Zárszámadás, 1894
Jelentés az 1894. évi zárszámadásról
13. czim. Statisztikai hivatal: előirányoztatott . . . 82.500 frt — kr, előiratott 62.921 „ 48 ., kevesebb 19.578 frt 52 krral. A f. évi előirás a bevételeknek mind a három rovatán kedvezőtlenebb, mint a költségvetési előirányzat, és pedig: 1. a bélyeges áruforgalmi űrlapok elárusitásából várt jövedelem czimén költségvetésileg előirányoztatott 60.000 frt, előiratott 54.880 forint, vagyis kevesebb 5.120 frt — krral; 2. a kiadványok elárusitásából remélt bevételként előirányoztatott 22.000 frt, előiratott 8.041 frt 48 kr, vagyis kevesebb 13.958 ,, 52 „ 3. a ..vegyesek'- rovatán előirányoztatott 500 frt, előirás egyáltalán nem volt, vagyis kevesebb .... 500 „ — „ együtt, mint fent 19.578 frt 52 krral. Az áruforgalmi statisztikának megbízhatósága érdekében és ezzel kapcsolatban egyszersmind az áruforgalmi űrlapok eladásából származó bevételek fokozása iránt is, mint az az 1893. évi hasonnemű kezelési eredmények indokolásánál részletesen kifejtetett. (1893. évi zárszámadási jelentés 195 —196. lapján) megfelelő gondoskodás történt és ennek következménye az, hogy az űrlapokból származó jövedelmek évről-évre növekednek. Mig ugyanis az 1898. évi előirás az 1892. évi előírást 11.120 frttal multa felül, addig az 1894. évi előirás az 1893. évit ismét 3.520 frttal haladta meg, vagyis a bevétel e czimén évről-évre emelkedik. Abból, hogy a bevétel 1894. évben még nem érte el az előirányzatot, kitetszik, hogy ez irányban bizonyára még messzebbható intézkedések szükségeltetnek; remélhető azonban, hogy az uj áruforgalmi törvény, mely 1895. évi július 1-én lépett életbe és az áruforgalmi statisztikát minden tekintetben javitani czélozza, e téren is meghozza a várt eredményt, ugy, hogy a kezelés az előirányzathoz képest már az 1895. évben sokkal kedvezőbben fog alakulni, mint az 1S94. évben. A kiadványok elárusitásából eredő jövedelmeknél mutatkozó 13.958 frt 52 kr visszamaradás abban leli magyarázatát, hogy a helységnévtár ujabb kiadásáról, melynek jövedelmei az előirányzatba szintén befoglaltattak, a hivatalnak minden megterheltetése nélkül más módon, jelesül vállalkozó-kiadó utján lehetett gondoskodni. Végül megjegyeztetik, hogy a „Vegyesek" czimén előirányzott összegbe ócska papirosok eladásából várt összegek vétettek föl. Az eladásra szánt ócska papirosanyag azonban, egy Ízben kiirt sikertelen versenytárgyalás után, csak 1895. évben kerülhetett eladásra és igy az e czimén befolyt vételár az 1895. évi kezelés javára Íratott elő.