Zárszámadás, 1886

Részletes jelentés az 1886. évre

25. rovat. Népnevelés. f) A magyar gazdasszonyok országos egyesülete részére a minister ur által 1884. deczember 8-án kiállított „Alapító levél" szerint örök időkre tett 4.000 frt alapítványnak 1885-től kezdve évenként február 15-én esedékes kamata fejében 200 frt. A minister ur e tételre vonatkozó lényegesebb indokai a következők: A nevezett egylet választmánya azon kérelemmel fordult a minister úrhoz, hogy az általa föntartott árvaház javára a vallás- és közoktatásügyi ministerium nevében 4.000 frtos alapítványt tegyen, melynek meghálálásául arra kötelezte magát az egylet, hogy fönnállása idejére mindenkor egy alsóbb rangú államhivatalnok (első sorban a vallás- és közoktatási ministerium egyik hivatalnoka) után hátramaradt árva leányt, nevelőintézetébe minden dijazás nélkül fölvesz. Eltekintve attól, hogy az egylet a nemzeti nőnevelés, és közvetve a hazai közművelődés körül szerzett elévülhetetlen érdemeinél fogva a legnagyobb mértékben méltó arra, hogy magasztos czéljai elérésében erkölcsi és anyagi támogatásban részesiitessék, a minister urat főleg azon körülmény indította az egylet kérelmének figyelembe vételére, hogy habár az egyesület évek óta a közoktatási tárczából jelentékeny összeggel, utóbbi időben évenként 3.000 frttal segélyeztetett, ennek a számadásokban való száraz kitételén kívül semmi külső nyomai nem mara'dtak, azt kívánta tehát elérni, hogy a kormánynak és közvetve az országnak az egylettel szemben tanúsított bőkezűségének, és áldozatkészségének emlékezete megörökíttessék ; másod sorban pedig tekintettel volt azon előnyre, mely az alapítványból az állami tisztviselői karra háramlik. Megjegyzi továbbá a minister ur, hogy külön alapítványi helyet alkotni nem volt szándékában, minő helyek p. o. a vakok, vagy a siketnémák intézetében vannak és ott külön kezeltetnek. Ilyen helyek az egylet árvaházában egyátalán nincsenek is, s az alapító levélben sem külön pályázatról, sem előzetes kijelölésről emlités nem tétetik, sőt annak 4. pontjában ki van mondva, hogy azon esetre, ha állami tisztviselő árvája az intézetben nem találtatnék, a 200 frt az iskola rendes föntartási szükségletének fedezésére fordítandó; ez összeget tehát kezdettől fogva csak névleg tekintette alapítványi pénznek, tényleg azonban segélynek, a mennyiben az lényegében épen ugy arra szolgál, hogy abból az árvaház évi rendes föntartási kiadásai fedeztessenek, mint az ezen kivül az egylet javára évenként engedélyeztetni szokott és szintén a népnevelési rovat' terhére elszámolt többi segély. Egyébiránt a minister urnák szándékában van, mihelyt az ország pénzügyi viszonyai megengedik, az alapítványt tőkében befizetni s az államkincstárt ezen — különben csekély — évi 200 frtnyi szolgáltatás alól felszabadítani.