Zárszámadás, 1884

Részletes jelentés az 1884. évre

képezi, és a bártfai templomot, mely belső felszerelvényei által nagybecsű muzeumnak tekinthető, minden áron biztosítani s a beomlástól megóvni kellett. Ezt tenni a nemzeti becsület parancsolta, és a műemlékek fentartásáról alkotott 1881. évi 39. t.-czikk követelte. Ezen törvény ugyanis a kormány kötelességévé teszi az állam tulajdonában levő műemlékek fentartását és helyreállítását, és a hol a tulajdonos nem az állam, hanem magánosok, törvényhatóságok, községek vagy felekezetek, és ezek a törvényben megállapított kötelezettségüknek megfelelni nem akarnak, vagy nem képesek, a kormány kötelessége országos alapból a fentartandó műemléknek kisajátításáról, és a helyreállítási költségek fedezéséről gondoskodni. Hogy e czélra országos alap nem áll rendelkezésre, nem szükséges bővebben fejtegetni, mert mint fentebb előadatott, a műemléki javadalomból a fölvételekre, leírásokra, kiküldetésekre, ásatásokra, restaurálásokra igénybe vehető 5.000 forint fedezetnek nem tekinthető. A törvény emliti ugyan a műemléki alapot, de ily alap még nem létezik. A kormány tehát megoldást nem engedő azon sajnos dilemmában van, hogy vagy köteles a roskadozó műemlékek helyreállítását és kisajátítását elrendelni, mely czélra azonban fedezet nincs, vagy pedig kénytelen kimondani, hogy az országnak a külföld által nagyrabecsült nevezetes műemlékei nem műemlékek, és igy azok fentartása tekintetében a kormányra mi kötelesség sem hárul. A bajon eddig, a fentebb előbocsátottak szerint részben az által lehetett segíteni, hogy a műemlék jelentőségével bíró templomok helyreállításával járó költségek fedezésére a vallásalap is igénybe vétetett. Ma azonban a vallásalap többé nincs azon helyzetben, hogy e tetemes költségeket saját czéljai elhanyagolásával, és anyagi helyzetének megrontásával továbbra is viselje, és pedig annyival kevésbé, mennyivel bizonyosb, hogy a vallásalap rendeltetéséből folyó czélok költségei ezen alap nem létében az állam terhére esnének. Ily körülmények között, minthogy a vallásalapnak legfelsőbbileg szentesitett költségvetésében az 1884. évben a bártfai templomra semmi sem, a kassai templomra csak 30.000 frt irányoztatott elő; minthogy továbbá a kormánynak a műemlékek fentartásáról szóló törvényből folyólag elengedhetlen kötelessége volt ugy a kassai, mint a bártfai templom beomlását minden módon megakadályozni, nem maradt más hátra, mint azon költségeket, melyek a vallásalapban fedezettel nem birtak, a kincstár, jelesen a műemlékek javadalma terhére a törvény alapján kiutalni. Ezen költségek a kassai székesegyháznál 22.000 forintot, a bártfainál 4.500 forintot tesznek, míg a hitel túllépéséből még fenmaradó összeg legnagyobb részben a visegrádi Salamon-toronynál a múltból származó munkák költségeire 1880. évben előlegkép kiutalt 1.800 forint visszatérítésére, és az aquincumi ásatásokra esik.