Zárszámadás, 1896
Jelentés az 1896. évi zárszámadásról
gyümölcs-oltványok községek, szegény tanítók, lelkészeknek, valamint a felvidék szegényebb földmiveseinek és erkölcsi testületeknek ingyen, részben pedig kedvezményes áron engedtettek át. 16. czim. Selyemtenyésztés : előirányoztatott . . . 2,330.000 frt — kr, előiratott . . . .1,031.411 „ 6 8 „ kevesebb . . . . 1,298.588 frt 32 krral, melyre nézve a minister a következőket adja elő: „A bevételi visszamaradás összegéből mindenekelőtt levonandó azon megtakarítás, a mely a selyemtenyésztés rendes kiadásainál („Rendes kiadások," XIX. fej., 22. czim) 1896. évben eléretett s a melynek összege 217.322 frt 06 krt tesz ki, miután a selyemtenyésztés rendes bevételeinek összege azon feltevésben állapíttatott meg, hogy a rendes kiadási hitel gubók bevásárlására s egyéb productiv üzemi kiadásokra teljes összegében fog igénybe vétetni. A jelzett megtakarítás levonásával a tulajdonképeni kevesebb bevétel 1,081.266 frt 26 kr, a mit azon két körülmény idézett elő, hogy: 1. az 1896. évben termelt selyem-anyag nagyrésze a selyemárak folytonos hanyatlása következtében 1896. év végéig nem volt értékesíthető, a mennyiben az 1896. év végével készletben maradt selyemgubó, fonál és hulladék értéke 5°/ 0-kal az akkori piaczi árakon alól számítva, összesen 1,022.419 frt 60 krt tett ki; és 2. hogy daczára annak, miszerint a selyemgubó vételára 1896. évben 1 frt 90 krra szállíttatott le, a selyemtenyésztés a selyemárak ujabb hanyatlása következtében, még ezen mérsékelt beváltási ár mellett sem tudta a selyemtenyésztés propagálásával járó kiadásokat, továbbá üzemi költségeit s a közvetitéssel járó kiadásokat, még pedig ezen utóbbi üzleti költségeket a selyemtenyésztési felügyelőség felállítása óta először, teljes összegükben fedezni. Miután a selyemárak megállapítására a magyarországi selyemtenyésztés — tekintettel a termelés csekélységére — befolyással nem lehet, de különben is az árhanyatlást oly körülmények idézték elő, a melyeknek megváltoztatására befolyásunk nincsen, a selyemtenyésztés kezelésében mutatkozó veszteségek lehető kiküszöbölésére, egyelőre kisérletképen 1897. évre a selyemgubó beváltási árakat akként állapítottam meg, hogy a beváltásra kerülő gubók minőségük szerint három osztályba és pedig: I. rendű, II. rendű és selejtes, soroltatván, a termelőknek fizetendő vételár 1 frt, 50 kr. és 05 krt tesz ki, a mi által az átlagos beváltási ár az eddig szerzett tapasztalatok szerint 70—75 krra száll le, vagyis az 1896. évi beváltási árral szemben 22%-kal kisebb. Tekintettel arra, hogy a gubó beváltási áraknak ezen ujabb, az 1895. évi beváltási árral szemben 30%-nyi leszállítása folytán a termelők keresete eléggé lényegesen csökken, a termelők keresetének és magának a selyemgubó termelésének biztosítása szempontjából egyszersmind az iránt is intézkedtem, hogy :
