Zárszámadás, 1896

Jelentés az 1896. évi zárszámadásról

A tiszaroffi dohánybeváltó hivatal közvetlen a Tisza partján fekszik s ennek folytán állandóan árvízveszélynek van kitéve. Ez ellen nemcsak a hivatal, hanem a szomszédos részek is biztositandók lévén, partvédmüvek létesítése vált szükségessé. A védmüvek elkészítése 1896-ra oly időben lett tervbe véve, midőn a dohányjövedékre eső költségekről az előirányzatban gondoskodni már nem lehetett, miért is ezen partvédmüveknek a dohányjövedékre eső 10.000 frtnyi költségét mint előirányzat nélküli kiadást kellett folyósítani. A debreczen-derecske-nagylétai h. é. vasút részvénytársaságnak 1894. évben engedélyezett 60.000 frtnyi szállítási költség-előlegnek harmadik és utolsó részlete 20.000 frt, 1896-ban tétetett — mint előirányzat nélküli kiadás — folyóvá. Ezen épitési segélykép nyújtott fuvarozási költség előleg ellenében tartozik nevezett vasúttársaság 120.000 métermázsa dohányjövedéki javakat díjmentesen szállítani. A.zon években pedig, amelyekben a nagylétai dohánybeváltó hivatal dohánytermése az osztrák jövedék tulajdonát képezi, ez a jövedék a szállítási költségeket megtéríti. A dohánytermelőknek adott előlegeket illetőleg, melyek a pénzkezelési kimutatásban az átfutó kezelésben voltak felvéve, az állami számvevőszéknek megkeresése folytán a pénzügyminister az 1897. évi augusztus hó 5-én 66.717. sz. alatt kelt átiratához csatolt indokolásban következőket adja elő: „Miután ezek az előlegek a költségelőirányzatnak sem rendes kiadásaiban, sem rendes bevételeiben nem szerepelnek, ennélfogva a tétel úgy a kiadásnál, mint a bevételnél átfutó kezelés gyanánt lett feltüntetve annál is inkább, mivel a kiadás a bevétel által teljesen fedezve van minden évben." Az állami számvevőszék a szóban forgó előlegeknek az átfutó kezelésben való elszámolását számviteli elveinkkel összeegyeztetőnek nem tartotta, s minthogy az állami számvevőszéknek egy hasonló eset alkalmából tett észrevétele és javaslata folytán a ministertanács 1893. évi november hó 14-én kelt határozatában kifejezetten is általános szabályul kimondotta, hogy „a kérdésben levőhöz hasonló előlegek, a mennyiben a számadási évben meg nem térülnek, az utalványozási jegyzékek utján mindenkor az állami számvevőszék tudomására hozassanak, s azok, valamint a reájuk befizetendő téritmények az illető tárcza valódi kezelésében bruttó (compensálás nélkül) számoltassanak el s ez által a költségvetési hitellel való összehasonlításuk lehetővé tétessék; hogy továbbá az esetre, ha ily kiadásokra költségvetési hitel engedélyezve nincsen, ezek mint előirányzat nélküli kiadások nyerjenek elszámolást s reájuk nézve is az 1889. évi országos határozat rendelései érvényesüljenek" : az állami számvevőszék a dohány termelési előlegeket, tekintve, hogy azok a számadási évben meg nem térültek — a zárszámadásban mint előirányzat nélküli kiadásokat a valódi kezelésbe helyezte át. Megjegyzi még az állami számvevőszék, hogy a szóban levő kiadással szemben áll a „Rendes bevételek" IV. fejezeteinek, 36. czime alatt hason összegű előirányzat nélküli bevétel.