Zárszámadás, 1873

Részletes jelentés az 1873. évre

ménjeinek nemcsak sommás, de részletes kimutatását. E szerint a so mm ázat csak egyik része az állami zárszámadásnak, mely a részletezések egyszerű megszüntetése folytán, a kellő megalapítását nélkülözné. Mily határig terjedjen a részletezés? ez iránt a számvevőszék nézete abban áll, hogy miután a költségvetési előirányzat ép ugy, mint az állami zárszámadás a törvényhozás elé és a nyilvánosság elé terjesztetik, kívánatos, hogy a minő határig mennek a kormány által közrebocsátott előirányzati részletezések, épen oly fokig kell, hogy a zárszámadás részletezései is menjenek; természetesen ide nem értve azon kimutatásokat, melyekben a részletes költségvetés némely alrovatot tételenként részletez; például a személyes illetménynek tételenkénti kimutatását sat. A részletezéseknek a mondott határon tul való megszorítását, (vagy épen megszüntetését), az uj számviteli törvény létrejötte előtt, legalább is inóppörtun változtatásnak tartaná a számvevőszék. Az 18G8. és 18G9-ki években, midőn még a kormány, illetőleg a pénziigyministerium kebeléhez tartozott főkönyvelési osztály készítette az állami zárszámadást, az ahhoz való részletezések közlését szükségesnek ismerte. A részletek közzétételét tehát maga a kormány kezdeményezte és a számvevőszék csak az élő gyakorlatot tette magáévá és követte azt évről-évre 1870 óta a zárszámadásokban, minélfogva az állami számvevőszék ügyrendje 11. §-ban emiitett rovatonkénti részletezés is csak az eddigi törvényes gyakorlat szem előtt tartásával értelmezhető. A ministertanácsi határozat 1. pontja, mely a számvevőszéket arra figyelmezteti: hogy nem szükséges kimutatni azt, vájjon az alrovatoknál történt-e túlkiadás vagy nem? sajnos félreértésből látszik kiindulni. Az állami számvevőszék ugyanis nem e túlkiadások kimutatása végett kérte a részletes eredmények közlését a közmunka és közlekedési minister úrtól, hanem azon okból, hogy a mondott adatokat az illető tárcza részletes zárszámdásáuak elkészítésénél szokott módon fölhasználhassa, mire, mint fönnebb mondatott „Ügyrendének" 22. §-a szerint kötelezve van. A részletes zárszámadásokban eddig sem voltak a kezelési eredmények a hitellel szembe állítva; hanem az összehasonlítás mindenkor csak a Sommázatokban történt, melyek, (az alrovatok kizártával) magát a költségvetési törvényt pontról pontra követik. A föntisztelt határozat 2. pontjában kiemeli a ministertanács, hogy a számvevőszék ellenőrzése csak arra terjedhet ki: vájjon az utalványozások megfelelnek-e a költégvetési törvényben megállapított fejezeteknek czimekuek és rovatoknak? ámde egyebeket mellőzve, legyen szabad csak azt megjegyezni, hogy a ministertanács által e helyt fölidézett 1870: XV1IL törvényczikk 14. §-a többek közt azt is rendeli (az e) pontban) hogy: „az állami számvevőszék tartozik nyilvántartani és ellenőrizni a közigazgatás minden ágában, vájjon : . . . . e) minden megtakarítás csupán a törvény átruházási rendelete szerint kezeltetik-e" és ugyanazon törvényczikk 13. §-a világosan azt határozza, hogy: „minden ministerium köteles ugy saját számvevősége vagy számvevő osztálya, mint az alatta álló s önálló utalványozási joggal fölruházott hatóságok számviteli kimutatásait egybeállítás és ellenőrzés végett az állami számvevőszéknek havonként megküldeni."