Zárszámadás, 1879
Részletes jelentés az 1879. évre
Igazságügyministeri tárcza. Az 1879-ik évi költségvetési törvényben a lipótvári országos fegyintézet kiadásaira, a rendes kiadások XX. fejezete 9. czime, 2. rovata alatt megszavaztatott . . . 124.646 frt — kr, utalványoztatott a jelen zárszámadás szerint . . .116.632 „ 30 1/ 2 « megtakarittatott 8.013 frt 697 2kr. Minthogy azonban az utalványozott összegben a fegyintézetben létesített magán zárkák építésére engedélyezett 6.000 frtnyi összeg is ben foglaltatik, a mely költségről az igazságügy ministeri tárcza részletes előirányzatában gondoskodás nem történt, az állami számvevőszék a képviselőház 1876. évi május 11-ik 1563. sz. a. kelt határozatának 3. pontja értelmében, kötelességének tartotta az igazságügyminister urat az emiitett 6.000 frtnyi előirányzatnélküli kiadás indokolására felhívni. Az igazságügyi minister ur f. évi april 27-én 8728. sz. a. kelt átiratában ezen kiadást, mely a fönnebbiek szerint a rovat természetének, a mely alatt elszámoltatott csakugyan megfelel, s a megszavazott hitellel szemben túlkiadást sem idézett elő, azzal indokolja: hogy az említett helyiségek átalakítását magánzárkákká, tekintettel az 1878. VI. t.-czikknek a szabadságvesztés-büntetések végrehajtását szabályozó rendelkezéseire, továbbra halasztani nem lehetett. Honvédelmi tárcza. Hivatkozással múlt évi „Részletes jelentésének" 94. lapján, a jutalmak, és segélyek utalványozása iránt tett észrevételére, tiszteletteljesen jelenti az állami számvevőszék: hogy a ministertanács 1880. évi február 29-én tartott ülésében indokoltnak ismerte ugyan el azon észrevételt, hogy csak tettleges szolgálatban levő honvédségi egyének számára engedélyezhetők segélypénzek, minthogy azonban csak néhány, egészen kivételes, és könyörületesség szempontjából indokolt esetről van szó, a ministertanács a múltban engedélyezett segély pénzek kérdését elintézettnek óhajtaná tekinteni. A mi pedig a főruharaktári bizottságnál alkalmazott hivatalnokok részére engedélyezett segélypénzeket illeti: a ministertanács azon nézetben volt, miszerint nem lett volna méltányos, hogy ezen, határozottan katonai jellegű és szervezetű intézmény szolgálatában álló egyének csak azért zárassanak el a segélyezés jótéteményétől, mert valami különös katonai rangfokozattal, és czimmel nem bírnak, és miután a honvédelmi minister ur a segélyezési rovatot akképen fogalmazva veendi föl, hogy jövőben ezen egyének is kifogás nélkül segélyekben részesíthetők lesznek, ezen kérdést is elintézettnek kívánja tekintetni.
