Zárszámadás, 1897

Jelentés az 1897. évi zárszámadásról

szárító raktár költségeinek fedezésére hitel már nem állott rendelkezésre. De mert a raktár felépítése elodázhatlan volt, e czélra még az 1897. évben is merült fel 3.710 frt 67 kr kiadás, mely mint előirányzat nélküli kiadás számoltatott el. b) A szegedi dohánygyár ivó- és használati vízszükséglete a gyártelep szomszédságában levő ni. á. vasutak artézi kutjából nyert kielégítést. Miután azonban ezen forrásra nem lehet biztossággal számítani és mert a fokozott vasúti forgalom következtében beállott vízszükséglet miatt is a gyár napokon át vízhez nem jutott, ezen állapot sem közegészségügyi, sem tűzrendészet! szempontból tovább tűrhető nem volt s így a legsürgősebben el kellett rendelni a gyár telepén egy kútnak fúrását, jóllehet erre a költségvetésben fedezet nem volt. Ezen kútnak 2.591 frt 15 krnyi költsége szintén mint előirányzat nélküli kiadás vétetett fel a zárszámadásban." 3. czim. Beruházások a bányászat és pénzverésnél: 10. rovat. A tiszolcz—zólyom-brezói helyiérdekű vasútra törzsrészvények ellenében: megszavaztatott 50.000 frt, utalványoztatott 200.000 „ túlkiadás 150.000 frt. A zólyom-brezói—breznóbánya—tiszolczi helyiérdekű vasút részére a zólyombrezói kincstári vasművek érdekeltsége czimén bizonyos szállítási kedvezmények és megfelelő törzsrészvények ellenében 300.000 frtnyi hozzájárulás biztosíttatott. A vasút 1896. év végével a forgalomnak átadatott, a törzsrészvények pedig 1897. év elején a kincstár tulajdonába bocsáttattak. Ezekben a vasút elvállalt kötelezettségének megfelelvén, méltán igényt tarthatott arra, hogy a hozzájárulásnak még kifizetetlen 200.000 frtnyi része már 1897. év folyamán kifizetésre kerüljön, minthogy pedig a nevezett részvénytársaság javára kifizetett 200.000 frttal szemben az 1897. évi költségvetésben csak 50.000 frt irányoztatott elő, 150.000 forintnyi hiteltúllépés mutatkozik. Előirányzat nélküli kiadások. 12. rovat. A zalatnai szénkéneggyár kibővítésére: utalványoztatott 20.671 frt 897, kr. E kiadás indokolásául szolgál az a körülmény, hogy a szőlőknek szénkéneg befecskendezéssel való fentartása mind nagyobb mértéket ölt olyannyira, hogy a zalatnai szénkéneggyár már az 1896. évi szükségletet fedezni nem volt képes s ez elkerülhetlenné tette, hogy a szénkénegszükségiet egy része külföldről szereztessék be. Miután pedig a szénkéneg fokozott kereslete előreláthatólag hosszabb időn át fog tartani és nemzetgazdasági szempontból is kívánatos, hogy oly gyári termények. melyek hazánkban előállíthatók, ne a külföldről szereztessenek be, a pénzügyminister a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg intézkedett az iránt, hogy a