Zárszámadás, 1873

Részletes jelentés az 1873. évre

sáról — azért, mert ezen költség a törvényben csak egy rovatot képez, holott a ministeri előirányzatban tíz alrovat közt oszlik föl — minden közelebbi részletezést a zárszámadásban közrebocsátani idegenkedik, akkor ő bármely egyéb rovatra nézve is megtagadhatja a részletezést, és a többi minister urak is, hasonló joggal élve, bármikor megszüntethetik a budget-törvény rovatain túlmenő részletezések közlését. Az állami számvevőszéknek kötelessége e lehetőséggel szemben arra figyelmeztetni: hogy a részletezett kezelési kimutatások megszüntetése a szokott részletes zárszámadások elmaradását vonná maga után. Mert e hiányt a számvevőszék más útonmódon nem pótolhatja. A számla-könyvek ugyanis, melyekben a tárczakezelés összes bevételei és kiadásai nemcsak fejezetek, czimek és rovatok szerint, de alrovatok (tételek) szerint is rendszeresen elszámoltatnak, a ministeri számvevőségeknél, nem pedig az állami számvevőszéknél vezettetnek. És ámbár a minister ur azt mondja válaszában, hogy ezen részletezéseket az állami s z á mvevőszé k b á r m i k o r m e g t e k intheti, e módozat mégis teljesen alkalmatlan a föneinlitett hiányokat pótolni. Nem elég ugyanis e nyilvántartásokat csak megtekinteni; sőt az sem kivihető, hogy a számvevőszék saját kebeléből kiküldött egyének által az ott vezetett könyvek záreredményeit kivonassa, hanem szükséges, hogy a kezelés részletes eredményeit, a mennyiben ezek a zárszámadásba tartoznak, az illető ministeri közegektől hivatalosan összeállítva, hiteles alakban tárgyalás végett megkapja, hogy a számvevőszék azokat megvizsgálhassa, szükség esetében észrevételeit megtehesse, és miután helyességükről meggyőződött, az állami zárszámadás részletezésébe fölvehesse. Az egész éven át a ininisteriuninál vezetett följegyzések anyagából a záreredményeket összeállítani, nem lehet az állami számvevőszék, mint tisztán ellenőrző hatóság tiszte; annál kevésbé, mert ha e munkát a számvevőszék végezné, az összeállítás hitelessége ellen utólag kétség emeltethetnék, és mert ez valóban kétszeres munka volna, minthogy a részletes nyilvántartást a miuisterium saját intern-czélj aira úgyis eszközölteti. Nem oszthatja tehát az állami számvevőszék azon nézetet, hogy a szóban forgó néhány rovatnak tüzetesebb részletezése a ministeri számvevőség teendőit uj teherrel te- * tézné, mert a különben is belső czélokra készítendő részletezésnek egy hiteles példányban való megküldése pusztán másolási dolgot képezvén, sem a folyó ügyek hátráltatásának, sem személy-szaporításnak nem szolgálhat okául. Végül megjegyzendő, hogy a számvevőszék, kivált azon időtájban, mikor a zárszámadások összeállításához fognia kell, teljességgel nem nélkülözhet munka-erőket, melyekkel ezen idegen munkát a közlekedési ininisterium számvevőségénél, és eslietőleg a többi ministeri számvevőségeknél is végeztethesse, annál kevésbé, miután például a pénzügyi, posta- és távirda-számvevőségek nem egyedül a központban, hanem számos vidéki helyen is léteznek. Az állami számvevőszék arra nem talál a törvényben fölhatalmazást, és ennélfogva nem vállalhatja magára a felelősséget az iránt, hogy az 1808. óta megszokott „Készletezéseket" az állami zárszámadás mellől teljesen elejtse. Ezért a számvevőszék a nyert ministeri válaszban meg nem nyugodhatván, a kérdéses ügyet f. évi junius 24. tartott tanácsüléséből 2225. sz. alatt az 1870: XVIII. törvényczikk 16. §-a értelmében határozathozatal végett a ministertanács elé terjeszté, hangsúlyozván azt, hogy a számvevőszék mulhatlan kötelességének ismeri a zárszámadás somnuizatához az eddig követett módon oly részletes 4*