Zárszámadás, 1871

Részletes jelentés az 1871. évre

Vonatkozólag az Észievételek 20. bekezdésében foglalt, azon javaslatra: „hogy a közlekedési ministerium és a számvevőszék utasitandok lennének, a vasútépítéshez szükséges összegek mikép előirányzása, a megszavazott hitelnek pedig mikép elszámolása iránt, tekintettel az állami háztartás számadásaiban szükséges egyöntetűségre is, egyetértő megállapodást létre hozni" — kötelességének taríja az államszámvevőszék tiszteletteljesen megjegyezni, hogy a vasútépítésre szükséges összegek évenkinti megállapításának kizárólag az illető szakminister bölcs elhatározása számára kell fenntartva maradnia, s hogy a számvevőszék ebben ama határt ismeri fel, melyet tisztán ellenőrködő jellegénél fogva túllépnie nem szabad. Egyébiránt a fönnebbiekben már jelezte azon, a vasutépitészeti igazgatóság rendelkezésére álló positiv kiszámítási alapokat, melyeknek gondos figyelembe vételét az előirányzat megállapításánál az államszámvevőszék mellőzhetlennek tartja. Minthogy továbbá a hitelösszegek elszámolásának lehetősége a fennálló egyöntetű rendszer szerint kétségbe nem vonható, az államszámvevőszék e részben valamely külön megállapodásnak szükségességéről 11 i n c s e n m e g g y ő z ő d v e. Az államvagyon kezelését illetőleg a miiiistertanács ,, Észrevételeinek" 28 — 29. bekezdése szerint az átruházási jognak főleg a hatályosabb ellenőrzés czéljából az eddigieknél szűkebb rovatokra való megszorítását, s az igazgatási költségeknek az egyes hivatalok, és müvekre való felosztásának mellőzését elvben elfogadja, a miről az állami számvevőszék csakis megnyugvással emlékezik, noha nem kerülhette ki figyelmét, hogy az általa indítványba hozott és a miiiistertanács, illetőleg a pénzügyminister által megállapított rovatok között az átruházási jog mérvére vonatkozólag tetemes különbség mutatkozik, a mire később visszatérünk, — ez alkalommal csak is annak megemlítésére szorítkozunk, hogy az állami számszék a rovatoknak „kincstári", „koronái" és „bánya"- uradalmak és erdők szerinti elkülönösitésére nem azért fektette a súlyt, mint a miiiistertanács feltételezni látszik, mintha e megkülönböztetéseknek külső számviteli, vagy jogi jelentőséget tulajdonítana, hanem csakis azért, mert ez elnevezések alkalmazását vélte legczélszerübbnek az átruházási jognak kellő mértékben való gyakorolhatására, s kézséggel elfogad bármi más. elnevezést, ha az a czélnak hasonlólag megfelel. A miiiistertanács azon megjegyzésére, melyet „Észrevételeinek" 32-ik bekezdésében tesz, hogy t. i. az állami számszék volt az, mely a pótkezelésnek behozatalát még ott is, hol ez eddig nem alkalmaztatott sürgette, és hogy ennélfogva ugy látszik, hogy a pótkezelés tekintetében magában az állami számszék kebelében se jutottak az eszmék végleges megoldásra, legyen szabad tisztelettel megjegyezni, hogy az állami számszék apótkezelést nem ott is, hanem csak is ott, hol ez eddig nem létezett t. i. a forgalmi kezelésnél sürgette, és pedig azért, mert a forgalmi kezelés minden tekintetben ellenkezője annak, mint a mit tárczakezelésnek nevezünk. o*