Zárszámadás, 1876

Részletes jelentés az 1876. évre

„hajlandók vállalkozni, ha e mellett nyugdijukat megtarthatják; tekintve végre: „hogy ily körülmények között az emiitett két minister ur jogosan, és az állam „érdekének minden sérelme nélkül állapodhatott meg abban, hogy az emiitett „szabály alól a törvényhatósági joggal felruházott városoknál alkalmazást nyert „nyugdíjasokra nézve is esetről esetre, külön tárgyalás utján kivétel tétethessék, „a neheztelt eljárást igazoltnak, s az állami számvevőszéknek e részbeni régi, „elavult, s a jelenlegi viszonyokra s kormányrendszerre nem alkalmazható szabályokon gyökerező nehézményét figyelembe nem vehetőnek nyilvánította." „Az imént említett indokok vezérelték a pénziigyminister urat is, midőn „a fönebb hivatkozott 1875. junius 11-én 1.912 P. m. sz. a. kelt átiratában az „elfoglalt általános szabály alóli kivételek megengedhetőségét kijelentette." A ministertanács érvelésére az állami számvevőszék tisztelettel megjegyzi, hogy mig a ministertanács egyrészt az állami számvevőszék által idézett legfelsőbb rendeleteket mint elavult, s a jelenlegi viszonyoknak, és kormányrendszernek meg nem felelő szabályokat jelöli, másrészt ő maga ugyanazon rendeletek érvényességét elismeri az által, hogy határozata szerint azok alól, de csak is esetről esetre, és külön tárgyalás utján kivétel tétethetik. Minthogy azonban az állami számvevőszéknek kötelessége a nyugdíjszabályok megtartása felett őrködni, ezen kötelessége teljesítésénél csak is a fcnálló szabályokat veheti alapul, azon alig megezáfolható elvből indulván ki, hogy egy szabály mindaddig érvényes, mig ez más szabály által nem pótoltatik. Továbbá a mint igaz az, miszerint annak megítélése, vájjon megfelel-e a létező szabály a jelenlegi viszonyoknak, vagy nem? első sorban a kormány kiváló feladatát képezi, ugy más részről tagadhatlan, hogy e feladatát a szabályoknak csak kellő uton való alkotása, illetőleg módosításával teljesítheti, s épen azért a jelen esetben, 0 Felsége legmagasabb hozzájárulása nélkül történt módosítás következtében oly nyugdíj nem volt utalványozható, melynek élvezetére az illető a ministertanács által is érvényesnek ismert, s általa egyoldalulag nem módosítható szabályok alapján jogosítva nincs. A. vallás- és közoktatási minister ur 1875. évi deczember 22-ik 4.047. sz. alatti rendeletével a közalapítványi uradalmaknál alkalmazott szolga és erdőőri személyzet, valamint ezek özvegyei és árváinak nyugbérrel, illetőleg nevelési díjjal való ellátásaikra nézve fenállott szabályt a nélkül, hogy () Felségének jóváhagyását kikérte volna, és pedig az illetők előnyére módosította. Az állami számvevőszék a minister úr ezen intézkedését észrevétel tárgyává tette. az ügy tárgyalását azonban a törvényszabta eljárás mellett eddig nem fejezhetvén be, annak eredményét jövő évi „részletes jelentésében" fogja bemutatni.