyemtenyésztés üzleti vesztesége kedvezőtlen termelési viszonyok mellett 1897. évben, szemben az 1896. évi kezelési hiánnyal, több mint 55%-kal csökkent, mindenesetre alapos reményt nyújt arra, hogy már legközelebb sikerülni fog ugy, mint az 1893 év végéig történt, a selyemtenyésztés kezeléséből az üzleti veszteséget teljesen kiküszöbölni, a mely eredmény annál örvendetesebbnek lesz mondható, mivel a selyemtenyésztés azon szoros összefüggésnél fogva, a melyben az üzleti, tenyésztési, terjesztési és fejlesztési ügyek