Zárszámadás, 1871

Részletes jelentés az 1871. évre

tartozó ellen az állami számvevőszéknek nem volt, és nem is lehetett kifogása, de nézete szerint joggal tehetett kifogást az ellen, hogy a nevezettek részére két-két egész fizetés utalványoztatott, holott az 1781-ik évi mártius 26-án kelt legfelsőbb elhatározás értelmében senkit sem lehet egy idő alatti két szolgálatáért fizetni, melyet együttesen, s szakadatlanul saját személyében s minden helyettes nélkül képes ellátni; ha azonban tevékenységénél, s ügyességénél fogva még is képes volna két oly állomást ellátni, a hol egyébiránt két egyén alkalmaztatása okvetlen szükségesnek mutatkoznék, ily esetben illeti őt az egyik állomással összekötött kisebb fizetés fele, és csak addig, mig mind a két helyen való működése tart. A belügyi minister által felemiitett nyugdíjazási esetet illetőleg pedig az állami számvevőszék mindenekelőtt megjegyzi: hogy azon kinyilatkoztatását, mely szerint kénytelen volt az állami számvevőszéknek kijelenteni, miként a „közszolgálat terén szerzett érdemek mérlegeléset a számviteli hatáskörhez tartozónak nem tekintheti", minthogy maga sem gondolkozik másként, az állami számvevőszék teljes tisztelettel, és elismeréssel, de minden esetre azon fentartással fogadta, hogy ez által nem volt a minister urnák czélja e magyarázatot ama határokig vinni, a hol az állami számvevőszékre többé lehetetlenség: az 1870. XVIII. t. cz. 20. §-ának rendeletét, hogy t. i. „őrködik a nyugdíjazási szabályok megtartása felett" teljesíteni. A nyugdíjazásokról, mint minden egyébről a számvevőszék utólagosan, az utalványozási jegyzékekből vesz értesítést. Ha már most kétségessé tesszük azon jogát is, hogy az ügyiratok átvizsgálása folytán netalán keletkezett észrevételeit a kormánnyal közölhesse, s ez által magának a törvényes befolyást nem többé a kifogásolt nyugdíjazásra, a mely már akkor, mikor kifogásoltatik, bevégzett tény, hanem a mennyiben észrevételei alaposak, a jövőre nézve némükép biztosítsa, akkor a törvényt többé érteni alig, teljesíteni pedig épen nem lehet. Az állami számvevőszék ugy van meggyőződve, hogy az észrevételezés jogát birnia kell minden esetben, és pedig nemcsak a rendes nyugdíjazásokat illetőleg, hanem mind azon rendkívüli esetekben is, melyekben a tényleg fenálló szabályoktól való eltérést magok e szabályok megengedik, korántsem azért pedig, mintha fejtegetései által az uralkodó legmagasbb elhatározásának jogát bátorkodnék vitakérdéssé tenni, hanem miután áll azon alkotmányos elv, hogy az uralkodó ilyetén legfelsőbb elhatározásait is egyedül a minister tanácsára gyakorolhatja, a ministeri felelőséget az ily nemű felterjesztésben foglalt indokok szabályszerűségéért megvalósíthassa, annál inkább, mert különben oly tágas mező nyílnék a kegyelmi nyugdíjazásokra, hogy utóvégre ingataggá válnék maga a jogalap. Az állami számvevőszék elismeri, hogy az 1817. évi január 10-én kelt legfelsőbb határozat megengedi, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben a városi szolgálatnak a nyugdíjazásba való beszámítása 1. f. helyen indítványba