Zárszámadás, 1875

Részletes jelentés az 1875. évre

sz. a. kelt átiratommal az illető minister urakat, — kiknek hatásköréhez a megvizsgálandó hivatalok tartoznak, — különösen értesitettein, őket egyszersmind arra kértem, hogy ezen viszgálatok akadálytalan, és minél hatályosabb megejthetése czéljából részükről is a kellő intézkedéseket megtenni szíveskedjenek. Ebbeli megkeresésemre a t. kormány -részéről igen előzékeny értesítéseket nyervén, azon helyzetben valék, hogy a tervezett helyszíni vizsgálatokat — a honvédségre vonatkozók kivételével — haladék nélkül tényleg megindíthattam. A honvédelmi minister urnák ez ügyben f. évi május hó 1-én 1640/eln. sz. a. adott válasza azonban nem várt nehézségre, és ujabb iratcserére adott okot, a mennyiben a közlemény tartalma akként volt értelmezhető: hogy a honvédkerületi parancsnokságok utján az illető zászlóalj-parancsnokok csak oda utasíttattak, miszerint az állami számvevőszék kiküldötteinek a csapatok gazdászati kezelésére vonatkozó számviteli és pénztári ügyiratokat és okmányokat mutassák elé, de a számadásiiag kezelt és nyilvántartott különféle készletek, anyagok és pénzek egyidejű megvizsgálására czélzóhg, a kiadott utasításban semmi világos fölemlités nem foglaltatott. Hogy ha tehát a zászlóalj-parancsnokok a nyert utasításhoz kötelességük szerint szorosan ragaszkodnak, igen természetes, hogy a vizsgálat csupán a számviteli eljárás bírálatára szorítkozható; de a másik izél, t. i. annak megvizsgálása: vájjon a pénzszámadásokból kiderülő készpénzösszeg, és a leltári számadásokban nyilvántartott ruházat, szerelvény, és egyéb anyagkészlet csakugyan a számadásokkal összhangzó mennyiségben és minőségben téii} leg meg van-e? — nem lett volna megvalósítható. Szükségesnek láttam ennélfogva ebbeli aggodalmamat a honvédelmi minister úrral í. hó 4-én 114/eln. sz. ; . kelt átiratommal közölni, és a csapatparancsnokoknak ez utóbbi irányban is leendő pótlólagos utasítását kérni. A honvédelmi minister ur azonban f. hó 13-án 1735/eln. sz a. kelt válaszában oda nyilatkozott, hogy ő az 1870. XVIII. t. ez. 24. §-ból — melyre az állami számvevőszék részéről hivatkozás történt — nem véli jogosan következtethetni azt, miszerint a számvevőszék által megejtendő vizsgálatoknak a raktári készletekre, és egyéb ingó állami vagyon leltározására is lehessen kiterjedniük, a mi Különben is csak azon esetben volna czélhoz vezető, ha annak különböző irányú szakértő intézésére a megkívántató idő is fordíttathatnék. Ezen nyilatkozat végsoraira mindenekelőtt bátorkodom tiszteletteljesen megjegyezni, hogy az állami számvevőszék tisztviselői által véghez vitt helyszíni vizsgálatok nem arra rerdelvék, hogy a közigazgatás hatáskörében különben is megejtendő szabályszerű, és véletlen hivatalvizsgálatokat (rovancsolásokat) pótolják vagy helyettesítsék, a mi egyéb okokon kívül már azéit sem volna lehetséges, mert a számvevőszék kiküldöttei nem bírhatnak azon intézkedési jogokkal, melyekkel a kormány által megbízott rovancsoló biztosok a körülményekhez képest élhetnek.